Karácsonyi pénzügyi nevelés – 3 rész

Mostanság divat pénzt ajándékozni, még akár karácsonyra is. Tény, sokkal egyszerűbb, praktikusabb így az ajándékozónak: nincs utánajárás, sem előzetes fejtörés, hogy mégis mi a búbánatot vegyek X-nek, meg Y-nak, egyszerűen csak kibélelek egy borítékot, aztán Isten éltesse az ünnepeltet. Még karácsonykor is lehet azt mondani, hogy „Majd Te tudod, hogy mit szeretnél leginkább, és majd arra költöd.”

Viszont tegnap az egyik ismerősöm nekem szegezte a kérdést: ugyan foglaljak már állást, ha már úgyis akkora spíler vagyok pénzügyi nevelésben, hogy mennyire jó az, ha már a kisgyerekek is pénzt kapnak ajándékba karácsonyra.

Akkor íme az állásfoglalás:

ha egy gyerek pénzt kap, akár ajándékba is, azzal nincsen semmi baj.

foto: saját montázs

Persze azért nem árt, ha adott néhény feltétel, de miért ne lehetne a pénz is ajándék?

A legfőbb ellenérv az szokott lenni, hogy ezzel túlságosan is anyagiassá neveljük a gyereket. Akkor viszont visszakérdezek: ha a gyerek csak úgy üttyre-füttyre megkap minden tárgyat, amit csak megkíván és kiejt a száján, azzal nem lesz anyagias?

Vagyis szerintem nem maga a pénz tesz anyagiassá valakit, hanem sokkal inkább az, hogy hová teszi a prioritásait. Ha egy gyereknek is az a legfontosabb, hogy milyen márkájú a ruha, a cipő, ami rajta van, és hogy van-e alma a telefonján, mert eszerint van önmaga előtt is értéke saját magának, akkor tényleg baj van.

Így van ez a pénzzel is. Ha nem ez az emberi kapcsolatok, ill. az önbizalma értékmérője, akkor teljesen rendben van az is, hogy pénzt kap a gyerek ajándékba.

Ha rendjén vannak benne a prioritások is – azaz van egy szilárd értékrendje. Jó, jó, most nyugodtan lehet azt mondani, hogy honnan legyen egy gyereknek, egy kialakulatlan jellemnek szilárd értékrendje? Egy szavas a válasz: Tőled.

Bármilyen meglepő ugyanis, az értékek már elég hamar rögzülnek a gyerekben. Ehhez semmi más nem kell, csak az, hogy azt lássa, a szülei is ezt a mintát, magatartást, viselkedést, gondolkodást, stb. követik – méghozzá az esetek döntő többségében. (Mondhatni következetesen.) Az, hogy aztán Neked mint szülőnek a gyerek kamaszkorában az az érzésed támad, hogy mindebből a gyerek semmit nem tanult az évek során, ne tévesszen meg: az alapok ott vannak, és tartja is magát hozzájuk a gyerek. Csak éppen a kamaszkor arra van kitalálva, hogy a gyereked feszegesse a határokat – például a türelmedét is.

Ugyanez igaz a pénzre is: ha Te úgy bánsz a pénzzel, mint egy eszközzel, ami segít a céljaid elérésében, de ezek a célok mind értékesek, akkor a gyereknek ez lesz a természetes.

És itt jön be a  másik fontos szempont, amit lényeges betartani, ha nem akarsz anyagias gyereket nevelni, illetve hogy a gyerek a helyén tudja kezelni a pénzt mint ajándékot – nem árt jó példát mutatni. Tudom, ezzel mér nem először jövök, de nem tehetek róla: már a pénzügyi nevelésnek is olyan sok aspektusa van, amelynek kapcsán ez előkerül, hogy kénytelen vagyok magam ismételni.

Itt szeretném rögvest azt is megjegyezni, amivel nagyon-nagyon nem tudok egyet érteni: nem elég az, hogy a gyereknek megveszel mindenféle játékot, könyvet, oktatóanyagot, vagy Te ülsz le mellé az oktatóanyag alapján hegyi beszédet tartani! (Bár vannak, akik ezt állítják, de személyes tapasztalatból tudom, hogy ez így nem megy. Szerinted én miért kezdtem el pénzügyi intelligenciával foglakozni, képezni magam ezen a téren is – holott gazdasági végzettségű vagyok???) Mert hogy a gyerek hegyi beszédnek fogja értékelni, ha magyarázol neki a pénz beosztásáról, a takarékosságról, de azt látja, hogy kifolyik a kezed közül a pénz…

Néhány guru állításával ellentétben ezzel csak két dolgot érhetsz el:

1. totál hiteltelen leszel a gyereked számára – ezzel nagyobb gödröt szülőként nem is tudnál ásni Magadnak! (Van tinigyereked? Egyszer próbáld meg neki azt mondani, hogy „Tudom, hogy én nem így csinálom, de Neked meg akarom adni az esélyt, hogy másképp csináld, tehát Neked mostantól így meg úgy kell tenned!”… Borítékolom, hogy mi lesz a reakció. Nem egy hét múlva az első tapasztalatszerzéskor, hanem azonnal!!!)
2. összezavarod a gyereket – most akor mégis mire gondoljon, mire halgasson? Arra, amit mondasz, vagy arra, amit csinálsz??? Kétséged ne legyen felőle, azt fogja követni, amit csinálsz, mert az mindig sokkal mélyebb nyomot hagy egy gyerekben (és akkor itt is tartunk a példamutatás fontosságánál), ellenben legalább ott lesz benne az önbizalomromboló tudat, hogy a guruk által javasolt áldásos tevékenységednek köszönhetően elméletben pontosan tudni fogja, hogy mit kellene csinálni, és miért nem jó az, ahogy most csinálja, mégis a megszokottat, az Általad megmutatott irányt fogja követni…

Úgyhogy semmi gond nincs azzal, hogy esetleg pénzt kap a gyerek ajándékba. Egy dologra figyelj csak: legyen valamilyen komoly célja a gyereknek, amire a pénzt fordítja. És kész. 🙂

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!