A hónap témája: a takarékosság 3.

Posted by Himer Csilla on okt 20, 2012 in Pénzügyi nevelés | 0 comments

A blogom Pénzügyi intelligencia rovatában kielemeztük a harmadik pszichológiai csapdát is, amellyel elaknásította az agyunk pénzügyekkel foglalkozó részét az evolúció. Éppen ezért nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a gyereknél mit lehet tenni, hogy ő is felismerje ezt a csapdát idővel. Hiszen melyik tinigyerekes szülő ne tudja róla valószínűleg egy egész könyvet is írni, hogy a kortársak befolyásának növekedésével hogyan nőttek meg a gyerek igényei is – és vele a szülő kiadásai? Te is mondtad már ilyenkor a gyereknek, hogy azt hiszed, a pénz fán terem, vagy hogy hogy lopom én a pénzt, és Te nem is tudod megbecsülni, gyerekem? 

Ha ismerős a szitu, akkor van egy jó hírem: megjött a felmentő sereg! És nem csak egy blogbejegyzés képében… 

Persze, most is azt mondom, jobb a tinikori balhék számát minimalizálni, ennek pedig egyetlen biztos módja van:

a minél kisebb korban elkezdett, céltudatos és masszív pénzügyi nevelés

Azt sajnos nem garantálhatom, hogy ha már tipegő korától beengeded a gyereket a pénz világába, akkor nem lesz semmi gond, amire a gyerek tini lesz. De lesz. Mert ebben az életkorban ennek van a szezonja. Mert ez a gyerek függetlenségi törekvéseinek, felnőtté válásának ideje, ergo ez hozzátartozik a dologhoz, és normális! De ha már a viták számát és intenzitását tudod a megfontolt előkészítő nevelési munkával csökkenteni, akkor már sokat tettél a családi békéért.

Mi itt a gond? 

Amikor a reklámokat taglaltam, akkor már emlegettem, hogy a gyerekek esnek legkönnyebben áldozatul a dorbézolás evolúciós progijának. Mindezt pedig ezekben a reklámokban is megfejelik a közösséghez való tartozás, pontosabban a közösségből

való kiemelkedés érzésével. Nézz meg pl. egy ismert játékbaba reklámját, de mondhatnám a fiúknak szánt kis versenyautókét is. Rendszeresen úgy ábrázolják bennük a gyerekeket, hogy

• játék közben vannak – amivel még nem lenne nagy baj, mert az élményt adja el, amit a játék biztosít a gyereknek
• többen vannak – közösségben, na, itt már kezdj el gyanakodni, bár magában még ez sem olyan nagy baj
• a játékot birtokló gyerek berobban a többi haverja/havernője közé, akik tátott szájjal, tágra nyílt szemmel rajongják körül – az új játékot. Igaz, közben a játékbirtokos is kidülleszti a mellét, hogy nézzétek, mim van nekem, és elégedetten zsebeli be a többiek elismerő pillantását. (A gyakorlatban ez nem elismerő, hanem irigykedő, de ez a játékgyártókat szemmel láthatóan nem zavarja.)

Na, ez az az utóbbi pont az, ami miatt nem árt, ha figyelsz már ovis korában is a gyerekre, mert egyetlen gyerekeknek szóló reklámban sem hagyják ki, hogy a dorbéz mellett a közösség elismerésére való törekvésre is rá nem játszanak. Úgyhogy itt szeretnék minden szülőt figyelmeztetni, hogy messze nem csak a kamaszkor problémája, hogy a gyerek inkább a költésre, semmint a megtakarításra akarja rávenni a szüleit! Mivel a reklámok általában mindkét beépített progit beindítják a gyerekben, így mennek biztosra a reklámozók, hogy a gyerek az idegesítő nyaggatás eszközével élni is fog otthon… (No comment.)

A gyereknek ugyanis evolúciósan még nagyobb szüksége van a közösségre, mint a felnőtteknek. Biztosan minden szülő megélte már azt a pillanatot, amikor a gyereke egyszer-kétszer, netán rendszeresen azért sírdogált este lefekvéskor, mert a szüleivel akart maradni, nem akart lefeküdni – mert egyedül, a saját szobájában félt volna. Nyugati kultúránk sajnos meglehetősen leegyszerűsítően áll ehhez a kérdéshez, és a gyerekre keni az esti nyafi miatti feszültség felelősségét: „Ejnye már, hát legyél nagylány/nagyfiú, nincs ott őúgysem semmi… ne butáskodj már!” Pedig a helyzet ettől súlyosabb. A gyerek ugyanis tényleg fél. Mert ez van benne az agyában. Kitörölhetetlenül, evolúciósan.

Miért?

Mert

1. az ősemeberek világában az volt a természetes, hogy nem csak a gyerekek, hanem mindenki együtt élt: evett, ivott, aludt, dolgozott, gyűjtött, vadászott, stb. Mindent együtt csináltak. Egyrészt a hatékonyság (munkamegosztás) miatt, másrészt a védelem miatt. (Ld. múlt heti post.)
2. az ősgyerekekre ez fokozottan igaz volt: nincs az állatvilágban még egy olyan faj talán az erszényeseket leszámítva, amelynek utódai ennyire magatehetetlenek, gyakorlatilag életképtelenek lennének önállóan a születésük után – még jó ideig… Éppen ezért a természet erre alkotta meg az anyai ragaszkodást, illetve a törzsi közös gyerekfelügyeletet, hogy a faj fennmaradása érdekében minél többen és jobban vigyázzanak ezekre az egyébként nem kifejezetten életképes utódokra. Szerintem nincs olyan épeszű nő a mai napig sem egyetlen esőerdei törzsnél, vagy eldugott afrikai faluban sem, ahol a gyerekeket egyedül hagynák bent a házban, amíg a szülők máshol vannak… mert akkor a gyerek életével játszanak. Bármikor elragadhatja egy hiéna, vagy bármilyen más ragadozó. Nem véletlen, hogy a gyerekek az asszonyok hátára vannak kötve. Így anyu is tud a dolgával haladni és a gyerek is biztonságban van. Vagyis ha a gyerek nem akar egyedül maradni, közösségben akar lenni éjjel-nappal, akkor ez bizony teljesen életszerű – amit ráadásul az életösztön diktál…

Ezek után talán érthető, hogy a gyerekek miért akarnak még sokkal jobban a közösségbe beilleszkedni, ahhoz tartozni. Ha a közösségben az a norma, hogy mindenki csak az anyja hátára kötve nézelődik egész nap, akkor azt akarja a gyerek is. Ha

meg az a norma, hogy mindenkinek a legújabb Barbie-ja, vagy éppen Hot Wheels-e van, később meg almás telefonja, vagy esetleg kocsija, akkor meg majd azt akarja Tőled megszerezni.

Na jó, de mihez kezdj ezzel? 

1. először is minimalizáld a gyerek bármilyen képernyő előtt töltött idejét! – Nem csak a TV-ről van szó, már a neten is dől mindenkire a reklám. Ez alól a gyerekek sem kivételek. Ráadásul manapság a keresők már előszeretettel rögzítik, hogy ki milyen oldalakat milyen gyakran látogat, vagyis feltérképezik az érdeklődési körét, a látogatott témák alapján jó közelítéssel belövik az életkorát is, azt meg alapból érzékelik, hogy a világ melyik részéről csatlakoztál a netre… Ennek alapján olyan célzott reklámokkal tudnak ellátni, amelyek nagy eséllyel Neked – vagy éppen a gyerekednek szólnak. (Vigyázz, a Nagy Testvér figyel Téged… 🙂 )
2. beszélgess sokat a gyerekkel! – minél kisebb korában kezded, annál több esélyed van, hogy el is ér az agyáig, amit mondasz. (Később is, hidd el, csak nem biztos, hogy ennek jelét fogja adni… 🙂 ) Ez neki hihetetlen élmény, mert úgy érzi, vele foglalkozol (ami igaz is), vagyis neki minőségi idő. És igazából Neked is jó, mert Te is ezt fogod érezni.
3. mutass jó példát és vond be! – a kettő csak együtt ér valamit.
4. legyenek otthon szilárd értékrend szerint kialakított normáitok! – és ezt már minél kisebb korban vezessétek is be. Nem árt az sem, ha mindennek működtetésében az egész család részt vesz, tehát nem csak Ti és a tesók, hanem a nagyik, nagynénik, nagybácsik is.
5. Te is kereshetsz a gyereknek társaságot! – nem szégyen az, hogy a Te ismeretségi körödhöz tartozó szülők gyerekeivel hozod össze a gyereked. Ha nem műxik a kémia, nem baj, nem kell erőltetni, csak akkor mutass be neki mást. Csak lazán, erőlködés nélkül. A lényeg, hogy olyanokkal legyen körülvéve a gyerek, akik hasonló elvek mentén szervezik a gondolkodásukat, életüket – és a pénzügyeiket. (Ugye, ugye, már megint a pénzügyi szomszédság?) Persze, a gyerek maga is kereshet magának barátokat, sőt kell is, hogy maga keressen. Ekkor viszont annyit azért tegyél meg, hogy megismered ezeket a haverokat is, velük is lebeszélgetsz, látod őket működs közben. Nem kizárt, hogy ha nem is olyan elvek mentén szerveződik a gondolkodásuk, amit Te kívánatosnak tartanál, Te azért még tudsz rájuk olyan hatással lenni, hogy ők is tanulnak valami hasznosat… 🙂 (Eszméletlen nagy az igény manapság a gyerekek részéről a jó szóra, csak próbáld ki egyszer!) Az ilyen működés közbeni megfigyelések aztán jó alkalmat adnak arra is, hogy együtt játszatok: a társas és a kártya adott, de leginkább a fantáziátokra van bízva a dolog. 🙂

Mivel most már mindent tudunk arról, hogy hol mindehol vár Rád és a gyerekedre pénzügyi csapda az agyatokban, itt az ideje azt is megmutatni, hogy hogyan lehet ezt a takarékosság-dolgot jól is csinálni. De ez a jövő hét témája. 

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!