(Pénzügyi) válságálló gyerekek – 3 rész

A Hyde park-i hordóról arról szólt az e heti szózat, hogy mi kell ahhoz, hogy úgy alapozd meg a saját pénzügyeidet, hogy azok stabilan válságállóak (crisisproof) legyenek. Úgyhogy most szintén négy részben kibeszéljük azt is, hogy mi kell ahhoz, hogy a gyerekedből (pénzügyileg) válságálló felnőttet nevelhess.

Itt most nem mindenféle pénzügyi praktikákról lesz szó. Sokkal inkább képességek és készségek lesz a téma – ahogy azt már tőlem pénzügyi nevelés kapcsán megszokhattad. 

Mi kell ahhoz, hogy válságálló felnőtt legyen a gyerekből? Minimálverzióban is négy dolog. Na jó, három plusz egy. Beszéltünk már a kreatív gondolkodásról, a rugalmasságról, szóval sok mindenről ennek a két nagy témának a kapcsán. De ami nélkül tutti nem lesz a gyerek az életben sem válságálló felnőtt, az

a célkitűzés és -megvalósítás

képessége.

Az ezzel a nagyon szép és mostanában igencsak hangzatos képességgel, hogy a legtöbb esetbena  felnőttek is híján vannak ennek. Hogyan lehetne akkor megtanítani a gyereket erre?

Ahogy a furcsaságokat is megszokhattad már nálam, úgy azt is, hogy tuttira nem hagylak eszköz, segítség és ötlet, tipp nélkül. Csak egy kicsit messzebbről kezdem.

Miért olyan fontos a pénzügyi intelligenciában a célkitűzés és a megvalósítás?

foto: freedigitalphotos.net

 

Egyszerű: mert minden szép elmélet csak annyit ér, amennyit használnak belőle. Vagyis lehetnek Neked jobbnál jobb gondolataid, amelyeket rugalmas rendszerben illesztesz egymáshoz, meg a valósághoz, kakukkfüttyöt sem fog érni, ha nem fogod tudni valóra váltani őket.

A coach (köz)beszól: 

Walt Disney elhíresült mondása, ami egyébként coachként az én jelmondatom is:

“Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni!”

Az öreg meg már csak tudhatta…

Szóval amiért olyan rettentően fontos, hogy tudj célt kitűzni és meg is valósítani a pénzügyi intelligencia terén, az az, hogy nem elég csak fejben gazdagnak lenni, ha Te a gyakorlatban akarsz úgy élni, hogy tehermentesen legyen a fejed felett fedél, alattad autó, a családodnak minden, ami kell a kényelmes élethet, és ne okozzon gondot a gyerekeid felnevelése, iskoláztatása, szárnyra bocsátása – amit kitaláltál, meg is kell tudnod csinálni. Különben csak vágy, álom, vagy éppen vágyálom marad az egész.

Ahhoz azonban, hogy meg tudd valósítani az álmaidat, ahhoz az is kell, hogy reális, tehát megvalósítható céljaid legyenek. Na, ehhez meg célkitűzni kell nagyon! A tervezésnél erről már volt szó, nem kevés.

Mitől lesz egy cél megvalósítható?

  • először is attól, hogy érdekel a cél! Azaz csúnyán mondva, kellően motivált vagy arra, hogy végig is vidd az elgondolásod. Kell a lelkesedés. Na jó, de mivel lehet egy gyerek lelkesedését a pénzkereset, pénzcsinálás iránt felkelteni? Hát úgy, hogy valami olyan dologhoz kötöd, amit igazán szeretne. Már a legkisebbeknek is van olyan játék, amire nagyon vágynak, mert az oviban már a Kevinkének, meg a Dzsenikének is ez van. Később a tiniknél meg szerintem evidensnek is kell ennek lennie, mert egyre költségesebb dolgokra vágynak, legyen az márkás cipő, ruha, vagy éppen telefon, vagy bármi más. Úgyhogy én bizony a saját fiamnak is azt mondtam, amikor egy gitár volt a szíve vágya (ami több tízezer forintos tétel), hogy lesz, ha összegyűjtöd a rá valót. (Jelzem, lett neki. Lazán, saját zsebből. Csak felment a szobájába, elővette a “kincsesládáját”, és kiszámolta az asztalra a pénzt. merthogy akkor jött elő ezzel az igényével, amikor sacc per kábé úgy gondolta, ő is ki tudja pengetni a gitár árát. Nem függött tőlünk, az anyagi helyzetünktől, meg a jóindulatunktól, meg tudta valósítani, amit ő akart. Ilyenkor nagyon büszke vagyok ám a fiamra, de saját magamra is…:)))
  • másodsorban attól, hogy ha hosszabb ideig tart a megvalósítás, akkor is életben tartod a gyerekben a célt és a lelkesedést! Bátorítod, támogatod, mellette állsz, lelkesíted. Ha máshogy nem megy, mert olyan sokáig tart elérni a vágyott célt (pénzösszeget), akkor csinálj valami szemléltetőt, amina  gyerek mérni tudja az előrehaladását. Ez nagyobbaknál lehet akár grafikon is, de az is elég, ha egy üvegbe gyűtitek a pénzt, amiben látszik, hogy már mennyi van benne. Netán az üvegre az éppen aktuális “pénzállás” magasságában ráírjátok filccel, matricán, stb. az összeget is. Valami fizikai megtestesülése legyen annak, hogy a gyere éppen hol tart, hogy lássa, milyen ütemben halad. Tapasztalatból mondhatom, ez nagyon sokat segít. A fiam pl valahányszor úgy kapott pénzt, hogy félre is tudta tenni, mindig felírta a dátumot, és mellé az összeget, ahol éppen tart. Legalul meg piros nagy számokkal azt az összeget, amit el kellett érnie. A számoszlop távolságban, de összegben is egyre jobban közeledett az alsó, piros számhoz, és ez nagyon elégedetté tette. A végén meg dupla erőfeszítéseket tett, mert már “nincs sok hátra”.
  • az sem árt, ha a célhoz tervet is kieszeltek. (Erről volt már szó korábban.) A gyerek is sokkal magabiztosabban vág neki, ha tudja, hogy mi mi után következik, mi a dolga éppen, mert ki van találva.
  • ehhez kapcsolódik rögvest egy másik követelmény is a célkitűzésben: legyen mérhető a cél elérése. Ez általában két dolgon múlik: egyrészt hogy lépésekre lehessen bontani a megvalósítást. Így ugyanis kis részcélok vannak, amik könnyebben megoldhatóak, és menet közben is van sikerélmény, ami szintén motivál. Másrészt vannak határidők is, amelyek szintén nagyon ösztönzőek tudnak lenni – nem csak a hírlapírók számára.
  • és még mindig a tervezés – erőforrások számba-, aztán pedig igénybe vétele. A tervezés nem csak annyiból áll, hogy kiszámolom, mikorra mennyi pénznek kell összejönnie. Azt is tudnia kell a gyereknek, hogy honnan tudja összeszedni a zsét. Ez lehet locsolási, szülinapi vagy éppen karácsonyi pénz is, de lehet szórólapozással megkeresett lóvé is. Millió dolog jöhet szóba, vegyétek elő a kreatív gondolkodásotokat, és ötleteljetek! Ehhez pedig nagyon kell ismerni az erőforrásokat. Azaz azt, hogy mi az, amire képes vagyok, mi az, amit már tudok, vagy mi az, amit még nem tudok ugyan, de tud más, hát meg tudom tanulni tőle, mennyi időm van (bizony, az idő is erőforrás, csak sokan nem hiszik el, amíg ki nem csúsznak valamilyen határidőből…), ki az, aki segíteni tud – akár munkával, akár valamilyen eszközzel, ezt kölcsön tudom-e kérni tőle, tehát ingyért megy, vagy azért is fizetnem kell neki valamit, stb. Szóval van itt felmérni való, nem

    foto: freedigitalphotos.net és saját montázs

    kevés.

  • és a megvalósítás legfontosabb kritériuma: hagyd, hogy a gyerek csinálja!!! Ez két dolgot jelent: egyfelől azt, hogy hagyd, hogy cselekedjen, hogy gyakorlojon, hogy csináljon! A gyakorlat magabiztosabbá teszi. Arról nem is beszélve, hogy ha nem csinálja, akkor hogyan lesz meg, amit el szeretne érni? Másfelől hagyd, hogya  gyerek csinálja. Önállóan. Ne szólj bele! Max akkor, ha tanácsot kér Tőled. A tervezésben is az a lényeg, hogy ő tervezzen, Te meg segítsd. Ötletet adhatsz, de ne Te irányíts! Így legalább övé lesz minden: az ötlet is, a siekr is, esetleg a kudarc is. (Ez utóbbiról már írtam egy párszor, hogy bár övé a felelősség, azért ilyenkor jó szülő módjára hasznos, ha bátorítod arra, hogy fogjon neki újból, csak valami mást találjon ki.)

Jó. És hogyan lehet célt kitűzni és magvalósítani játékosan???

Erre már az előző felsorolás kapcsán is kaptál néhány tippet. Ezen kívül pedig valami olyan pofonegyszerűt fogok mondani, hogy leülsz…

Bármit, ismétlem, bármit játszhattok, amihez csak kedvetek van, és úgy, ahogy eddig is játszottátok! 

Most jön a trükk!

Csak annyit kell tennetek, hogy sorozatot csináltok belőle, és a sorozatnak már lehet valamilyen mérhető célja. Ennyi. És nem több.

Nem tudom, emlékszel-e még rá, hogy ilyeneket Magadtól is csináltál gyerekkorodban. Pl. amikor kijelentetted, hogy ötből legalább háromszor berúgod a tizenegyest a kapuban álló haverodnak. Vagy amikor azt mondtad, hogy a többiek mérjék az időt, mert három percen belül képes vagy hiba nélkül százat ugrani az ugrálókötéllel. Netán még súlyosbítottad is, hogy nem váltott lábbal, hanem páros lábon ugrálva, mert úgy nehezebb. Mérhető célokat állítottál Magad elé, és nagyon boldog voltál, mert saját egyéni csúcsaidat sorra megdöntötted. Ha meg nem, akkor addig csináltad, amíg meg nem valósítottad… 🙂 Rémlik?

Ezt most is megtehetitek, amikor makaóban vagy kanasztában veritek a blattot a gyerekkel, vagy amikor kikötitek, hogy malomban vagy éppen amőbában hányszor egymás után kell valakinek nyernie, hogy az abszolút győzelmet is bezsebelhesse. (Ha még ezért a dupla adag lesz a díj a nagyi édes-mézes sütijéből, amíg a másik csak egyet ehet, akkor az ösztönzés is megvan.)

Engem nagyon érdekel, hogy Nálatok hogyan működik ez. Lehet, hogy eddig csak ösztönből nevelted válságállóvá a gyerekedet azzal, hogy igazi célkitűzőt és -megvalósítót fagartál belőle. De az biztos, hogy nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ment ez Nálatok! Írd meg, hadd tanuljon más is!!!

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube