Zsebpénz és a mókusok

A zsebpénz mindig sarkallatos pontja a pénzügyi nevelésnek. Sajnos nagyon sok szülő még most sem érzi, hogy ennek mi a tétje, de szerencsére egyre többen hallják a XXI.század szavát, és iktatják be a gyereknevelés programpontjai közé a pénzügyi nevelést is. Hogy a zsebpénz erre milyen szuper eszköz, azt bizonyítja a Dühös Mókus blogján megjelent olvasói cikk is, amelyben egy két gyerekes anyuka írja le a tapasztalatait. Őszintén? Akár én is írhattam volna a cikket. De azért van még egy kis kiegészítésem a témához. 

Zsebpénz és a mókusok

A cikk, amely a mostani postomat ihlette, itt olvasható. ››› (És olvasd is el, mert érdemes! Itt látható, hogy az, amiről én is olyan sokat írtam már, a gyakorlatban is működik!)

Hogy a mókustársadalom ezt mennyire fogja kultiválni, azt nem tudom, de az biztos, hogy az alapok benne vannak a cikkben. Ezért én most ezzel nem foglalkozom. Inkább azzal, ami kimaradt.

 

Zsebpénz plusz Zsebpénz és a mókusok - a XXI. századi zsebpénz

 

Az itt látható felsorolás a Dühös Mókus blogján megjelent cikk pontjait követik, azért nem emelkedő számsorrendben következnek.

 

1. A zsebpénz jár

Naná, ha úgy döntesz. Ne felejtsd el, Te vagy a szülő, a szabályokat Te hozod.

Hogy mikortól jár, inkább az a nagyobbik kérdés. Ez meg sok mindentől függ. A dolog ugyanis kicsit bonyolultabb annál, semhogy mikortól kezdi a gyerek érteni, érezni, mi a számok lényege (vagyis mikortól alakul ki érzékelhetően a számfogalma). Igen, ez nagyjából az iskoláskor kezdetére tehető. De ez még nem jelenti azt, hogy a gyerek már a zsebpénz ízig-vérig verzióját kaphatná. A zsebpénznek ugyanis van egy bizonyos evolúciója. Magyarul a zsebpénz lényegében együtt fejlődik, változik a gyerekkel. Ovis-kisiskolás korában még jellemzően ajándékba kapott pénzeket gyűjtöget a perselyébe, pénztárcájába, bármibe, amit aztán egy-egy kiszemelt nagyobb dologra el is költ, vagy csak ül rajta a gyűjtőszenvedély kedvéért. Később, amikor még alsós, de már nagyobb, kap költőpénzt, amit én büfépénznek hívok, mert jellemzően a büfének nevezett feketelyukban tűnik el kóla, chips és rágó formájában manifesztálódva. Itt kell már vigyázni, hogy ne csak a költés maradjon meg a gyerek pénzkezelésében – hiszen a pénzt elkölteni bárki el tudja -, hanem a megtakarítás is, amit a perselypénzzel már elkezdett. Az “igazi”, XXI. századra fazonírozott zsebpénzt pedig, amiről a cikkíró aranyszabályai is szólnak, akkortól érdemes adni, amikor már a gyerek azokat a kiadásokat is maga intézi, amelyek a személyéhez köthetőek (pl. menzabefizetés). És itt egy kicsit ellent is mondok a cikkírónak…

 

 3. Ne keverd össze a zsebpénzt a gyereknek adott másféle pénzekkel

De igen! Legalábbis egy idő után igen. Hogy ez kinél mikor következik be, az már család- és pénztárcafüggő. De sok család rá is van kényszerítve arra, hogy így adjon zsebpénzt a gyereknek, mert egyszerűen nem jutnának el munkaidőben befizetni pl. a gyerek menzáját, hát befizeti a gyerek.

Mi ennek az értelme? Az, hogy így a zsebpénz egyfajta jövedelmi modellként tud szolgálni a gyereknek. Kicsiben megtapasztalja azt, hogy milyen az, amikor apu/anyu kap egy fix összeget minden hónapban, és azt kell beosztani úgy, hogy mindenre jusson, amire kell. Ebbe pedig beletartozik a menza, a buszbérlet éppúgy, mint az, hogy levágatja a haját a gyerek a fodrásznál. Ezek mind a gyerekhez köthető kiadások, amelyeket javarészt ő is intéz – ezért beépíthetőek a zsebpénzbe. Tervezhetőek, lehet velük számolni. Akkor is ki kellene fizetni, ha apu/anyu nyitná ki hozzá a pénztárcáját, meg akkor is, ha a gyerekre van bízva. Annyi a különbség, hogy a kiadáskezelés felelőssége kerül át a szülőtől a gyerekhez. A gyerek már nem postás lesz, aki kézbesíti a rábízott pénzt az iskola gazdaságisának, vagy a fodrásznak, netán a postáskisasszonynak, amikor feltöltő kártyát vesz a mobiljába.

 

2. Ne jutalomként tekints rá

Ezzel alapvetően egyet is értek, én is régóta ezt szajkózom. Egy valamit azonban ne felejtsünk el: mindannyian láttunk már olyan családokat, ahol azzal ösztönözték a gyerekeket házimunkára és/vagy jobb tanulásra, hogy pénzzel jutalmazták az elvégzett munkát, és a kapott ötösöket – és a gyerekek mégsem lettek haszonlesők, felnőttként elvégzik a házimunkát, és képesek önállóan tanulni is.

Mivel én is többször akadtam össze ilyen családokkal a munkám során, kíváncsi lettem, miért van ez így. Néhány kérdés után kivétel nélkül minden családnál megállapítható volt, hogy a gyerekek előtt a szülők mindig is jó példaképek voltak a házimunka és az önképzés terén is, illetve a családi normarendszer szerint a házimeló, illetve a tanulás elvégzése stabil elvárás volt. Vagyis valószínűsíthető, hogy pénz nélkül is működött volna a dolog. 🙂

Még egy apróság: ha a gyerek olyan munkát végez el, ami nem az ő feladata a családi munkamegosztásban, vagy az ő korában elvárhatónál magasabb szinten teljesítette azt, és mindezt önként, vagyis önálló kezdeményezésként, akkor szerintem simán belefér az is, hogy ezért pénzt kapjon. (Pl. az legkisebb gyerekemtől nem várható el 10 évesen, hogy belesegítsen a munkámba, de rendszeresen megteszi a blogomra készített illusztrációkkal. Ezért pedig én fizetek neki.)

 

7. Ne legyen kényszer a takarékoskodás

OK, ne legyen kényszer, de elvárás igen! Ugyanúgy, ahogyan a szülők is félretesznek a céljaikra (ugye???), a gyerek is tanulja meg, hogyan megy ez. Ehhez persze nem árt, ha ott lebeg a szemük előtt a szülői jó példa…, de az sem, hogy a zsebpénz eleve olyan mértékűre legyen belőve, hogy ezt megtehesse belőle a gyerek! Ez pedig már a szülő felelőssége.

Csak az előzőekből leszűrhető már, hogy a zsebpénz bizony több részből áll. Vannak a rendszeres kiadások (menza, bérletek, fodrász, telefonkártya, stb.), a rendkívüli kiadások (pl. a bekrepált teló javíttatása), a szórakozás (igen, egy-egy mozit, fagyizást, pizzázást is tudjon megengedni a gyerek havonta!), és a megtakarításra szánható rész. (A zsebpénz felépítéséről még a gyerekek is olvashatnak bővebben a saját szájuk íze szerint a Kamaszkassza – Zsebpénzügyi kézikönyv című könyvemben. Így lehet még egy tini számára is bulit csinálni a zsebpénzből… 🙂 )

 

8.  Kamatok

A zsebpénz azért nagyon fontos pénzügyi nevelési eszköz a szülő kezében, mert nemcsak a beosztást és megtakarítást lehet vele megtanítani a gyereknek. Bár őszintén szólva, ha már csak ezt a két fontos készséget, képességet megtanítod a gyerekednek, már többet tettél érte, mint az átlagmagyar a gyerekéért. Miért? Mert csak ezzel a két készséggel alkalmassá teszed arra, hogy ha nem is egy luxus, de egy átlagos és adósságmentes pénzügyi életvitelt tudjon folytatni felnőttként.

Ha azonban ennél jobbat szeretnél neki, akkor nem árt egyéb dolgokra is megtanítani, mint pl. a befektetés alapjaira. Erre jó lehet a cikkben emlegetett “házibank” (ehhez erősen ajánlott irodalom David Owen: Papabank című könyve).

Azonban ennél többre is jó a Papabank/Anyabank. Középiskolás korban akár már a hitelek működési elveit is meg lehet vele tanítani – ami a kamatok működésének “sötét” oldala… 🙂 Viszont a továbbtanulás előtt nem árt erre is felkészíteni, hogy ne ugorjon bele feleslegesen valami kecsegtető diákhitelbe.

 

+1. Tartsd Magad a szabályokhoz! 

Ezzel határozottan egyet értek!  A zsebpénz szabályai nemcsak a gyerekre, hanem Rád is vonatkoznak! Ezért sírhat a gyerek krokodilkönnyekkel, nézhet őzikeszemekkel, és csapkodhatja az ajtót, mint egy tazmán ördög a rajzfilmben, akkor sincs zsebpénzkiegészítés, vagy előleg, mert hamarabb elfogyott a pénz, mint ahogyan a következő adag esedékes lenne… És ebből adódik a következő pluszpontom…

 

+2. Tanítsd meg a több lábon állást! 

Mert ezt is meg lehet ám tanítani a zsebpénzzel! A befektetés alapjait éppen azért kezdi el megtanítani a gyerekének az ember fia/lánya, mert tudja, a gyereknek is jobb, ha nem kizárólag a zsebpénznek van kiszolgáltatva. (Ahogyan Te sem csak a fizudtól függsz, ugye?) Meg előbb-utóbb úgyis lesznek a gyereknek olyan céljai, amit Te nem vagy hajlandó finanszírozni, de neki meg nagyon kell (pl. a hatezredik eszement sapi, vagy éppen egy koncertjegy, esetleg egy egy hetes kiruccanás a haverokkal a Balcsira). Ilyenkor a gyerek, ha elszánt – márpedig nem nagyon akar leégni a haverok előtt, hogy pont csak ő nem mehet a buliba -, akkor elkezdi keresni az útját annak, honnan szerezzen pénzt. Ilyenkor jó, ha tudja, mert már Te megtanítottad neki, hogy milyen lehetőségei vannak. (A Kamaszkassza – Zsebpénzügyi kézikönyv című könyvemben 15-nél is több ilyen módszert gyűjtöttem össze. Hitted volna, hogy egy tini ennyiféleképpen kereshet pénzt?)

 

Zsebpénz a XXI. században

A zsebpénz kell. A zsebpénz jó. A zsebpénz felkészít a XXI. századi felnőtt életre. De csak ha jól használod. Most már van “használati útmutató”, működő jó példa, a többi már csak Rajtad és a gyereken múlik.

 

Játsszatok minden nap pénzügyeket! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Himer Csilla

Gratulálok!

Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében – mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással.

Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is.

És még ezeken kívül:

scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla
slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla

A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn.

Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube