És ki írja a gyereked pénzügyi jövőjét?

Posted by Himer Csilla on máj 19, 2012 in Pénzügyi nevelés | 0 comments

Ha már a pénzügyi forgatókönyvekről volt szó, a gyereknevelési rovatban (a Cirkuszban) sem tudom megkerülni a témát: ha ez így igaz, ahogy a pszichológiában a tranzakcióanalízis állítja, azaz hogy hat éves korunkig eldől, milyen sorskönyvi parancsokkal és tiltásokkal működünk majd életünk hátralvő részében, akkor Te mit érzel, ha a gyerekedre nézel? 

Sok szülő jut el a coaching során a lelkesedésig, amikor még „csak” az ő pénzügyi forgatókönyveiről van szó, viszont rögtön leforrázva ül, amikor megkérdezem, hogy ennek fényében hogyan ítéli meg a saját szülői működését. Pedig nem bénítónak szánom a kérdést. Sőt! Éppen ez az a vetülete a dolognak, ami igazi repülőrajtot adhat a szülők pénzügyi forgatókönyvének átírásához!

Többször is írtam már ezen az oldalon, hogy bizony milyen fontos a gyerek (pénzügyi) nevelése szempontjából (is), hogy apu, anyu jó példával járjon a gyerek előtt. Mindez azonban most más vetületből nézve is fontossá válik! Ha figyelmesen végigolvastad a felnőtteknek szóló cikket a Hyde park-i hordó rovatban, akkor minden bizonnyal Te is leszűrtél néhány tanulságot. Ahogy anno én is. Rövid listába is szedtem, hogy könnyebb legyen az eligazodás:

• ha a gyerek hat éves koráig nagyjából minden sorskönyvi parancsot, tiltást megkap, akkor nem árt végiggondolni, hogy Tőled miket kap és kapott a gyerek – korától függően. (Ha még nincs hat, akkor ugye még nyugodtan lehet változtatni, ha meg már elmúlt, akkor meg szükséges, csak kicsit tovább fog tartani.)
• Te vagy a legalkalmasabb személy arra, hogy ezen a téren bármiféle változtatást elérj a gyereknél! És itt most nem csak a példamutatásról van szó, hanem kifejezetten a pénzügyi forgatókönyvek átírásáról! A tranzakcióanalízis szerint
  

  foto: freedigitalphotos.net

  ugyanis ahhoz, hogy egy-egy sorskönyvi parancson, tiltáson változtatni tudjunk, ugyanúgy egy tekintélyszemélyre van szükség, mint a tiltások, parancsok rögzülésekor. Ki lehetne alkalmasabb tekintélyszemélynek, mint a szülő? A tiltások és parancsok feloldásához ún. engedélyekre van szükség, ezeket később megbeszéljük, hogy mik ezek és hogyan működnek.

• iszonyú nagy odafigyelés kell a dologhoz az első időben, hiszen olyan mélyen rögzült tiltásokról és parancsokról beszélünk, amelyek gyakorlatilag reflexszerűen, automatikusan bújnak elő Belőled – nem csak a pénzügyeidet illetően, hanem a szülői ténykedésed vonatkozásában is.
• egy okkal több, hogy először Magadon kezdd a pénzügyi forgatókönyveid átírását, hiszen  ha Nálad már másképpen működnek, a gyerek előtt is ezeket a sémákat „húzod elő”, neki is azt fogod megmutatni.
• tartozni fogsz a gyereknek néhány magyarázattal, hogy miért van az, hogy eddig így csináltátok, most meg esetleg tökellentétesen. Ezzel nincsen semmi baj, több szempontból sem:

1. a gyerek megtanulja, hogy minden változik, amihez alkalmazkodni kell. Ez alól nem kivétel ő sem, de apu és anyu sem.
2. azt is látni fogja, hogy apu és anyu nem tévedhetetlen, és ezzel sincs baj, sőt! Ilyen példákon keresztül tanulja meg magát is bizonyos szitukban elemezni a gyerek, de legalábbis többé-kevésbé objektíven látni, és adott esetben a bocsánatkérés sem fog nehezésre esni.
3. a tévedhetetlenség mítoszának megdöntése pedig még egy fontos dologra jó: láthatja a gyerek, hogy ha valamiben tévedtél, akkor az nem műxik, és akkor még mindig van választási lehetőség: valamilyen más módon újrakezdeni. Ha tetszik, fogalmazhatunk úgy is, hogy most tanítod meg neki, hogy nincs vesztes helyzet, max ő marad sokáig fekve a padlón. tehát minél hamarabb fel kell állni, és újra nekifogni! Csak másképp. A próbálkozás képessége, reflexszé alakítása az egyik legfontosabb feladatod szülőként!

Szóval a legfontosabb teendőid:

1. először Te változtass a saját pénzügyi forgatókönyveiden, ha szükséges!
2. aztán változtass a gyerekén!
3. ha szükséges, magyarázz – a gyerek életkorának, képességeinek megfelelő szinten!

Három gyerekes anyaként nyugodt szívvel elmondhatom: én sem vagyok tökéletes szülő. Csináltam hibát nem egyet, néha szarvashibát is. De attól hiszem azt, hogy mégis jó anyja tudok lenni a gyerekeimnek, hogy ezekből a hibákból tanulok, és ezek szerint a tanulságok szerint módosítok dolgokon. A gyerekeim ezzel duplán nyernek: egyrészt egyre jobban mélyül a kapcsolatunk, mert azért ők is látják-érzik az igyekezetet a részemről, másrészt sosem unatkozunk… 🙂 

U.I.: ha már szó volt róla…

Sorskönyvi engedély – lényegében annyit tesz, hogy tekintélyszemélyként (szülőként, szakértőként, példaképként, stb.) szépen, lassan, fokozatosan oldasz egy gátló tiltást, parancsot azzal, hogy megengeded, hogy az illető (jelen esetben a gyerkőcöd) egy másik tiltással, paranccsal (szükség szerint) helyettesítse az eredetit úgy, hogy az az eredeti tiltás, parancs értelmével ellentétes. Ehhez két dolog kell:

1. idő – nem biztos, hogy itt is érvényesek a szokásátalakító gyakorlatok során hangoztatott 21 napos elvek;
2. jól megfogalmazott engedély – hogy tényleg az engedély domborodjon ki, és nem az, hogy egy ellentétes parancsot kap a gyerek az eddigiekkel, mert abból csak káosz lesz a fejében.

E két ok miatt nem árt az ilyesmiben előbb egy kicsit elmélyedni, ill. szükség esetén szakember segítségét kérni.