Nem elég az iskolai pénzügyi nevelés?

Az iskolai pénzügyi nevelés kérdése, ha hiszed, ha nem, a múlt héten indított “Hogyan tanítsam meg a gyereknek…?” sorozatom kapcsán merült fel. Mégpedig olyan email-áradatban, hogy az már az én kíváncsiságomat is felkeltette. A kérdés éppen arról szólt, hogy miért nem elég az iskolai pénzügyi nevelés, ha már úgyis lesz. Úgyhogy először is feltettem egy kérdést a Facebookon

Nem elég az iskolai pénzügyi nevelés? – körkérdés indul…

 

Tehát a kérdés, ami szinte számolatlanul érkezett hozzám, szinte minden esetben így hangzott:

 

Miért kellene nekem, hozzá nem értő szülőként megtanítanom a gyerekemet a pénzügyekre? Jövőre már úgyis kötelező tantárgy lesz az iskolákban, majd ott megtanítják neki, amit kell…

 

Ezért aztán a Facebookon mindenféle oldalamon fel is tettem a kérdést:

 

HETI KÉRDÉS——————————-A minisztérium bejelentése szerinta 2016/17-es tanévtől köteletően,…

Posted by Játék-pénz on 2015. április 20.

 

Itt talán nem látszik, hogy felrobbant a FB, mert annyi helyen osztottam meg a kérdést, hogy ezer helyen szétszórva vannak az éterben a válaszok. Az viszont már egyértelműen látszik, hogy MINDENKI, és szó szerint értsd, mindenki szerint kell a pénzügyi oktatás, a pénzügyi nevelés az iskolákba. Még akkor is, ha vannak ugyan némelyeknél kétségek azt illetően, hogy mennyire lesz ez eredményes…

Nem elég az iskolai pénzügyi nevelés? – amit a külföldi felmérések mutatnak… 

 

Hát nem. Sőt. Léteznek kutatások, az egyikről itt lehet olvasni, amelyek szerint az iskolai pénzügyi nevelés több kárt csinál, mint hasznot. Talán még hihető is a dolog – számomra legalábbis Iskolai pénzügyi nevelés - jó vagy rossz? mindenképpen. Egyrészt azért, mert ott már sokkal régebben próbálkoznak az iskolai pénzügyi neveléssel, így van már némi rálátásuk az eredményekre is. Hát, azok meg nem meggyőzőek.

Másrészt azért, mert a kutatási eredmények szinte visszhangozzák az én kételyeimet:

  1. abban látom a dolog rákfenéjét, hogy szép, hogy a gyerek kap egy tudást a suliban, de a viselekdési gondolkodási mintákat már jóval hamarabb megkapja otthon – a legerősebbeket kb. már 7 éves koráig meg is kapta a gyerek. Ehhez képest mi hetediktől akarunk valamit elkezdeni. Szerintem addigra már elkéstünk. Az egy másik kérdés, hogy ekkorra – tehát kamaszkorra – válik olyan elviselhetetlenné a probléma ezen a téren (a mindennapos veszekedésekkel akár), hogy a szülő is úgy érzi, valamit tenni kell. Hogy az iskola mennyire képes az otthon már veszekedésig fajult helyezetet kezelni, azzal kapcsolatban megint vannak fenntartásaim. 
  2. más a minta otthon, más a tudás a suliból – ezt hogyan kéne összehangolnia egy gyereknek? Pláne, ha ő otthon azt mondja, hogy ezt és ezt kéne csinálni, mert ezt így tanultuk, a szülő meg vagy nem is érti, hogy a gyerek miért mondja ezt, egyáltalán miről beszél, vagy csak simán mordul egyet, hogy “Majd ezt én jobban tudom!”, vagy “Nehogy már az iskola ebbe is beleszóljon!”, vagy “Eddig is megvoltunk, ezután sem kell más okossága ehhez.”, stb. (Vannak variációim a szakmai praxisomból.) Amikor pedig a gyerek két hétig lelkes, de a próbálkozásai mind kibicsaklanak a család megszokott kerékvágásán (legyen az jó vagy rossz), akkor elunja, és inkább beáll ő is a kerékvágásba.
  3. és itt a hitelesség kérdése is… – sajnos kiképezhetik a Pénzügyi, gazdasági és vállalkozási ismeretek tantárgy képzésére a pédagógusokat akármilyen jól is, még akkor is ott van a hitelesség kérdése. Nehéz úgy meggyőzőnek lenni egy kamaszodó gyerek számára, ha egyébként a gyerek mindenhonnan azt látja a hírekből, hogy a pedagógusok elégedetlenek a bérükkel. Hogyan taníthat valaki a személyes pénzügyekről hitelesen, ha maga sem él jólétben? Sajnos ismerve a mai gyerekek reakcióit el tudok képzelni olyan szituációt, ami kellemetlenül végződik a pedagógus számára, mert számon kérik rajta a diákjai, hogy ha ilyen jól ért a pénzhez, akkor miért nem él jól, és miért tüntet időnként a béremelésért…

Szóval csak azt tudom mondani, hogy szép az iskolai oktatás, de esélyes, hogy egymagában a hozadéka közelíteni fog a nullához – néhány kivételtől eltekintve. Ezek lesznek azok a kivételes esetek, ahol a gyerek otthon is kapja az “ívet”: a család is hajlandó tanulni és tanítani a gyereket, keresik az új és jó mintákat a pénzügyeik intézéséhez – vagyis a gyerek otthon is és a suliban is lényegében ugyanazt látja, hallja, így két felől egymást erősítő információkat kap. És ez hat. Még akkor is, ha korábban rossz minták rögzültek.

Nem elég az iskolai pénzügyi nevelés? – összegezve…

 

…nem. Az otthoni pénzügyi nevekésre mindenképpen szükség lesz. Vagy azért, mert az iskolai nem is fogja megütni azt a színvonalat, amire a XXI. században szükség lenne (ez is egy reális esély sajnos a jelenleg szabadon választható Pénzügyi és gazdasági ismeretek I. és II. tantárgyak kerettantervének ismeretében), vagy azért, mert az iskolai pénzügyi nevelés egyedül kevés lesz. Tehát tessék továbbra is szorgalmasan készülni arra, hogy mit hogyan taníts meg a gyereknek a pénzről… 🙂

Napfényes jókedvet, jólétet az egész családnak! 

🙂 Csilla 🙂 

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube