„Drága apám, küldj pénzt!” – egyetemisták a pénzügyi pácban

A héten bukkantam erre a kis frappáns történelmi áttekintésre. Ebből kiderül, hogy a világ hihetetlenül számos és gyors változatásai közepette is van, ami nem változik: az egyetemisták a pénzügyi pácban állandó szereplői minden történelmi kornak. Ezzel azonban van egy bajom: amíg eddig bármelyik történelmi korban tolerálható volt ez a jelenség, a XXI. században már öngyilkos pénzügyi magatartás. Vészharangkongatás következik. 

Egyetemisták a pénzügyi pácban

 

Evolúciós örökségünk, hogy főiskolás-egyetemista korunkban élünk a legszabadabban. (Ha Te is voltál fősulis-egyetemista, és kicsit kutatsz az emlékezetedben, gyanítom, a legjobb éveid között tartod számon ezt az időszakot.) Erre azért van lehetőségünk, mert életünk során valószínűleg nem lesz még egyszer arányaiban ennyi szabadon elszúrható időnk és pénzünk, mint ekkor. Félig-meddig felnőttként, de még egy gyerek gondtalanságával lehet élni, és ez igencsak emlékezteti az agyunkat arra, amit még ősemberként programozott bele az evolúció.

Ez a program az agyunkban pedig nem más, mint az a gondolat, hogy csak az számít, ami most van, és ha van, akkor addig kell felhasználni, amíg meg nem romlik.Egyetemisták a pénzügyi pácban - és ahogy kimásznak belőle...

 

A pénzpedagógus (köz)beszól:

Nem nehéz elképzelni, hogy egy őskori törzs hosszú éhezés, de legalábbis szűkölködés után végre nagyobb vadhoz, pl. mammuthoz jut, mit művelhetett. Tartósító eljárások híján az örömtáncok ellejtése után sürgősen nekiálltak teletömni a hasukat – akár erőn felül is, mert ki tudja, mikor jutnak megint húshoz, mikor jár megint sikerrela  vadászat. Erre volt max 3 napjuk. Tehát az egész törzs három napig dorbézolt: volt kaja, pia, tejjel-mézzel folyó Kánaán (bár ezt a képet csak később írta le az Ószövetség). Aztán utána meg bizonytalan időre az éhkopp. Nem véletlen, hogy a testünk rendezkedett be a tárolásra (zsír formájában), ha már mi nem tudtunk (nem volt hűtőnk, nem ismerték a sózást, szárítást, stb.). Valamilyen oknál fogva a mai pénzügyi magatartásokban is számos esetben felfedezhető hasonló magatartás: mi nem tartalékolunk, majd megoldja az élet helyettünk. Pedig lehet, hogy egy kis ésszel, meg egy vödör mésszel azt is meg tudnánk oldani – ha nem a bennünk kattogó ősember-programra hallgatnánk.

 

Ha jobban belegondolsz, ugyanez a feeling uralkodik el Rajtad is, amikor fizetésnap van: végre biztonságban érzed Magad, és talán olyat is megveszel, amire eddig csak sóvárogva néztél. (Tudatosabb pénzkezelők nem esnek kísértésbe, de a kisördög bennük is dolgozik ilyenkor, hidd el!) És ugyanezt láthatod akkor is, amikor végigmész egy-egy egyetemi városon diákhitelfizetés utáni napon: a szórakozó helyek tele vannak diákokkal. Később lehet, hogy már csak zsírosdeszkán meg üres tésztán él (kivéve, ha otthonról hordja a kaját is az utódod), de fizetésnapkor belecsap a lecsóba.

 

A pénzpedagógus (köz)beszól:

Erről mindig ez jut eszembe, és ez nem véletlen. A Bëlga nagyon jól megfogta a lényeget:

 

Ez a tartalom nem elérhető.
Légyszi, engedélyezd a sütiket a böngésződben a megtekintéshez.

 

 

Egyetemisták a pénzügyi pácban – amikor a hitel kerül a képbe…

 

És elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor ennek a fajta ösztönös-ősemberi életvitelnek hosszútávú következményei lesznek: ha a gyermek – nagykorú lévén – hitelt vesz fel.

 

A pénzpedagógus (köz)beszól: 

Tekintsünk most el attól, hogy a diákhitelnek azt a változatát veszi fel, amit szigorúan csak a tandíjra lehet felhasználni. Ahhoz annyiban semmi köze a gyereknek, hogy hozzá sem ér: a Diákhitelközpont ezt az összeget direktben az egyetemnek, fősulinak utalja – hogy véletlenül se lehessen másra felhasználni. A gyereknek így „csak” a törlesztés marad. Ha jobban belegondolsz, akkor ez is azért így, mert a Diákhitelközpont is levonta a Diákhitel I, vagyis az eredeti, szabad felhasználású személyi kölcsönként működő diákhitel tanulságait: a gyerekek nem arra használják fel, amire adták, ezért jobb, ha nem is kapják a kezük közé, ha biztosan a tandíjra akarják fordítani a pénzt. 

 

Tudod Te szülőként, hogy mit jelent ez?

  1. A gyerek hiába felnőtt jogilag, társadalmilag még baromira nem érett – ahhoz ugyanis az is hozzátartozik, hogy képes bánni a pénzével, és képes távolabbra látni az orránál. (Ehhez képest egy átlagos egyetemista valósnak érzékelt időhorizontja kb. 14 hét. Egy szemeszternyi idő. Ezen még a vizsgák is kívül esnek, nem véletlen az sem, hogy sokan kampányszerűen, csak a vizsgaidőszakban kezdenek el komolyan tanulni – de akkor aztán rogyásig, éjszakázva, energiaitalon élve. Ugyanez az időbeli rövidlátás kisebbfajta pénzügyi öngyilkossághoz is vezethet.)
  2. A gyerek nem érzékeli, minek mi a pénzügyi következménye – bele sem gondol hogy milyen hatással lehet az a jövőjére, hogy a diákhitelt akkor is el kell kezdenie törleszteni, amikor esetleg nincs munkája, már ketyeg a lakáshitele is, mert a családdal valahová menni kell, és hogy esetleg még 50 éves kora után is törleszti… (Erre is van példa, hogy az eredeti konstrukcióban addig tartott volna a törlesztés.) Ergo egy-egy ilyen hitellel előre korlátozza a jövőbeli lehetőségeit.
  3. A gyerek nem képes felelősséget vállalni a saját életéért – majd hitelből megoldom. (Hitelből szórakozni járni??? Igazából az I. típusú, szabad felhasználású diákhitel is arra van, hogy lakbért, tankönyvet, bejárást, stb. fizessen belőle a diák, nem pedig a bulikat.)

Ez így meglehetősen tragikus, de nem feltétlenül az.

Egyetemisták a pénzügyi pácban – amiből ki lehet mászni…

 

Egyre több egyetemista-főiskolás okult ugyanis abból, hogy a szüleik anyagi helyzetét, egzisztenciáját megtépázta a 2008-as pénzügyi válság miatti devizahitelmizéria. Ha rá is kényszerülnek a diákhitelre, akkor

  1. lehetőleg csak a tandíjas, verziót, tehát a II.-es típust veszik fel, ami valóban és szigorúan csak a továbbtanulásukat szolgálja. (Azt is éppen elég lesz majd visszafizetni.)
  2. ha mégis ráfanyalodnak az I.-es típusra is, akkor azt tényleg a megélhetésre fordítják
  3. már most is dolgoznak – legfőképpen gyakornokként, hiszen ez a fizetés már elég lehet arra, hogy némi szülői segítséggel akár el is kerüljék legalább az I.-es típusú diákhitelt.
  4. ösztöndíjakra jelentkeznek – némelyik cég át is vállalja ennek szellemében a tandíjat, plusz karrierlehetőséget is biztosítanak maguknak ezek a gyerekek jó előre.
  5. tervet készítenek a diákhitel visszafizetésére – ilyet is láttam már. Ehhez viszont szükség van a megelőző lépésekre is. Vagyis nem akkor kezd el a diák munkalehetőség után kajtatni, amikor már kezében a diploma, hanem még az egyetem/főiskola alatt. Ez szép. Viszont van egy gyakori hibája ezeknek a terveknek, amelyeket már néhány ügyfelemnél segítettem kiküszöbölni: csak a munkakezdéstől/diplomázástól számolnak a törlesztéshez szükséges pénz előteremtésével. Én ilyenkor mindig azt javaslom, hogy ha már dolgozik valaki, és van pénze, havi 10.000 Ft-ot képes félretenni arra, hogy egy kis pénzmagot gyűjtsön a visszafizetés megkezdéséhez. Már csak azért is, mert a most olyan szépen megtervezett jövő mégsem úgy alakul, ahogyan most szeretnénk. Olyankor jól jön, ha mégis van mihez nyúlni. Ha pedig ezt a pénzt valamilyen rövid-középtávon is jól mozgatható befektetésben hízlalják (pl. valamilyen állampapír), akkor a visszafizetendő összeg egy részét nem is a gyereknek kell véres verejtékkel előteremteni. Tapasztalatom szerint az egyetemisták-fősulisok nem kicsit kétkedve fogadják, hogy le tudnának mondani havonta 10.000 forintról a nemes cél érdekében, az ő tapasztalatuk szerint azonban mégis megy a dolog. Ehhez viszont az kell, hhogy legyen valamilyen rendszeres jövedelmük. Akár gyakornoki fizetésből, akár más jellegű, de rendszeresen fizetést adó munkából.

5 lépés. Egyik sem megvalósíthatatlan. (Tudom, mert az én nagylányom is dolgozik gyakornokként egyéni órarenddel, és félreteszi a havi tizest, biztosítása is van, pedig hitele sincs.) Egy kevés tudatosság. Ennyi elég ahhoz, hogy magabiztosabban kezdje a nagybetűs életet a gyermeked. Szerintem vállalható ár.

 

Himer Csilla pénzpedagógus

Fotó: Galló Krisztina

 

 

 

 

 

 

 

Napfényes jókedvet, jólétet! 

🙂 Csilla 🙂 

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube