13 tipp, hogy ne hisztizzen a gyerek bevásárlás közben

A bevásárlás sok kisgyerekes szülő számára rémálom. Ezért határozta el magát az nlcafe.hu újságírója, hogy összegyűjt 13 tippet a kisgyerekes szülőknek, hogyan lehet túlélni a bevásárlást. Na, és itt kezdődnek a problémáim… 

A bevásárlás – mi is az? 

 

A bevásárlás egy olyan házimunka, ami hozzátartozik ahhoz, hogy ellássuk a családot. Pont annyira tartozik ez hozzá a család ellátásához, mint az, hogy megkeressük a bevásárlás alkalmával elköltendő pénzt. Vagyis ez egy olyan feladat, amely szerves része a családi munkamegosztásnak.

 

A bevásárlás – túlélő-show, vagy nevelési szituáció?

 

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy egy pénzpedagógus számára csak ez utóbbi jöhet szóba. Abból kiindulni, hogy a bevásárlás csak valami túlélendő nehézség, nem egyszerűen marhaság, hanem alapvető félreértelmezése a szitunak. Ha a túlélésre hajtunk, a gyerek nem hülye már pár évesen lesz, rögtön leveszi, mi a helyzet, és annak megfelelően fog viselkedni. Ha túlélésre hajtunk, akkor olyan helyzetet is kapunk, amiben max a túlélésre tudunk játszani. És a gyerekünk lesz a szituban a túlélőtábor parancsnoka.

Ráadásul a bevásárlás alkalmával pénzzel bánunk – tehát kiváló a terep ahhoz, hogy a gyerek tanuljon is ezt-azt a pénzről. (Persze az életkorának megfelelő formában.)

E két szempont mentén élesen kettéválik az nlcafe.hu 13-as listája – emeletes baromságokra, és kifejezetten jó ötletekre. Sajnos meredeken több a hülyeség, mint az okosság.

Úgyhogy csapjunk bele, és válasszuk szét az ocsút a búzától!

 

A bevásárlás – ami hülyeség a listából Bevásárlás gyerekkel - túlélő-show vagy nevelési helyzet?

 

1. Ehető nyaklánc

Háááát, az ötlet nem rossz, de annyira jó sem. Miért kell a nassolással elvonni a gyerek figyelmét? Miért kell a nassolással egy eleve rossz szokást kialakítani benne csak azért, hogy eltereljük a figyelmét – ahelyett, hogy irányítanánk, és ezzel lehetőséget teremtenénk a tanulásra? Arról nem is beszélve, hogy ha a pénztáros csak annyit lát, hogy a gyerek eszik valami olyat, ami nincs kifizetve, lehet, hogy kitör a ribillió, hogy most mit is eszik a gyerek: a bolt ki nem fizetett árukészletét, vagy valami olyat, amit anyuka bevitt a boltba (amit sok helyen éppen a félreértések elkerülése végett meg sem engednek)… Szóval én erre nem rendezkednék be.

Helyette

Ha tényleg ilyen kicsi a gyerek, akkor sem figyelemelterelés kell neki, hanem magyarázat. Olyan, mintha a képeskönyvet nézegetnétek otthon. Mutogasd meg, mi micsoda, hagyj a gyereknek időt, alkalmat, hogy lássa, hogyan kell kiejteni az adott tárgy nevét. Kicsit nagyobb gyerekkel esetleg meg is számolhattok egy-egy olyan kupacot, amiben relatíve kevés áru van. Hidd el, a gyerek beszédkészségének és a számfogalom kialakulásának sokkal jobbat fog tenni ez a módszer, mint a nassolás.

 

2. Buborékfólia

Ez lehet akár használható is, ha nem ipari mennyiségben cipeled Magaddal. (Ha meg nem annyit viszel, hanem csak annyit, amennyi a táskádban is elfér, akkor hamar elfogy, és akkor megint ott vagy, ahol a part szakad.) És igen, lehet ez jó szórakozás otthonra, a finommotorikát is fejlesztheti, csak 3 éves kora alatt ne hagyd magára vele a gyereket. Lehet, hogy jól elszórakozik vele, de kicsiként előbb-utóbb a szájába is veszi…

Helyette

Szerintem a bevásárló bingo is leköti a gyereket, ráadásul a nyelvi fejlődésének, a megfigyelő képességének, és egynémely logikai képességének is jót tesz. Ez annyit tesz, hogy készítesz egy kis füzetkét, amelybe a mindenféle bedobált árukatalógusból beragasztasz képeket. A gyereknek mindig megmondod, hogy mit keresel a boltban, ő kikeresi a képét a füzetben, aztán ha megtaláljátok az üzletben is, akkor bingo! A kincsvadászat öröme bármitől jobban le fogja kötni.

 

3. Játékcenter-pénztárca

Az alapötlet jó, a probléma csak az, amikor a gyerek elejti, vagy netán ki is szórja a pénztárcába dugott matricákat, papírokat, névjegykártyákat, stb., mert az sokkal nagyobb élvezet, ha anya szedegeti a cuccot a földről. Ezt a megoldást sokkal inkább el tudnám képzelni egy-egy hosszabb autóúton, semmint egy bevásárlás során a hiperben. A kicsit nagyobb gyerekek pedig kezdeni is akarnak majd valamit azzal a sok aprósággal, amit a pénztárcában találnak: a papírral, zsírkrétával rajzolni, a matricát valahová fel-/beragasztani, a névjegykártyával “kártyázni”. Hogy ezt hogyan tudják megvalósítani a bevásárlókocsiban ülve, az még igényel némi szülői találékonyságot, úgy gondolom.

Helyette

Amíg kicsi a gyerek, tényleg lehet jó ez a pénztárcás ötlet, csak alakítsuk át egy kicsit! Jó, hogy kiveszem, bedugom, kicippzározom, meg vissza a dolgokat. De arra vigyázni kéne, hogy amit kinyit, azt vissza is tudja tenni, sőt vissza is kelljen tenni. Én valószínűleg átalakítanám a pénztárcát amolyan érzékelésfejlesztő központtá, mint sok textilkönyvecske is: itt ilyen rongy van benne, ott amolyan van bevarrva, aminek más a színe, a tapintása. Az aprópénz helyén kis dobozokban ez csörög, vagy az csörög, ami más-más hangot ad. Itt be lehet fűzni egy-két lyukon a madzagot, amott megkötni. Ha van kedvenc állata, valahonnan annak a beragasztott képét is félig ki lehet húzni. Ha a képre még öntapadós szemeket is ragasztasz, jól el lehet vele szórakozni, hogy mennyire kukucskál ki a  bari/nyuszi, stb. a pénztárcából. Egy a lényeg: minden, ami kihúzható, valamelyik végén/oldalán legyen beragasztva, vagy más módon rögzítve a pénztárcába. Ha pedig ezek a dolgok, pl. a képek valamilyen módon még kapcsolódnak is a bevásárláshoz, az a tuti!

 

4. Öntapadós szemek ragasztása a gyümölcsökre

Való igaz, nagyon muris, de nem tudom, mennyire értékeli majd ezt a bolti eladó… A másik kérdés, hogy az öntapasdó szem nem nagy tétel ugyan, de olyan ipari mennyiségben, amit egy gyerek képes 5 perc alatt elhasználni, ráadásul minden bevásárlás alkalmával, már lehet, hogy meggondolandó tételt jelentenek a családi költségvetésben.

Helyette

Beszélgessetek a gyümölcsökről! Melyiknek milyen az íze, hogyan lehet megenni, mit lehet készíteni belőle? Állapodjatok meg benne, hogy mi az az egy dolog, amihez bevásárolsz, megveszed a hozzávalókat, aztán együtt otthon el is készítitek, aztán pedig jókedvűen meg is eszitek. Nagyobbaknál már azt is meg lehet tenni, hogy elmondod, melyik gyümölcsből mennyi kell, főleg, ha darabra lehet számolnni, és együtt méritek le, számoljátok ki darabonként a bevásárlókocsiba a szükséges mennyiséget.

 

5. Engedd, hogy azt vegyen fel, amit csak akar

Ja, persze, pl. novemberben fürdőruhát. OK, érezze magát jól a gyerek bevásárlás közben is. De ennek ne a ruha legyen már az oka, hanem az, hogy bevásárlás alatt is foglalkozik vele az apukája/anyukája.

Helyette

Ha már jól akarja érezni magát a gyerek, előre meg lehet beszélni vele, melyik plüssállatát viheti magával. Lehet kifejezetten bevásárlós plüsse is akár… 🙂 Egy biztos: jó előre jelöljétek megvalahogy a plüsst, hogy az a Tiétek, és nem a hiper játékrészlegéből nyúltátok le…

 

6. Pálcás lufi

Jajj. Hátha az a legjobb szórakozásod, hogy a gyerek után takarítsd, amit a lufival lecsap a felsőbb polcokról, és egyfolytában elnézést kérj a többi vevőtől, mert a gyerek őket csapkodja, mert játszani akar velük, akkor hajrá, kalandra fel!

Helyette

Bevásárlás előtt beszéljétek meg, hogy amíg a boltban vagytok, figyeljen meg a gyerek mindent, amit vesztek, ami a bevásárlókocsiba kerül. Aztán a pénztárnál állva kérd meg, hogy gondoljon valamelyik megvásárolt árura. Aztán a sorban állva, meg amíg a szalagra pakolsz, lehet barkochbázni!

 

7. Könyv, újság, amit szeret nézegetni

Ez is lehet megoldás, csak akkor megint a figyelemeltereléssel operálsz, akkor meg kihagyod a pénzügyi nevelési lehetőségeket. Ha mindenképpen ehhez a megoldáshoz folyamodsz, akkor inkább mutasd be bevásárlás előtt az eladónak, hogy ezzel a cuccal mentek be, nehogy megfizettessék Veletek még egyszer a hiperben amúgy kapható könyv árát. Ja, és még egy! Ha a könyves részlegben barangol a gyerek (az enyém is szokott), az nem behatárolja a bevásárlási területet, hanem megszünteti. Gyereket nem hagyunk felügyelet nélkül még behatárolt területen sem.

Helyette

Vásároljatok együtt könyvet, újságot, képregényt, amit megenged a pénztárca, de ezt jó előre tisztázzátok is le – még a bevásárlás előtt, hogy mit vehet, és mennyit. Ha megvettétek, akkor bevásárlás közben lapozgathatja, de magyarázd el azt is neki, hogy ennek a könyvnek az áráért pl. hány túró rudit, fánkot, gyümölcsjoghurtot, stb. tudtok venni – használj olyan mértékegységet, amit a gyerek is tud hová tenni. Így a gyerek nemcsak a pénzköltésről tanul valamit, hanem az egymáshoz viszonyított arányokról is.

 

8. Üdvözlőkártya

Erre még azóta sem jöttem rá, hogy mi lenne az értelme.

Helyette

Bármi mást, aminek van értelme is az adott szituban.

 

9. Bevásárlós nassolós doboz

Öööööö… Már az illusztrációként használt képen is az szerepel, hogy ez utazós nasidoboz, és nem bevásárlós. Más szempontból meg ugyanaz a buktatója, mint pl. a nasinyakláncnak, csak súlyosabb a dolog: bemész a boltba egy egész doboz nasival??? Ki hiszi el, hogy nem onnan nyúltad le a hozzávalókat? Ahogyan az étterembe sem mész be teli ételhordóban vitt házi pörkölttel, úgy fullra töltött nasidobozzal sem. Ez “A cél érdekében bármit!” mondat pedig egyszerűen igazolhatatlan.

Helyette

Házi nasi – döntsétek el, mit fogtok elkészíteni otthon, ami egészséges, házi nasi. Készítsetek hozzá külön rajzos bevásárló listát (ez egyébként szintén szerepelt az nlcafe.hu cikkében is a kevés valóban jó ötlet között), így a gyerek akkor is tudni fogja, mit kell venni, ha még nem tud olvasni. Ha nagyobb a gyerek, akkor már nemcsak mutogatni tud, hogy ez kell, az kell, hanem már maga is meg tudja keresni, ki tudja venni a tárolókból, be tudja pakolni a bevásárlókocsiba. Utána meg részt vehet a sütés-főzésben is. Önállóságot tanul, és azt, hogy létezik együttműködés is a világon. 🙂

 

10. Kóstolóparádé

Hm. Nem is tudom. Szokott lenni kóstoló? És mi van, ha pont aznap nincs? És akkora tömegben van kóstoló, hogy azt vadászni kell? Úristen.

Helyette

Tartsatok otthon kóstolóparádét! Ehhez már bevásárlás előtt válasszátok ki, hogy a bevásárló listán is szereplő tételekből melyek lesznek azok, amiket megkóstoltok. (Csak a kóstoló kedvéért nem vásárolunk. Mi legalábbis nem. Ha Neked belefér, akkor megteheted ezt is, csak akkor gondold végig, hogy ezzel mit tanítasz a gyereknek.) Így már a listán is “vadászik”, és memorizál, a boltban koncentrált figyelemmel keres, közben pedeig készül a kóstolóra – másképpen mondva vágyat késleltet. Csupa olyan készség és képesség, ami mind hasznos, ha csiszolni akarod a gyermeked pénzügyi intelligenciáját.

 

11. Ha lehet, hagyd otthon a gyereket

Miért is? Azért, nehogy meglássa, hogyan kell intézni egy bevásárlást? Vagy hogy Te megúszd a hisztit? Még akkor is hagyd otthon, ha történetesen neki vásárolsz? Ha tényleg tudsz a gyereknek úgy kényelmes cipőt venni, hogy a lerajzolt lábára próbálod a cipőt, akkor gratulálok, szerencsés vagy. Csakhogy a cipővásárlás nemcsak a lábméretből áll, hanem pl. abból is, hogy a lábfeje belefér-e a cipőbe, a bokájánál tör-e, és hasonlók. (Nálunk legalábbis nem kifejezetten illeszkedik a családban egyikünk lába sem a konfekcióméretekhez. Sőt. A ruhák sem.)

Helyette

Vond be a gyereket a bevásárlásba! Ha jobban megnézed, szinte minden ötletem erről szólt valamilyen szinten. Így a gyerek sem fogja unni magát, tanul is valamit, és csoda büszke lesz, hogy részt vehetett valami felnőttes dologban. (Este meg majd megy a dicskevés apunak, hogy “Ma segítettem anyunak a bevásárlásban!”.)

És csak úgy jelzem: egy gyerekem sem hisztizett még a boltban. Tudják, hogy van, amikor nemet kapnak válaszul a kérdésre. Ha ahhoz vanak szokva, hogy nem teljesül minden kívánságuk azonnal, hanem időnként várni kell egy kicsit (vagy többet), akkor nem hisztizik egy gyerek sem. Ha pedig még be is vonod nagyobb korában abba, hogy a vágyaira összegyűljön a pénz (vagyis ő is gyűjtsön), akkor megalapoztad a takarékoskodás jó szokását is.

 

A bevásárlás – ami jó a listából

 

Kapaszkodj meg, az összesen két tétel…

 

1. Nyomtass neki saját bevásárló listát!

Vagy rajzolj. vagy ő rajzoljon. Ő meg majd eligazít, hogy mi kell. Ha nagyobb, akkor már önállóan is megkeresheti. Ezzel részt vesz a bevásárlásban aktívan. Ha még nagyobb, akkor már írhatja is ő a bevásárló listát. Amikor már matekból is ott járnak, akkor már együtt számolhatjátok ki még otthon, a bevásárlás előtt, hogy nagyjából mennyibe is fog kerülni az egész turné. Aztán ő fizethet, ellenőrizheti a visszajárót.

Látható, hogy a bevásárlás egy hosszú folyamat, amit eltart egy darabig, amíg minden részletében megtanul a gyerek.

 

2. Akcióvadászat

Ennek is van értelme – csak nem biztos, hogy az, amit a cikkben írtak. Igen, az akciós cuccokat már az olvasni nem tudó ovis is tud keresni. Általában másféle színekkel, emblémákkal jelölik az ilyen termékeket a polcokon, úgyhogy a gyerek megfigyelő képességét trenírozva meg is fogja találni. Én viszont nem biztos, hogy csak egy termékre állítanám rá, hanem hagynám, hogy minden megjelölt terméket megtaláljon, amit sikerül neki (persze nem az egész hiperben, mert akkor tavaszra sem végeznénk, de pl. a húsrészlegen miért ne?). Így ugyanis ott helyben szelektálsz a gyerek előtt, hogy ez kell, ez nem kell. Megtanulja vele, hogy nem elég az, hogy valami akciós, olcsóbb, a vásárláshoz az is kell, hogy tényleg szükségünk is legyen arra a valamire.

 

A bevásárlás – tanulható, tehát tanítsd! 

 

Mint a fentiekből is látszik, a bevásárlás nem túlélő-show, hanem egy olyan helyzet, amiből a gyerek rengeteget tanulhat. Ehhez nem is kell olyan sok dolog:

  1. mutass példát – ha lehet, jót 🙂
  2. vond be a gyereket – vagyis hagyd, hogy életkorához mérten ő is részt vegyen benne
  3. gondolkodj előre – néha nem árt, ha egy kicsit előre is tervezel a garantált siker érdekében

Három lépés, nem bonyolult egyik sem. Ennyi kell hozzá, nem sületlen tippek katyvasza.

 

Játékkal és élményekkel teli pénzügyeket a családnak! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube