Karácsonyi pénzügyi nevelés – leporolva
Van már három éve is, hogy közzétettem az eznemjatek.com-on a karácsonyi pénzügyi nevelés kapcsán egy három részes cikksorozatot. Mivel a téma még mindig aktuális, hát érdemes újraolvasni a cikkeket – és még egy kicsit továbbgondolni a dolgokat…
Karácsonyi pénzügyi nevelés – a múlt
Csak hogy képben legyél: a három évvel ezelőtti cikkeket a karácsonyi pénzügyi nevelésről itt találod meg:
- karácsonyi pénzügyi nevelés és a csodavárás
- karácsonyi pénzügyi nevelés és a játék (ha már egy játékos pénzügyi neveléssel foglalkozó weboldalon vagy… 🙂 )
- karácsonyi pénzügyi nevelés és az ajándékpénz
Karácsonyi pénzügyi nevelés – a jelen
Mivel minden adventkor megszaporodnak a postaládámban azok a mailek, amelyeket a szülőktől karácsonyi ajándéközön témában kapok, így nem árt, ha ebből a szemszögből is kicsit körüljárjuk a karácsonyi pénzügyi nevelést.
Szeretnék ugyanis egy tévhitet eloszlatni.
Az, hogy a gyerek esetleg karácsonykor kilométerhosszú ajándéklistával rukkol elő, aminek beszerzése gyakorlatilag kisebb anyagi katasztrófa lenne a családi költégvetésben…
…NEM PÉNZÜGYI NEVELÉSI KÉRDÉS.
Legalábbis nem alapvetően pénzügyi nevelési. Nevelési, de legalább annyira érinti az erkölcsi és a szociális nevelést is, mint amennyire a pénzügyit.
A gyerek ugyanis nem azért nem képes gátat szabni a vágyainak, mert nem ismeri a munka és vele a pénz értékét! Másért.
Azért, mert a gyerek
másféle értékeket nem ismer, vagy nem ismer el magára nézve.
Az, hogy karácsonykor a gyerek a birtoklási vágyát akarja kiélni, nem az ő hibája! Hiszen mi magyarázunk neki Mikulásról meg Jézuskáról, meg hogy számukra semmi sem lehetetlen, hanem karácsony táján rendszeresen kisebb-nagyobb csodákat tesznek. Akkor egy gyerek, a maga gyerek eszével miért is ne várná a csodát? Hiszen egy csodatévő számára ez kismiska! Hidd el, ha szóvá teszed a gyereknek, hogy ne legyen telhetetlen, ő lesz az, aki egyáltalán nem fogja érteni, miért mondasz ellent egyik szavaddal a másiknak. (Egyszer korlátlan csodatévő, máskor meg kímélni kell, ezért nem lehet korlátlanul mindent kérni a Jézuskától?)
Persze az sem segít ilyenkor, ha a szülők fenn akarják tartani a Jézuska imidzsét, és inkább megfeszülnek, de akkor is megvesznek mindent – nehogy a gyerek elveszítse a hitét a Jézuskában.
A probléma ilyenkor nem az, hogy egy alapból empatikus lény, mint pl. egy gyerek, ne lenne képes megérteni, hogy nem az a karácsony, hogy egy kisebb játékraktárat alakítunk ki számára a fa alatt.
Hanem az, hogy ezt a szülők legtöbbje – a Jézuska-illúzió megvédése miatt – soha nem mondja, soha nem magyarázza el a gyermekének!
Pedig igazából ez nem más, mint a Mikulás- és Jézuska-kép félreértelmezése. Mármint szülői részről.
Karácsonyi pénzügyi nevelés – jó, de akkor ezt most hogyan?
Úgy, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon!
A Mikulás és a Jézuska is lehet még csodatévő attól, hogy megmondjuk a gyereknek, hogy éppen azért, hogy a gyerekek igazán örüljenek, mindenkinek csak a leghőbb vágyát teljesítik egy karácsony alkalmával.
És kész!
Mit tanul ebből a gyerek?
- átgondolni a vágyait – rendszerez, selejtez a vágyai között.
- rangsorolni – el fogja tudni dönteni, hogy mi az igazán fontos neki.
- vágyat késleltetni – megtanulja kivárni a sorát. (Ez nem mellesleg a takarékoskodás, megtakarítás képességének elsajátítása során nagyon jól fog még jönni!)
- megbecsülni az ajándékot – ha tényleg a számára legfontosabb ajándékot kéri, akkor azt jobban meg is fogja becsülni, mintha egy ajándék lenne a sok közül.
Karácsonyi pénzügyi nevelés – mi kell még?
Az, hogy a gyerek
értékrendet kapjon a karácsonyhoz is.
Hogy a szeretet ne csak szólam legyen.
Hogy ennek a szeretetnek a megnyilvánulási formáit is ismerje, megélje a gyerek – a három évvel ezelőtti cikksorozat második része a játékokkal, a közös időtöltéssel, az együttléttel mind erről szólt! Hiszen a játék, a jókedv, az együttlét, a közös élmények mind fontos értékek lehetnek egy családban. Ha úgy érzitek, hogy ez a Ti családotok számára is fontos, akkor csináljatok is úgy, mint akiknek ez tényleg fontos!
Ha a karácsony a gondoskodásról is szól, akkor legyen ez kölcsönös! Miért ne lehetne ezt a fajta gondoskodást, kedveskedést is ajándékozni egymásnak? Ezért nem hiszem, hogy csak anyukának kéne éreznie ezt a fajta gondoskodást, amikor karácsony előtt végigcsiszatolja a házat, különlegességeket süt-főz, és egy kisebb hadseregnek elegendő mennyiségű kaját pakol fel az asztalra. Itt is érvényes az, amit a gyerek ajándékairól írtam: legyen egy, de jól megválasztott – és annak mindenki szemében nagyobb értéke van, mint a roskadozó terülj-terülj-asztalkámnak. A gondoskodás lehet közös is: apu gondoskodik a karácsonyfáról (megveszi, hazacipeli, beállítja, a magasabb díszeket felteszi), a gyerekek a szépségről (díszítenek, megterítenek, besegítenek a főzésbe), anyu meg a jólétről (bevásárol, haza cipeli, megfőz). És az sem hülyeség, ha ezt mind megköszönjük egymásnak a terített asztal fölött és a fa előtt állva.
Szóval értékeket kapjon a gyerek karácsonykor elsősorban. És csak aztán ajándékot.
Ez a titok.
Békés, boldog, meghitt ünnepet!
🙂 Csilla 🙂