A hónap témája: a takarékosság 1.

Ha október, akkor takarékosság – a mi gyerekkorunkban ez volt a jelszó. És a Te gyerekedében??? Mintha manapság a gyorshitelek és a gyorséttermi fogyasztás, vagyis úgy általában az azonnali fogyasztói kielégülés korában kevésbé lenne divat, hogy valaminek adjuk meg a módját, szánjuk rá az időt. Pedig nem ártana valami ilyet is látnia a gyereknek… Bármibe lefogadnám ugyanis, hogy ha anno sokaknál ez is nevelési szempont lett volna, de annyira, hogy a gyerekben vérré vált volna, akkor most sokkal kevesebb BAR-listás, meg devizahiteles lenne. Úgyhogy talán tudok most olyat mondani, amivel a gyerekednek egy életre jót teszel.

Most, hogy már tudod, milyen hátránnyal vert meg minket az evolúció a pénzügyek terén, joggal teheted fel a kérdést, hogy

foto: saját montázs
Jó pap holtig tanul – jó szülő meg pláne…

Jó, jó, de akkor hogyan neveljek pénzügyileg intelligens, sikeres gyereket? 

Azt sajna senki nem tudja garantálni Neked, hogy extrém helyzetekben, pl. életveszély, ne az elemi, ősi ösztönök, evolúciós programok kezdjenek el kattogni az agyadban, vagy akár a gyerekedében. De mivel mostanság csak ritkán fordul elő, hogy megkergeti bármelyikőtöket is a kardfogú tigris, ezért azt kell mondjam, jó esélyetek van arra, hogy megfelelő szokások kialakításával egészen más automatizmusokat kezdj el működtetni Magadban és  gyerekedben, mint ami egyébként beindulna magától. Az automatizmusoknak ugyanis van egy nagyon jó tulajdonsága, amit most kiválóan ki lehet használni: mindig a kiváltó helyzethez igazodik. Vagyis ha már nem a kardfogú lesz a szitu kiváltója, és nem a közvetlen életveszély lesz az, ami beindítja a stresszautomatizmust, hanem pl. az, hogy szükséged van egy új számítógépre, és a pénzügyi tervező automatizmusod indul be tőle, akkor jó munkát végeztél. Egy szóval a lényeg:

a jó szokások kialakítása és begyakorlása

Álatlában itt szokott jönni a kérdés, hogy

Na, jó, de hogyan? 

Aztán ez még legtöbbször kiegészül azzal, hogy

De hát én sem tudom, hogy kell, hogy tanítsam meg a gyereknek? 

Egyszerűen: tanuljatok együtt!

  • Egyrészt: nem szégyen.
  • Másrészt: a gyerek baromira fogja élvezni, hogy közösen csináltok valamit.
  • foto: freedigitalphotos.net

    Harmadrészt: azt még jobban fogja élvezni, hogy valami nagyon felnőtteset fogtok együtt csinálni. Kvázi beavatod. Ő is részese lesz a nagy felnőtt világnak. Befogadod. (Szerinted egy gyereknek, akkor is, ha már tini, kell ettől nagyobb elismerés???)

Szóval honnan kezdjétek a takarékosságra szokást? 

Hát a tervezéstől! 

Én eddig egyedül egyetlen, ellenben kifejezetten fösvény mentalitású ügyfelemnél láttam csal olyat, hogy a megtakarítás, a takarékosság l’art pour l’art módon, önmagáért történt volna csak. Szerintem nincs az az ember, gyerek meg még kevésbé, aki képes csak azért megtakarítani, hogy az a pénz csak ott úgy legyen. Ha biztonságra megy, akkor az a motiváció, hogy be van gazolva az illető attól, hogy egyszer (még egyszer???) szorult helyzetbe kerül, és fel kell adnia a már megszokott életszínvonalát. (Az én édesapám élő példa erre: szegényen nőttek fel, hatan vannak testvérek, de mindnyájan utálták, hogy nekik sokkal kevesebb lehetőség adatott meg a pénztelenség okán már akkor is, mint bárki másnak. Ez a háttér pedig a hatból öt testvért arra sarkallt, hogy tanuljon, képezze magát – pénzügyek terén is. Nagy többségük /öt testvér/ diplomás lett, amivel abban a világban jól is tudtak érvényesülni. És mindegyikük előre elkezdett gyűjteni a nyugdíjas éveire, mert valahol mélyen mindegyikük rettegett attól, hogy újra kell élnie idősen a gyerekkori szegénységet.) Ha a kihívás a motivációja, mert mindig többet, szebbet, jobbat akar, akkor azért gyűjt, mert ezt a többet, szebbet, jobbat akarja megvalósítani belőle.

Végeredményben mindegy is, mi hajt, a  fontos az, hogy ez előbb-utóbb tervezésbe fog fordulni. Mert ha már van motiváció, akkor van cél is, Ha van cél is, akkor azt meg is akarod valósítani. Ha meg akarod valósítani, akkor ahhoz kell egy jó terv. Szóval ez megkerülhetetlen.

Hogyan csináljátok együtt? 

  • Mondjuk, akár versenyezve is… 🙂 A gyerekek szeretnek versenyezni, ez nekik extra hajtóerő. Mellesleg megjegyzem, Neked is. (Azért csak ott fog motoszkálni Benned a kisördög, hogy nehogy már a gyerek lenyomjon!!!) Egyre figyeljetek: legalább időben összemérhető legyen a célok megvalósítása, különben persze, hogy a gyerek kaján vigyorral fog győzni. Ami az önbizalmának időlegesen jót tehet ugyan, viszont elkezdheti azt is hinni, hogy innentől az élet egy fáklyás menet, aztán a fene nagy magabiztosságában fog nagyon pofára esni… (Ami szintén nem feltétlenül baj, de elég lesz neki csak a saját lábában felbukni, és nem kell a huszadik emelet magasságából lezúgni gyakorlásképpen… )
  • Időben visszafelé… Igen, ez nem egy fura dolog, a legnagyobb cégek is így csinálják, és értékáram-tervezésnek hívják. A lényeg, hogy először is elképzelitek, hogy mi van akkor, amikor már megvalósult a cél. Amikor már elértétek, amit akartatok. Aztán belegondoltok abba, hogy ezt mennyi időn belül szeretnétek. Ha pl. az a cél, hogy a gyereknek új számítógépe legyen jövő évben a szülinapjára, akkor ez nagyjából egy év. Ha az a cél, hogy új lakást vegyetek, akkor arra rászánhattok akár öt évet is. Ezek után felírjátok az évszámokat sorban egymás után egészen addig, amíg el nem éritek a tervek szerint a célt. Felírjátok, hogy most mi van, azaz honnan indultok, meg felírjátok, hogy mi lesz a céleléréskor, vagyis akkor, egy, vagy éppen öt, vagy akárhány év múlva mi lesz a szitu.
  • Kössük össze! Most jön a kihívást jelentő feladat: az időben visszafelé haladva kell lebontogatni évekre, vagy éppen hónapokra a feladatokat, hogy lásd, melyik évben, hónapban mit kell tennetek, elérnetek ahhoz, hogy a végeredmény az legyen és akkor, amit és amikor szeretnétek. Ha ezzel az időben visszafelé tervezős módszerrel nem a mostani állapotnál lyukadnátok ki a mai napon, akkor kapcsoljátok be az újratervezés funkciót, mert valamit ellőtetek az időtávnál, azaz várhatóan hosszabb időt kell majd hagynotok a megvalósulásnak…
  • Mérjetek! Jó, ha valamit elkövettek, aminek a segítségével egyértelműen és akár minden nap is láthatjátok az előrehaladásotokat a megvalósítás során. Ez már tényleg ízlés kérdése, hogy ez grafikon, vagy éppen piros pont képében materializálódik-e. A lényeg az, hogy látható legyen mindkettőtöknek a saját haladásotok, de a másiké is.

Mi ebben a jó a gyereknek? 

  • látja, hogy csinálod!
  • látja, hogy hogyan csinálod
  • beleszól, ötleteket ad, és ajánlott, hogy vedd is figyelembe, amiket javasol!
  • Te is látod, hogy ő mit csinál – tehát lesz egy kis szülői kontroll is a dologban, van rá lehetőséged, hogy terelgesd egy kicsit, ha szükséges
  • nagyon jókat tudtok együtt röhögni… nem tudom, miért, de ez nálunk eddig még mindig csak folyamatos és sikító röhej közepette tudott csak megvalósulni… 🙂
  • a gyerek lesz a legnagyobb drukkered, miképpen Te leszel a gyerek legnagyobb drukkere, vagyis kölcsönösen támogatjátok egymást
  • nem csak drukkoltok egymásnak, hanem lökdösitek is egymást, vagyis kölcsönösen segítitek egymást a megvalósítás terén is – konkrétan a gyerek leellenőriz Téged, Te meg a gyereket. Élményszámba menő beszólásaink vannak egymásnak

    foto: sxc.hu

    noszogatás és ellenőrzés terén…

A takarékosság első számú szabálya:
legyen értelme (célja) a megtakarításnak!
A takarékosság második számú szabálya:
igazítsd a célhoz a terveidet!
A takarékosság harmadik számú szabálya:
csináld is végig! (Az sem baj, ha bulisan…) 
Ahhoz képest, hogy még csak az első leckén vagyunk túl, kapásból három aranyszabályt kaptál… Ki mondta, hogy október nem a bőség hava??? 🙂
Tipp
 
Közeledik a karácsony! Most még éppen időben vagytok, hogy elindítsatok egy karácsonyi jellegű projektet, aminek az anyagi hátterét talán még össze is tudjátok rakni addig. Ennek két haszna van: egyrészt mire mindenki észbe kap, Ti már régen hátradőlve szürcsölitek a karácsonyi kakaót (a recept nálam van, egyelőre atombiztos helyen, de majd hozzájuthatsz, majd megmondom később, hogy hogyan); másrészt megúszod a karácsonyi dili legstresszesebb részét. Ugyanis ha már most rástartoltok erre a témára, akkor már most meg kell terveznetek hozzá, hogy kinek mit és nagyjából mennyiért akartok majd adni. Mi ez, ha nem stresszoldó tervezés? Jó megvalósítást!

 Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube