Fineszes, vagy tisztességtelen?

Jó kérdés. Mármint az, hogy pénzügyekben mire tanítsd a gyereked… Persze, legyen életrevaló, legyen meg a magához való esze, legyen találékony. De tudnunk kell, és neki is tudnia kell, hogy hol van a határ az életrevaló és a zsivány között… Ha olvastad a heti blogbejegyzésemet a Hyde park-i hordó rovatban, akkor tudod, hogy miről beszélek… arról, hogy olyan kreatív gondolkodásra akarod-e megtanítani a gyerekedet, amely biztosítja számára a pénzügyi intelligenciát, vagy olyanfajta kreativitásra, amely kimerül a trükközésben, az ügyeskedésben?  

Most van az a pillanat, amikor nem játékokról írok. Mert ez most tényleg nem játék. 

foto: idokapu.hu – köszönet a képért!

Itt van az a pont, amikor arról van szó, hogy

a pénzügyeket lehet-e, kell-e tisztességesen intézni, és meg lehet-e, kell-e erre tanítani a gyerekeinket?

Nos, az én válaszom mindkét kérdésre IGEN! Hatalmas és kövér “igen”. Ha most azt mondod, hogy

  • Ilyen nincs a mesében sem…
  • Én még nem láttam olyat, aki tisztességes úton gazdagodott meg, úgyhogy ne is beszélj ilyen zöldségeket!
  • Felszínen maradni is csak úgy lehet, ha csak ügyeskedik az ember, kizárt, hogy meggazdagodni becsületesen is meg lehet!

… és ehhez hasonlók, akkor most én kérlek meg, hogy most és azonnal iratkozz le a listámról, és a közelébe ne gyere többé a blogomnak! Alapvető ellentétek feszülnek ugyanis kettőnk szemlélete között.

Nézd meg, mennyit borong mindenki azon, hogy a politikusaink milyen pénzsóvárak, mindegyik csak a saját zsebét tömi, még a közvagyont is zsebre vágja, stb. Ez sajnos tekintélyes részben igaz, bár akadnak azért reményt keltő kivételek (pl. Göncz Árpád, igaz, ő már nem is politizál aktívan). Aztán “ha ők csinálják, akkor nekünk miért ne lehetne” alapon mindenki más is benevez erre a versenyszámra, legfeljebb kisebb tétekben. Mert ezt látják, ez az “elit” – vagyis a követendő minta. Az igazság- és az erkölcsi érzék persze háborog mindenkiben, de azért csinálja. Nesze neked, kognitív disszonancia, csak másképp… Ha esetleg nincs min stresszelni, sebja, csinálunk magunknak stresszforrást azzal, hogy egészen mást csinálunk, gondolunk, mit amit mondunk… Magunk előtt sem vagyunk hitelesek, ez pedig feszültséget okoz bennünk. (Most már lehet gyanítani, miért is nem műxik a kis magyar panaszkultúra sem, miért érezzük csak még rosszabbul magunkat, ha beszállunk az össznépi másikat szidósba.)

Most akkor Szerinted a gyereked mit fog megtanulni? 

Tedd a szívedre a kezed: biztos, hogy az lesz a jó a gyereknek, ha a törvényeket áthágó kreativitást tanulja meg? Vagy a szabályok között mozgót? Kétségtelen, ez utóbbi lényegesen nehezebb, de annál szebb kihívás. Szerinted mi ad a gyereknek

foto: saját montázs

pénzügyi intelligenciát? A kreatív, de a szabályok közti gondolkodás, vagy a kreatív ügyeskedés (adócsalás és társai)?

És itt vetődik fel rögvest a kérdés: Te milyen példát, mintát adsz a gyereknek? Mit mutatnak a tetteid? És mit az elejtett félmondataid? Összecsengenek? Hamisak egymás mellett? Most őszintén…

Etikus magatartást tankönyvből nem igazán lehet tanulni, mondjon bárki bármit. Példaadással, illetve szabályok állításával és betartatásával annál inkább. Te melyikkel hogy állsz? (Csak azért kérdezem, mert sok szülőnek még a szabályok felállítása is erősen problémás.)

És még valamivel lehet etikus magatartást tanulni: játékkal. A játéknak is vannak szabályai, még a legegyszerűbb fogócskának is (van-e ház, hol van, mennyit kell kopogni a “házon”, hogy bent is legyek, stb.). Ha ezt betartom, akkor a többiekkel szemben tisztességesen játszom. A társasjátékoknál, kártyajátékoknál detto ez a szitu.

Később, nagyobb korban lehet ún. dilemmajátékokat is játszani. Ezek kifejezetten arra utaznak, hogy valami erkölcsi normát feszegetve kell nagyon nehéz döntést hozni. Ilyen volt az, amikor el kellett dönteni, hogy a rendelkezésre álló kevéske pénzből azt az egy szem éhező afrikai gyereket segélyezem, aki apja halála után családfenntartóvá vált, és a munkájával egész népes családját el tudja tartani, még ha szerényen is, így rájuk már nem kellene újabb segélyforrást áldozni, mert önfenntartóak lehetnének, vagy inkább három éhező, árva gyerek között osszam szét a pénzt… Bármelyikük nem kap, az a biztos éhhalált jelenti számukra – esetleg családostul…

Te mennyire tartod fontosnak, hogy a pénzügyek etikusak legyenek – állami, vállalati, de akár magán szinten is? Mik a tapasztalataid? Mi a véleményed? 

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube