Kései pénzügyi nevelés – 3. rész

Akármilyen későn is kezdted a gyereked pénzügyi nevelését, ha a múlt héten emlegetett tisztázó beszélgetést  megejtettétek, biztos állíthatom, hogy a legnehezebben már túlvagytok. Az ezután következő lépések is rázósak lesznek, a de a kifejezetten érzelmi megrázkódtatást okozó részen már átestetek. És innentől kicsit elválnak a dolgok…

Bár most egy jó darabig a pénz beosztásának elsajátításáról lesz szó, mégis különböző utakat fogunk bejárni – attól függően, hogy a gyereked éppen milyen élethelyzetben van. Mert nem mindegy, mit kell tenned, ha a gyereked még tanul, már dolgozik, és van saját keresete, vagy akkor, amikor éppen munkanélküli.

A gyerek tanul

Ekkor egyszerűbb az eset, mert tényleg valami olyasmiről van szó alapvetően, mint a gyerekkor kitolása. Gyakorlatilag a gyerek nem keres önállóan, ugyanúgy tanul, mint eddig, igaz, a kiadásai meredeken megemelkednek, mert

foto: saját montázs Professzor MalacPersely új desingja: mydentity.hu

foto: saját montázs
Professzor MalacPersely új desingja: mydentity.hu

  • sokkal többet utazik,
  • fel kell pakolni hétvégente kajával, ha visszamegy, (ezt mondjuk, csak Te állod, nem a gyerek),
  • albérletet/kollégiumot fizet,
  • plusz annak a rezsijét,
  • arról meg már ne is beszéljünk, hogy az albit/kolit gyakorlatilag úgy fel kell szerelni, mintha plusz egy háztartást stafíroznál ki… (ezt megint a Te pénztárcád bánja, az utánpótlást viszont a gyereké…)
  • plusz a jegyzetek, fénymásolás és hasonló huncutságok.
  • Arról nem is beszélve, hogy abban a korban van, amikor nemcsak tanulnia kell, hanem szórakoznia is. És egyetemi városokban ez nem kifejezetten olcsó.
  • És akkor még ott vannak a már megszokott kiadások, mint pl. fodrász, telefonkártya, netán menza (van még olyan egyetemista/fősulis, aki menzán eszik, vagy inkább a Mekira szakosodott a gyomra? Utóbbi anyagilag egy horror, még akkor is, ha a párszázas ajánlatokra van berendezkedve a gyerek.)

Szóval erre kell majd számítanotok, amikor leültök és ugyanúgy, ahogyan azt felsős, netán középsulis korban tettétek, leültök egymással megtárgyalni

a zsebpénzt.

Mert a gyerek még ekkor is zsebpénzen van. És ennek tényleg nem árt fedezni a gyerek megélhetését.

És ha már megélhetés… követeld meg a gyerektől, hogy

vezessen háztartásnaplót!

Ennek több ésszerű oka is van, és ha a gyerek belegondol, rájön, hogy ez neki is előnyösebb lesz így:

  • egyrészt tudnod kell, ahogyan a gyereknek is, hogy mire megy el a pénz
  • másrészt a gyereknek ez segédeszköz lesz a maga számára(! – önállóság eszköze, bizony!), hogy tudja, hogy áll anyagilag
  • harmadrészt, mert ha mindent felír, akkor a gyereknek is új alkupozíciója van a zsebpénz újratárgyalásához… 🙂 – itt szeretném megjegyezni, hogy a gyerek is meg fogja érteni, hogy nem jó csak úgy ímmel-ámmal vezetni a háztartásnaplót. Elég, ha csak egyszer hasraütésszerűen ad meg egy rezsiszámlát. Ugyanis máris nem fog stimmelni a költségvetés. A bevételeinket ugyanis hajlamosak vagyunk ösztönösen felül-, a kiadásainkat pedig ösztönösen alulbecsülni. Ha tehát meghasalja a rezsit, valszeg kevesebbet fog beírni a háztartásnaplóba, mint a tényleges. Akkor viszont nem lesz szinkronban a könyvelése, ami szerint még kellene, hogy tartson a zsebpénze, holott már az utolsó fillért is rég elköltötte… Túlságosan nem nevezhető nyerő pozíciónak a zsebpénztárgyaláson. Ennek felismerése pedig az első jelentős lépés lesz a gyerek számára a pénzügyi intelligencia felé vezető úton.

Háztartásnaplót, hőn remélem, Te is vezetsz. Ha nem, akkor itt az ideje, hogy elkezdd, és megmutasd a gyereknek is, hogy hogyan is kell ezt csinálni.

Szigorúan tilos!

Na, jó, annyira leszek megengedő, hogy inkább azt mondjam, végszükség esetére… de amit mindenképpen kerüljön el, ha csak lehet, az a

diákhitel.

Pont egy éve írtam már a diákhitelről, hogy milyen anyagi csapda van benne elrejtve. Bár a Diákhitelközpont kalkulátorai egészen mást mutatnak, sajnos tény az, hogy a hitelt kevesen tudják csak 30-35 éves korukig visszafizetni. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a törlesztőrészlet olyan rafináltan van megállapítva, hogy évekig még a havi kamat törlesztésére sem elegendőek. Amíg pedig a tőkéből egy fillér nincs törlesztve, addig annak a kamatai szépen ketyegnek, ergo az adósságállomány csak nőhet. Vagyis a konstrukció tökéletesen alkalmas arra, hogy akár nyugdíjig törlessze az ember fia/lánya, de a Te fiad/lányod különösen…

Ami a lényeg: tényleg csak akkor vegye fel a gyerek a diákhitelt, amikor valóban nincs már más lehetőség arra, hogy biztosítsátok a továbbtanulását. Ezzel is engedjétek útjára a nagy egyetemre/főiskolára, hogy csak azt ne! Ha sehogy nem boldogultok hitel nélkül, az csak egy esetben legyen szóba jöhető eshetőség: ha nem tudjátok fizetni a tandíjat. Ekkor a Diákhitel II lesz a Ti konstrukciótok. Ha a gyereknek hitele van, akkor viszont egy dolgot rögvest tisztázni kell vele:

foto: stockexchange

foto: stockexchange

ezt a hitelt ő veszi fel a saját nevére,

tehát csiszolt pénzügyi intelligenciájú fiatalként tisztában lesz vele, hogy:

  1. az ő kezdő fizetéséből fogják levonni, nem a szülei, vagyis Ti fogjátok fizetni
  2. már most is el kell mennie dolgozni, hogy elkezdjen gyűjteni a törlesztésre… különben megeshet, hogy egy fél életen át nem tud szabadulni a hiteltől.

Itt viszont álljon meg mindenki egy pillanatra!

Ha a gyereknek a hitel miatt amúgy is el kell mennie majd dolgozni az egyetem/fősuli mellett, akkor számoljatok jól utána, hogy abból összejön-e a szemeszter 3-4 hónapja alatt a féléves tandíj. (Jó, orvosin biztosan nem fog, de pl. egy bölcsész szakon megeshet.) Mert ha összejön, vagy majdnem, és azt a kicsit már Ti is hozzá tudjátok csapni, akkor nem is kell hitel. Az tény, hogy fárasztóbb lesz a diákélet, mint egyébként, és nemcsak a bulizásról meg a tanulásról fog szólni, ellenben ha valami olyan melót sikerül szerezni, ami a megszerzendő végzettséggel passzos, akkor az jelenthet

  1. mérvadó szakmai gyakorlatot az önéletrajzban az első álláspályázat alkalmával
  2. egy munkahelylehetőséget, ahová már félig bedolgozta magát a gyerek

Külön kategória a gyakornoki állás, ahol heti két-három-négy napot kell – megállapodástól függően – dolgozni, mellette pedig egyéni tanrenddel végzi a gyerek a sulit is. (Előnyök lásd mint fent.)

Ha a gyerek van olyan jó tanuló, hogy állami térítéses szakon tud tanulni, még akkor is meggondolandó a tanulás mellett végzett meló, mert az meg a gyereknek ad nagyobb anyagi szabadságot, és/vagy Nektek anyagi könnyebbséget (mert pl. az albérlet árát a gyerek már megkeresi). Ez megbeszélés kérdése, de ha lehet, én az utóbbi verzióra szavaznék… 😀 (Arról nem is beszélve, hogy ami cirkusz itt most folyik, hogy mennyire kötik meg a munkavállalás lehetőségét az állami “ösztöndíjjal” tanulók számára, vagy mennyire nem, egyáltalán nem garantálja, hogy később az állam esetleg ne lépne fel valamilyen követeléssel, tehát lehet arra is gyűjteni, ha ez bekövetkezik.)

Egy nem sokat emlegetett bevételi forrás

Ami nagy kár, mert sok lehetőség van benne. Létezik is, méghozzá ezerféle. Igaz, tanulni kell hozzá, mint a kisangyal. Ez pedig nem más, mint az

ösztöndíj.

Tanulni kell ugyan hozzá, de ez nem baj, ennek van most a szezonja amúgy is. Cserébe viszont megúszhatja a gyerek a tandíjat, lakhatást, stb. Így ez már nem elhanyagolható bevételi forrást jelenthet.

Miről kell még megegyezni? 

Nagyjából letisztáztátok a zsebpénztárgyaláson:

  • a zsebpénz mértékét
  • ebből mi mindent fedez a gyerek saját maga
  • azt, hogy kiadáskontrollt csinál a gyerek a háztartásnaplóval
  • azt, hogy a gyerek a lehetőségeihez képest próbál több lábon állni – azaz több helyről bevételhez jutni (zsebpénzen kívül pl. ösztöndíj, gyakornoki, vagy egyéb meló, stb.)
  • és azt is, hogy ha csak nem muszáj, akkor ne vegyen fel diákhitelt! (Meg úgy általában semmilyen hitelt!)

Három dologról azonban még nem esett szó, pedig iszonyúan fontos mindkettő!

  1. Már most is tegyen félre! – ugyanúgy, ahogyan a zsebpénznél felsőben, vagy középiskolában is, itt is fontos része kell, hogy legyen a pénz beosztásának az is, hogy a gyerek félretegyen. Most, hogy a zsebpénzen keresztül megtapasztalja, mennyi mindenre elég kellene, hogy legyen a pénze, jobban el fog gondolkodni azon is, hogy miből fogja tudni megvalósítani az olyan földtől elrugaszkodott ötleteit is, mint pl. egy saját lakás. Ha ez Nálatok, szülőknél még nem volt kiemelt pénzügyi cél, egy okkal több, hogy a gyereknél az legyen. 
  2. Gyűjtsön kapcsolati tőkét! – jól kösd a gyereked lelkére, hogy az egyetemre/főiskolára nemcsak diplomáért megy, hanem szakmai kapcsolatokért is! Nem, nem azt mondom, hogy a gyerek használjon ki másokat a saját céljai érdekében. De azt igen, hogy sosem lehet tudni, hogy mikor lehet szüksége segítségre, és hogy az milyen váratlan helyről érkezhet néha! Itt alapozódhatnak meg üzleti kapcsolatok, tudományos együttműködések, referenciák. Érdemes ezt a jövőbe való befektetésként értékelni, és eszerint hozzáállni, kezelni.
  3. Készítsetek tervet! – most még közösen, mert mihelyst a gyerek ráérez az önállóság ízére, már korántsem biztos, hogy ki fogja kérni a véleményeteket… De amint a gyerek egyetemre/főiskolára megy, túlvagytok az első hónapon, és látjátok, mi mennyibe kerül nagyjából, üljetek le, és készítsetek tervet legalább a diplomaszerzésig! (Közben úgyis szóba fog kerülni, hogy mi lesz azután, úgyhogy nagy valószínűséggel távolabbi terveket is fogtok készíteni, de ha nem, most akkor is jók vagytok az egyetem/főiskola végéig.) Így, ha nem is hosszútávra, de középtávon már látott tervezést a gyerek, kicsit nagyobb rálátása lesz arra, hogy hogy is néz ki egy ilyen, és mi mindenre kell gondolni, milyen következményekkel kell számolni, stb. (Ez persze Nektek, szülőknek is jó alkalom, hogy végiggondoljátok a gyerek kitaníttatását.)

Ez a tárgyalás is jó hosszú lesz, viszont valószínűleg már sokkal gördülékenyebb, mint a megelőző beszélgetés nélkül lett volna. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek itt megérti, hogy az ő jövőjéről van szó, Ti pedig szögezzétek le jó előre neki, hogy most itt a nagy alkalom, hogy ő is beleszólhasson annak alakulásába. Nem a háta mögött, nem a feje fölött dőlnek el a dolgok. És ha komolyan bele akar szólni, akkor tegye le ő is a maga hozzájárulását az asztalra. Mert innentől lesz komoly felnőttek társalgása az egész. 

Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Írj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját és a gyerekeid pénzügyei iránt!!!

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube