SZPR® – a befektetések rendszere 3. rész

Ha még emlékszel arra, amit a befektetésekről szóló leckék első részében írtam, akkor tudod, hogy a befektetéseket több szempontból is lehet csoportosítani. Az egyik ilyen csoportosítás szerint vannak pénzügyi befektetések, amelyek jellemzően értékpapírokat jelentenek, és vannak reálbefektetések, amelyek pedig a minden mást. A rövid- és középtávú befektetéseknél eddig tulajdonképpen pénzügyi befektetéseket nézegettünk – mert másféle nem is nagyon volt. Most, hogy elérkeztünk a hosszútávú befektetésekhez, sem szakítjuk meg ezt a szép hagyományt: folytatjuk a pénzügyi befektetések rendszerbe szedését. (A reálbefektetések is sorra fognak kerülni, még egy kis türelmet kérek.)

Most következik tehát az a lecke, amiről az átlagemberek legtöbbje úgy gondolja, hogy na, ezek az “igazi” befektetések – csak aztán meg ne lepődjenek azon, amit majd itt találnak róluk…

A befektetések csúcsa?

Hát, igen, volt már olyan ügyfelem, aki azért akarta a pénzügyi intelligenciáját fejleszteni, mert úgy gondolta, hogy ha már a hosszútávú befektetési eszközökkel is jól fog tudni bánni, majd az jelenti a számára, hogy a pénzügyi intelligencia csúcsára ért. Azóta már tudja, hogy nem. Méghozzá azért nem, mert rájött, hogy hiába van neki hosszútávú befektetése, ami éppen azért hosszútávú, mert hosszabb időre lemondott a befektetett pénzéről a reménybeli magasabb hozam érdekében (rémlik még a befektetési háromszögről írt szózatom, ugye?), ha egyszer jön egy nagyobb, de annál váratlanabb kiadás. Pénz ugyan van, de hozzáférhetetlen, azaz gyakorlatilag mégsincs, tehát borul a költségvetés. Ha meg mégis hozzányúl a pénzéhez, akkor meg borul a befektetés. Tehát vagy csődbe megy most, vagy feléli a jövőjét biztosító pénzt (és akkor majd egy kicsivel később megy csődbe esetleg).

A tanácsadó (köz)beszól:

Nagyon sokan kerültek a hitelválság első hullámában ebbe a dalba. (Néhányan még a másodikban is.) Azért, hogy tudják fizetni a megemelkedett részleteket, először mindenki beforgatta a tartalékait, aztán mikor az sem volt elég,

foto: saját montázs

foto: saját montázs

akkor az első megtakarításait (pl. bankbetét). Később a kifejezetten hosszabb távra gondolt megtakarításokat is (pl. életbiztosítás) felmondták. Figyelmeztető kettősség látszott a magyar lakosság pénzügyi helyzetének alakulásában: a hitelállomány csökkent (részben a devizahiteleseket megsegítő intézkedések miatt, részben a fentebb már említett jelenség miatt), ezzel párhuzamosan pedig látványosat esett a megtakarítások szintje. És ez még akkor is igaz volt sajnos, ha a válság két, talán legfontosabb tanulsága mindenki számára az volt, hogy hitelt többet az életben nem vesz fel, illetve hogy amit csak lehet félre tesz rosszabb időkre. Igaz, a megtakarításokat nemcsak a hitelekbe forgatták bele az emberek: sokan vesztették el a munkájukat is, így gyakorlatilag felélték azt, amit a jövőjükre kuporgattak. Mert nem voltak tartalékaik, amelyek a pénzügyi önvédelem első vonala lehettek volna.

Vonjuk le a tanulságokat!

Jó befektető csak az lehet, aki

  • érti és a céljainak megfelelően használja is a különféle befektetési formákat, eszközöket (tehát nemcsak a hosszútávúakat, hanem a többi közül is lehetőleg minél többfélét – nem, nem mindegyiket, azt képtelenség lenne jól áttekinteni is és kezelni is),
  • ezekből egy jól karbantartott portfóliót épít fel, amelyet rendszeresen kontrollál,
  • aki olyan pénzt kockáztat a befektetéseivel, amellyel nem a megélhetését teszi kockára – vagyis ha valamilyen oknál fogva be is bukja ezt a pénzt, akkor sem roggyan meg sem a költségvetése, sem az életszínvonala, sem az önbecsülése.

Különösen igaz ez a hosszútávú befektetésekre, éppen a hosszú időtávjuk miatt.

A hosszútávú pénzügyi befektetések fajtái

  • államkötvények: igen, megint előkerültek ezek a papírok, hiszen most is futnak belőlük 10 és 15 éves lejáratú kötvények is. 10.000 forintos alapcímlettel bocsátják ki őket, és meghatározott forgalmazók, valamint a Magyar Államkincstár forgalmazza aukciók keretében. A forgalmazók ezekre a papírokra értékpapírszámlákat nyitnak, onnan vonják a fix vagy változó kamatokból a 16%-os forrásadót. A legutolsó forgalomba hozatalkor érvényes legmagasabb kamatozású papír 6,75%-os volt, de az is csak az utolsó években, mert az éppen sávos kamatozású volt. Hosszútávon ettől azért illik többet bezsebelni még egy nem túl rizikós befektetésnél is. Vagyis az állampapír lehet jó, de nem kifejezetten hosszútávú befektetésnek. 
  • nyugdíjelőtakarékossági szerződés: közismertebb nevén NYESZ. Ezt azért emlegetem most, mert idén január 1-től a NYESZ-re már csak akkor lehet igénybe venni az adókedvezményt, ha 10 évnél hosszabb időre szól a szerződés. Az adókedvezmény mértéke 20%. (Az ötéves távra már nem jár az adókedvezmény.) Azaz ezt most már csak akkor érdemes megkötni, ha hosszútávban gondolkodsz. A NYESZ már csak azért is jó lehetőség, mert a magánnyugdíjpénztárak kötelező pillére kidőlt, így ehelyett ez lehet a nyugdíjas évekre való takarékoskodás eszköze. A NYESZ és a TBSZ között van átjárás, igaz, csak egy irányban. Méghozzá a NYESZ-t lehet TBSZ-szé transzformálni. Ilyenkor a NYESZ-számlát meg kell szüntetni, és az átalakítás napján érvényes árfolyam szerint fogják jóváírni a TBSZ-számlán. Nagy hátránya, hgy ebben az esetben a NYESZ után addig igénybe vett adókedvezményt legkésőbb a következő bevallással be kell vallani, és legkésőbb a következő SZJA-bevallási időszakra megállapított adófizetési határidőig meg kell fizetni. Ez nem is csoda, hiszen a TBSZ alapvetően egy középtávú befektetési forma, míg a NYESZ-t alapvetően hosszútávú befektetésként szeretné favorizálni a kormány, ezért is ad erre az időtávra adókedvezményt. Úgyhogy szerintem kétszer is gondolja meg mindenki, hogy tényleg át akarja-e alakítani a NYESZ-számláját, TBSZ-számlára.
  • befektetési alapok: hasonló szépeket tudnék róla írni, mint a múlt héten, amikor a középtávú befektetéseknél kerültek elő. Ez is főleg a kényelmes befektetőknek való, de ha sikerül egy olyan alapot megpályázni, amelyik részvénytúlsúlyos, akkor jól is kijöhetsz a bizniszből. (Bővebbet majd a részvényeknél.)
  • önkéntes nyugdíjpénztárak: szintén a nyugdíjelőtakarékosság egyik variációja. A kötelező változata megszűnt, az önkéntes maradt annak, aki ebben a verzóban akar gondolkodni. Kísértetiesen emlékeztet a felépítése a befektetési alapokéra, hiszen itt is abban tartják és kezelik a befizetett pénzedet. Induláskor általában többféle portfólió közül választhatsz, de hogy aztán abban a portfólióban hogyan változik az egyes elemek részaránya és mikor, azt az alapkezelők döntik el, Neked nem lesz beleszólásod. A portfólió nagyobb része változatlan marad, általában egy kisebb, kb. 20-30%-ot kitevő része szokott lenni az ún. “aktívan menedzselt” rész, azaz ez az a része a portfóliónak, amit konkrétan forgatnak is. A többire gyakorlatilag rá sem néznek, csak a lejáratkor, amikor ki kell fizetni belőle a járadékodat, vagy egy összegben a megtakarításodat. Annyi előnye van azért a dolognak, hogy örökölhető. Szóval ez ugyan hosszútávú befektetés, de nagy vagyoni ugrást ne várj tőle. Kiegészítésnek ellenben nagyon jó, a több lábon állás modelljébe nagyon jól illeszthető – még akkor is, ha kizárólag a nyugdíjra tervezett portfóliódról van szó.
  • foto: freedigitalphotos.net

    foto: freedigitalphotos.net

    unit-linked biztosítások: érdekes egy öszvér, amiről már mindenki leszedte a keresztvizet, pedig ha egy kicsit elpiszmog vele az ember, akkor lehet belőle egész tűrhető befektetést is csinálni. Némileg hasonlít a befektetési alapokra a konstrukció – és a belőle remélhető hozam is hasonlóképpen alakul. A lényege ugyanis az, hogy van egy életbiztosítás, ami alapvetően csak arra jó, hogy biztosításnak lehessen nevezni a konstrukciót, és ezzel meg lehessen kerülni a kamatadót… Ez gyakori érve is az üzletkötőknek, és ezeknek a befektetési formáknak a gyors sikerét ez a tény okozta. (A kiötlői ugyanis nagyon jól rátapintottak, hogy a magyar nép kedvenc sportja az adóelkerülés…) Szóval van egy életbiztosítás része a szerződésnek, amelyhez kapcsolódik a befektetési rész, ami tulajdonképpen nem más, mint egy befektetési alap. A nagyszerű ebben az, hogy itt lehet beleszólásod abba, hogy hogyan álljon össze a befektetésed portfóliója, azaz milyen papírok milyen arányban szerepeljenek benne, és menet közben is van rá lehetőséged, hogy igazgass a papírokon és az arányokon. (Erre mindig érdemes rákérdezni szerződéskötéskor, hogy a szerződés futamideje alatt hányszor lehet díjmentesen megvariálni a portfóliót, és mikortól díjköteles a változtatás, illetve mekkora százalékkal számítják a változtatást.) A unit-linked egy érdekes öszvér: életbiztosításnak fapados, azaz ha életbiztosítást akarsz kötni, akkor a sima “mezei”, “tiszta” életbiztosítással jobban jársz, befektetésnek pedig szintén nem a legmagasabb hozamú. Ennek ellenére lehet jó is: ha jól állítod össze a portfóliót, figyelemmel kíséred a változásokat, és reagálsz is rájuk a változtatásokkal, akkor mindannak ellenére, hogy a biztosítók is legalább olyan sokat levesznek a befektetési portfóliódról, mint a befektetési alapkezelők a befektetési alapokról, akkor akár egyetlen unit-linked biztosítás is képes kiszolgálni egy családot egy egész életre. Van ennek ugyanis még egy trükkje azon kívül is, hogy folyamatosan variálsz a portfólióval: méghozzá az, hogy lejárat nélküli unit-linked szerződést kötsz. A biztosítók előszeretettel favorizálják a lejárati időhöz kötött konstrukciókat, és ezeket is úgy hirdetik, hogy 10 év után semmi köze nincs hozzá a NAV-nak, vagyis nem kell utána forrásadót fizetni. A bibi ezzel az, hogy a törvény betűje azt mondja ki, hogy az adót mindig a szerződés maradványértéke után kell megfizetni. Márpedig egy fix lejáratú szerződésnek mindig van maradványa: ezt kapod meg a lejáratkor. Úgyhogy 10 év ide, 10 év oda, fizetni kell. (És senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a NAV-nak milyen irányelvei vannak e kérdés elbírálása során…) Ha azonban nincs lejárat, nincs maradványérték sem, vagyis nincs mi után fizetni. A biztosítások további nagy előnye, hogy örökölhetőek, és ha az örökös továbbviszi a befizetéseket, akkor neki is hozni fog. (Bár elképzelhető, hogy díjmentesítést kér: fizetni nem fog, de a felhalmozott tőke továbbra is neki dolgozik.) Szóval a lényeg: akármennyit vesz is le a biztosító, illetve a befektetési alap, még így is kiszolgálhatja a családot. (Most akkor gondold el, mennyit tart meg magának a pénzintézet!!!)

  • részvények: ha azonban fejedbe vetted, hogy Te tényleg igazi pénzbefektető akarsz lenni, akkor kötsz egy külön hiperszuper életbiztosítást, és nem alapokon keresztül fektetsz be, hanem direktben részvényekbe. Részvénnyel kereskedni általában kereskedő házakon keresztül szokás Magyarországon, ahol lesz egy brókered, aki a Te megbízásodból és a Te nevedben kereskedik a papírokkal. Előtte azonban erősen ajánlott
  1. minimum egy személyes találkozó a brókerrel, hogy meglegyen a személyes kontaktus. Emberi dolog, de a tőzsde pszichológiájához hozzátartozik az is, hogy olyan embert sokkal kevésbé hajlamos bárki is átverni, akinek már a szemébe nézett. (Nem kizárt, hogy így is sikerülni fog, de nem jellemző. Ahhoz már tényleg csalónak kell lenni, hogy ez is menjen.)
  2. ekkor tisztázzátok a személyes befektetési célokat, a kockázattűrő képességedet, stb – ennek alapján válogatjátok össze közösen(!) a papírokat, alakítjátok ki a portfóliódat, és állítjátok be a stop loss-t is. (A stop loss lesz az az értékhatár, ahol a bróker kiszáll az adott részvényből. Azt mondják az okosok, hogy ezt a portfólió 10%-ában illik meghatározni, azaz a portfóliód összértékének 10%-ában maximalizálod az elszenvedhető veszteséget. Vagyis ha 5 különböző részvényt pakolsz be a portfólióba, akkor átlagosan mindegyiken 2% veszteséget engedélyezhetsz.)
  3. ekkor beszélitek meg azt is, hogy milyen gyakorisággal, milyen esetekben és milyen formában kérsz információt a két személyes látogatásod között a papírjaid állásáról. Telefonon, emailben, hírlevélben? Hetente, kéthetente, havonta? 1%-os elmozdulásnál bármilyen irányban? Lefelé mozduló trendnél azonnal, felfelé mozgónál csak akkor, ha már elérte az 5%-ot? Akárhogy is, azt kell elérned, hogy még időben tudj döntéseket hozni a kiszállásról, vagy a beszállásról.
  4. érdemes ezt a találkát meghatározott időközönként ( ha nem is havonta, bár az lenne az igazi, de legalább negyedévenként) megismételni, ilyenkor tudjátok az eddig követett stratégiát kiértékelni, ha kell, átalakítani.
  5. és erősen ajánlott egy-egy személyes látogatást csak úgy, szúrópróbaszerűen is beiktatni, mondjuk két napon belüli megbeszéléssel, hogy ne legyen ideje a brókernek kozmetikázni… Ne felejtsd el a közmondást, mert itt is igaz: a gazda szeme hízlalja a jószágot!

A részvény azért érdekes dolog, mert minimum háromféleképpen szerezhetsz vele akár nagyobb pénzeket is

  1. a már emlegetett daytrade-del, amibe azonban szakmai és lelki felkészülés nélkül ne akarjon belevágni senki
  2. hosszútávú befektetésként – a statisztikák azt mutatják, hogy részvénybe legalább 7 éves időtávban kell befektetni ahhoz, hogy jó hozamot érj el vele. (Valószínűleg azért, mert a kapitalizmus ciklikussága a közgazdászok szerint is kb. hét évre tehető, azaz átlagosan hét évenként jön recesszió.) A hét év már éppen elég hosszú idő ahhoz, hogy átmeneti kilengéseket, csökkenéseket, vagy erősebb zuhanásokat is kiheverjen egy-egy papír, vagy esetleg az egész tőzsde. És itt érdemes még egy adatot figyelembe venni: részvényekkel átlagosan 12-20%-os hozamot lehet elérni. (Mutass nekem egy olyan bankbetétet, vagy állampapírt, amelyik ezt tudja.) Természetesen ez egy átlagszám. Simán lehet kaszálni 60-70%-ot is, vagy még többet, de fordulhat mínuszba is a hozam. Úgy nézd ezt a 12-20%-ot, hogy ebben már benne van a 60-70% is, de akár a mínusz is. Innen nézve ez nem is olyan rossz egy kezdő befektetőnek, aki nem akar napi rendszerességgel tőzsdézni (daytrade-elni).
  3. rendszeres éves jövedelemforrásként – a részvény ugyanis nem más, mint egy tulajdonjogot megtestesítő értékpapír, ami szabadon átruházható, az átruházás terepe pedig történetesen a tőzsde. (Kivéve a zárt részvénytársaságok részvényeinél, meg az opciós részvényeknél, ahol általában a tulajdonostársaknak van elővételi – opciós – joga a részvényekre, azaz először nekik kell felajánlani megvételre. Zárt részvénytársaságnál kizárólag ők is vehetik meg, hacsak a közgyűlés be nem enged új tulajt is, nyílt részvénytársaságnál pedig ha nem kell az opciós részvény a tulajdonostársaknak, vagyis a többi részvényesnek, akkor lehet kivinni a papírokat a tőzsdére.) Ami viszont egészen biztos, hogy cégen belül marad, és nem kell hozzá a tőzsde, az az osztalék, amelyet a cég fizet minden évben a nyereségéből a tulajdonosoknak. A részvénytársaság rendes éves közgyűlésén, ahol bemutatják a tulajdonosoknak a mérleget és az eredménykimutatást, döntik el a részvényesek, hogy a nyereség mekkora részét osztják fel a tulajdonosok között. Vagyis a részvényből így is lehet pénzt szerezni, és ez rendszeres, éves bevétel lehet. (Persze csak abban az esetben, ha A./ a cég nyereséges volt, B./ a
    foto: freedigitalphotos.net

    foto: freedigitalphotos.net

    tulajdonosok megszavazzák az osztalékot, illetve annak mértékét. Tekintve, hogy a szavazati jog mértéke egyenesen arányos a birtokolt részvények mennyiségével, könnyen előfordulhat, hogy a nagytulajdonosok valami olyat szavaznak meg, amivel a kisrészvényesek hoppon maradnak. Magyarországon erre már volt példa. Tehát azért ez sem atombiztos dolog.) Kisrészvényesként nem valószínű, hogy eget rengető összeghez jutsz majd így, viszont ha az osztalékot minden évben újra beforgatod valamilyen befektetésre, a vagyonépítéshez masszívan hozzá lehet járulni vele.

Ez azért már van olyan széles paletta, amelyből ki lehet alakítani a személyes céljaidnak megfelelő portfóliót. (A portfólió összeállításról lesz még szó később a különböző befektetői gondolkodásmódokra jellemző befektetések kapcsán.)

Feladat: 

Kezdj el számolni! Most már nagyjából le tudod fedni a pénzügyi életpálya-tervedben minden célodat valamilyen befektetéssel. Egészítsd ki az eddigi tervedet!

Az biztos, hogy most már ezermillió meg egy kérdés zsizseghet az agyadban, amelyekhez jól jöhet a szakértő megerősítés. A mesterelme csoportunk tagjainak ezt szolgáltatni is fogjuk: Papszt Kriszta pénzügyi tanácsadó, coach és tréner minden kérdésre szakavatott választ ad majd, és elsőkézből kapsz majd tanácsokat tőle minden bizonytalanságodat tükröző kérdésedre. Ha Te is szeretnél ilyen előnyhöz jutni, akkor itt jelentkezz a mesterelme csoportba! ›››

Ha valamiről úgy gondolod, hogy nem igazán tudod megtalálni az ahhoz leginkább passzoló befektetést az eddigi kínálatból, akkor sincs gáz, mert a reálbefektetésekről még egy betűt sem írtam, az a jövő hét tárgya lesz. 

Nálad volt rendszerezés közben megdöbbenés, felismerés, AHA-élmény? Ha igen, akkor nyomj egy like-ot itt a cikk alján! Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Akkor küldj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját pénzügyeid iránt!!!

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube