Lecserélt a gyerekem! – avagy kamasz gyerekek (pénzügyi) nevelése

Kamasz gyerekek (pénzügyi) nevelése… Már nem hangzik jól.

 

Tény, kamasz gyerek szülőjének nem egyszerű lenni, és ez az érzelmi sík mellett főleg a pénzügyi nevelés terén csapódik le. A hét posztját az a szülői levél ihlette, amelyben az anyuka kétségbe esve írta, hogy nagylánya lényegében “lecserélte” a szüleit – a barátaira.

 

Kamasz gyerekek (pénzügyi) nevelése – miért cseréli le a kamasz a szüleit? 

 

Kezdjük onnan, hogy a közösséghez, csoporthoz tartozás ősi ösztön mindenkiben, de a gyerekekben különösen. Ennek oka, hogy evolúciónk során az utódok életben maradása függött a közösség védelmétől. A szűkebb család és a tágabb törzs védelmezte, táplálta, betegségek esetén lehetőségeikhez képest gyógyította, a túléléshez szükséges tudást adta az utódoknak. Ezért cserébe a közösség minden tagja (tehát minden utód is) vállalta, hogy a közösség szabályai szerint viselkedik.

 

Így van ez minden közösségben azóta is. Ezért van az is, hogy ha valaki mégsem tartja magát a közös normákhoz, a mai napig is kiveti magából a közösség a normabontó, szabálytörő tagot, de Kamasz gyerekek (pénzügyi) nevelése - hogy ne cseréljen le a gyermeked a barátaira! legalábbis bünteti. Ha jobban belegondolsz, így van ez a családban is, hiszen ez is egy közösség. Több tízezer éves gyakorlat ez, ezért olyan megrendítő, ha a kamasz – önállóságát próbálgatva – éppen a család szabályait hágja át. Mindezt abban a biztos tudatban, hogy a családból nem “rúghatják ki”, nem közösíthetik ki.

 

Az, hogy a gyerek lázad, természetes dolog. Manapság azonban egyre több szülő éli meg gyermeke kamaszkorát úgy, hogy a gyerek gyakorlatilag kizárja a szüleit az életéből, mi több, egyenesen lecseréli őket a barátaira, a kortárs csoportokra. Ezzel a szülők úgy érzik, hogy életcéljuk kerül veszélybe: nincs rájuk szükség – maximum akkor, ha a pénztárcájukba kell nyúlniuk. (Érzelmi szempontból ennek a hosszú távú életcélnak a semmivé válása okán érzett veszélyérzet miatt olyan megrázó ez a helyzet.)

 

De miért lehetséges az, hogy a gyerek nem egyszerűen feszegeti a határokat, hanem gyakorlatilag simán lezárja azokat, és szinte kilép a családból?

 

Lehet, hogy túlságos leegyszerűsítésnek hangzik a válaszom, de a családi coachingok során szerzett tapasztalataim nyomán azt mondhatom, hogy azért, mert a gyerek nem érezte magát a család mint közösség tagjaként – hát keresett egy másik közösséget, amelyhez tartozhat.

 

Ezzel szembesülni egyik szülő számára sem könnyű, hiszen ők úgy érzik, hogy erejükön felül tettek meg mindent a kapcsolat javításáért és fenntartásáért. Ehhez képest most egy pénzkiadó automatának érzik magukat – nagyjából ehhez méretezett érzelmi kapcsolattal.

 

Kamasz gyerekek (pénzügyi) nevelése – mit lehet tenni, ha már beütött a baj? 

 

Akárhogy is nézzük, ez a fajta kapcsolati törés egy válság. A válságoknak meg az a sajátja, hogy jelzik a körülmények megváltozását. Az addig többé-kevésbé jól működő rendszerünk azért kezd el minimum köhögni, jelen esetben inkább leállni, mintha betonfalnak ment volna, mert azok a külső és/vagy belső körülmények, amelyekre a működés szabva volt, megváltoztak. Jelen esetben az történik, hogy a gyerek lassan felnő, már nem kisgyerek – tehát a kisgyerekekre kialakított működési rend már nem is fog nála működni.

 

Ha ezt a változást nem követi le a rendszerünk, most éppen a családunk működése, akkor gáz van. A kamasz a maga gyerek módján fog reagálni: csapkod, kiabál, passzív agresszívet játszik, stb. Egy idő után azonban, ha látja, nincs semmilyen érdemi hatással a szüleire, akkor egyszerűen csak kilép a szituból – és lecseréli a szüleit. És pénzkiadó automatának használja őket.

 

A bajt pedig még lehet fokozni: a szülők legtöbbje ezt a magatartást nem egyszerűen engedetlenségnek, lázadásnak, hanem szívtelenségnek értékeli. Pedig a valóságban ez segélykiáltás.

 

Mire alapozom ezt az állításomat?

 

Egyrészt a családi coachingon szerzett tapasztalataimra. Minden esetem követett egy bizonyos sémát: azt, hogy a résztvevők félrekommunikáltak, elbeszéltek egymás mellett. Mindenki hajtotta a magáét, hogy a másik ilyen meg olyan, mert ezen meg azon a ponton nem felel meg az ő elvárásainak. Mindenki ragaszkodott ahhoz, amit ő gondolt a családi rendszerről – legyen az kommunikáció, érzelmi közösség, vagy éppen  a pénzügyek. Ebben senki sem érzi magát jól, vagyis nem működik már az a családi rendszer, ami korábban igen.

 

Így aztán kitör a válság. Érdekes, hogy erre a legtöbb szülő azzal reagál, hogy márpedig a gyereknek kell alkalmazkodnia, netán alávetnie magát a családi szabályoknak – pedig éppen ezek azok a szabályok, amelyek nem tarthatóak fenn tovább.

 

A pénzpedagógus (köz)beszól:

 

Mielőtt bárki félreértene: nem, nem az alapvető értékekről beszélek, nem azokat kell feladni, nem azok miatt vált működésképtelenné a családi rendszer! Hanem azokról a szabályokról, módszerekről, amelyek segítségével ezeket az értékeket a szülők közvetíteni akarják, vagy közvetíteni vélik. (Igen, sokszor fordul elő, hogy csak azt hiszik a szülők, szépre, jóra tanítják a gyerekeiket. Később még írok erről is.) 

 

Másrészt azért hiszem, hogy ezek a reakciók a gyerek részéről felérnek egy segélykiáltással, mert mélyen igaznak érzem a mondást, miszerint “Két dolgot adhatunk a gyermekeinknek: gyökereket és szárnyakat.” A gyökereinkre is szükségünk van, és ez is evolúciós örökségünk. Egyszerűen azért, mert olthatatlan belső igényünk van a folytonosságra, hogy érezzük, valami nagyobbnak vagyunk részei, ami átível a korokon – így legyőzzük az időt, és valami sajátos módon az elmúlást is. Ez a gyerekekben is működik – zsigeri szinten. Mert éppen emiatt a származási folytonosság miatt nekik sem mindegy, hogy kapcsolódnak-e, kapcsolódhatnak-e  családjukhoz, vagy sem. (Az érzelmi háttérről most nem is beszélek itt külön, hogy a gyerek érezhesse, hogy akármi történik is, a családja összezár mögötte, mert ez most nem ennek a cikknek a tárgya.)

 

Mit is lehet tenni, ha már beütött a válság? 

 

Építeni arra, ami van, és megváltoztatni azt, ami már nem működik.

 

  1. A gyerek közösséghez akar tartozni. Akkor alakítsátok úgy a családi rendszereteket, hogy a gyerek oda is akarjon tartozni! Ehhez komolyan le kell ülni beszélgetni, és megegyezni a keretekről – nem pedig ultimátumot adni.
  2. Az értékeket Ti határozzátok meg, de azt, hogy ezt hogyan érvényesítitek, már közösen! Lehet, hogy családi érték az, hogy mindent megbeszélünk egymással, de akkor erre legyen is alkalom. Az nem megy, hogy Ti sem beszélgettek egymással, a gyerektől mégis elvárjátok, hogy minden titkába beavasson Titeket. A személyes példa hitelesít! Ha értékeket akartok érvényesíteni, akkor Nektek is követnetek kell ugyanazokat az értékeket!
  3. Kerüljenek elő a fényképalbumok, a családi legendáriumok! Meg fogtok lepődni, milyen elmélyült beszélgetés kerekedik ki még a tini gyermeketekkel is, mert érdekelni fogja, hogy mi az ő öröksége. (Nem mellesleg kózelebb is lehet kerülni ez alatt az idő alatt egymáshoz.) Korábban már írtam arról, hogy ennek hogyan veheted hasznát a pénzügyi nevelésben.>>>
  4. Vonjátok be! Amiről tanítani akartok neki valamit, pl. az emberi kapcsolatokról  a szeretetről, a pénz értékéről, bármiről, abba korának megfelelően vonjátok be a gyereket! Meséljétek el neki, mi történt Veletek aznap, vagy máskor, milyen helyzetekbe kerültetek, mit miért tettetek! A pénz esetében pedig akkor, amikor éppen kezelitek a pénzt, hívjátok oda a gyereket, mutassátok meg neki, hogy pl. hogyan csináltok családi költségvetést, hogyan egyeztettek arról, hogy mire költötök, stb. (Hogy ilyet nem csináltok? Akkor olvasd újra a 2. pontot, benne a személyes példaadást!)
  5. Legyenek fórumok, ahol beszélgethettek minderről, teremtsetek lehetőségeket, amelyekben a gyerek is szívesen részt vesz! (Nálunk a lányaimmal ilyen pl. a főzés.) Ezzel új élményeket, általa új emlékeket teremtetek, ami új, közös múltat hoz létre – ami része lehet a családi legendáriumnak. 🙂
Öt lépés. Nem sok, de nagy horderejű. Ha segítségre van szükségetek, akkor itt megtalálsz. >>>

 

Napfényes jókedvet, jólétet! 

 

🙂 Csilla 🙂

Himer Csilla

Gratulálok!

Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében – mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással.

Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is.

És még ezeken kívül:

scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla
slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla

A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn.

Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube