Pénzügyi (válságálló) gyerekek – 4 rész

A Hyde park-i hordóról arról szólt az e heti szózat, hogy mi kell ahhoz, hogy úgy alapozd meg a saját pénzügyeidet, hogy azok stabilan válságállóak (crisisproof) legyenek. Úgyhogy most szintén négy részben kibeszéljük azt is, hogy mi kell ahhoz, hogy a gyerekedből (pénzügyileg) válságálló felnőttet nevelhess.

Itt most nem mindenféle pénzügyi praktikákról lesz szó. Sokkal inkább képességek és készségek lesz a téma – ahogy azt már tőlem pénzügyi nevelés kapcsán megszokhattad. 

Még mindig az a téma, hogy hogyan tud egy a gyereke jövőjéért felelősséget érző szülő pénzügyileg is válságálló gyereket nevelni, ha nem elégszik meg a sopánkodással, miszerint “Mi lesz így ebből a gyerekből?” Nem is kell ezzel megelégedni, hiszen sorra kapod a tippeket, hogy hogyan és mit csinálj. Tanítottad (ugye???:) ) már a gyerekedet kreatívan gondolkodni, rugalmasnak lenni, és célokat kitűzni, megvalósítani. Ez így máris olyan kerek pénzügyi nevelési rendszerré állt össze, amivel egy gyerek, ha éppen felnőtt lesz belőle, már egy életen keresztül el tud boldogulni.

Most jön azonban a nagy ráadáskérdés: elég, hogy ha csak boldogul? Vagy legyen boldog is?

Ha ez utóbbira szavazol, akkor kiegészítem az eddigi kis pénzügyi nevelési rendszerünket egy olyan hasznos tulajdonsággal, képességgel, ami szintén tanulható, fejleszthető, és kiválóan alkalmassá teszi a gyereket arra, hogy a Hyde park-i hordóról is szétkürtölt vagyonépítésnek neki tudjon fogni. Ez a képesség pedig nem más, mint

a vállalkozó szellem és a kockázatvállalási készség

foto: saját montázs

Ez lesz az a ráadás a részemről, amivel tényleg úgy fel tudod készíteni a gyereket a nagybetűs Életre, hogy még elégedett is lesz vele.

Mi kell ahhoz, hogy vállalkozószellemű és (az észszerűség keretein belül) kockázatvállaló legyen?

  • tápláld a kíváncsiságát! – a gyerekek alapvető tulajdonsága a kíváncsiság. Minden érdekli őket, mert a világ egy izgalmas, felfedezni való hely a számukra. Ha jót akarsz neki, ezt a fajta nyitottságot próbálod megtartani benne. Egyrészt sokkal könnyebben fog akkor tanulni az iskolában is, másrészt sokkal könnyebben fogod rávenni pl. arra is, hogy foglalkozzon a pénzügyekkel. Amíg kíváncsi és érdekli az, amivel foglalkozik, addig tanulni is hajlandó lesz róla. Ez nem csak arra lesz jó, hogy foglalkozzom a pénzzel, hanem arra is, hogy minden lényegeset megtanuljon róla, amivel csökkentheti a pénz forgatásának bizonyos kockázatait.
  • még mindig a kíváncsiság… – a kíváncsiság sok mindenre ráveszi az ember gyerekét. Gondolj bele, hogyan fedezte fel anno kisgyerekként a világot! Mindent, igen, időnként szó szerint mindent kipróbált, megfogott, megrágott, megkóstolt, megnézett, megszagolt, megrázott, kiborított, stb., csak hogy tisztában legyen vele, hogy működik. Cselekedve tanult. Ha ezt a fajta, kíváncsiságból táplálkozó cselekvési hajlamot fenntartod benne, akkor a vállalkozó szellem szerves része lesza  személyiségének, a későbbeikben is szívesen tanul majd tapasztalati úton. Ez azért jó, mert így sokkal mélyebb ismerteket szerez, amelyek jobban be is vésődnek, később sem lesz gond, hogy előhívja, ha kell, stb. A pénzkezelés pedig tipikusan az a dolog, amit elméletben meg lehet ugyan tanulni, de kakukkfüttyöt sem fog érni a tudásod, ha nem használod.
  • hagyd dönteni! – bizonyos dolgokban a gyereknek már kicsi korától meg kell tanulnia, hogy neki magának kell döntenie. Azt, hogy milyen fajsúlyú ügyekben adsz neki döntési szabadságot, mindig a gyerek kora és előzetes ismeretei döntsék el.  Vagyis ez a Te felelősséged. Mivel Te vagy az apja/anyja, Te ismered legjobban a saját gyereked. Viszont hagynod kell neki némi mozgásteret is. Egyre tágabbat. Azért, hogy új tapasztalatokat szerezhessen. Ez azért kell, mert
  1. a komfortzóna tágítása önbizalomnövelő;
  2. megismeri a saját határait,
  3. a kockázatokat is;
  4. egy idő után megtanulja, mire figyeljen, ha kockázatokat akar csökkenteni;
  5. felelősségérzetet is tanul – hiszen ha ő dönt (és utána sem beszél bele senki a megvalósításba, ugye???), akkor nincs kire tolni a következményeket, azokat neki kell viselnie.

Hogyan lehet ezt megtanítani?

  • jó példával – na, ezt már ki sem fejtem, mert már annyiszor írtam róla… 🙂
  • önálló feladatmegoldással – nem az iskolai házi feladatra gondoltam ám!!! Feladat pl. az is, hogy adsz neki X ezer forintot, és azt mondod, nézzen szét, mi van otthon, és vásároljon be a két napra, de ki kell jönnie a pénzből. Ez feladat, és van benne nem kevés kihívás is, hidd el, izgulni fog, hogy sikerrel veszi-e az akadályt Nálad. És lehet, hogy meglepőt mondok, de erre egy 9-10 éves gyerek már simán képes. (Különösen, ha annyira részt is vesz a család mindennapi életében, hogy tudja, hol vásároltok, milyen kenyeret és felvágottat szeret a család, stb. Ez pedig megint csak Rajtad múlik. És innen jelentem fiús anyukaként, hogy ez egy fiúgyereknél sem lehetetlen vállalkozás.)
  • foto: sxc.hu

    szerencsejátékokkal – igen, gyanítom, most kaptál a szívedhez. Megértem. De nem a sarki félkarú rablós, elsötétített, kaszinónak csúfolt kocsmára gondoltam, hogy ott szórja el a gyerek a család havi keresetét aprópénzben. Hanem otthon játsszatok sütiben, ropiban, vagy éppen pusziban itt a piros, hol a pirost, kockajátékot, vagy minirulettet. A póker már nem jó erre, mert az nem igazi szerencsejáték, hanem nagyon is stratégiai észjáték, akár az ulti vagy a römi vagy a kanaszta. Azok a játékok, ahol ha csak nem vagy fejszámoló művész, valószínűségszámítási matematikus, nem tudod követni, hogyan alakulnak a valószínűségek, arra mindenképpen jók lesznek, hogy a gyerek megtapasztalja, meddig érdemes kockáztatni, ha nincs érdemi információi, aminek alapján befolyásolhatná a végeredményt. Konkrétan edzi a kockázattűrő és kockázatvállalási készségét.

  • társasjátékokkal – bármelyik szóba jöhet. A vállalkozó szellemhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy ha valami nem sikerül elsőre, akkor újra neki vágok. Kicsit máshogy, de ugyanazzal a céllal. Ezt az újrakezdő magatartást, vagy nevezzük másképp kudarctűrő képességnek, a társasokkal nagyon jól be lehet gyakorolni.
  • biztatással, támogatással – ha valamit kipróbál a gyerek, akkor a lehetőségekhez és az észszerűséghez mérten támogasd, biztasd. Ha nem jön össze, nem baj, tapasztalatnak jó lesz az is, csak vonja le belőle a tanulságokat. És még egy dologra jó lesz a támogatásod: az újrakezdésre.

Ha ez mind megvan, akkor nyugodtan hátradőlhetsz: a gyereket mindenféle válságok ellen felkészítetted. 

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube