Kései pénzügyi nevelés – 4. rész

Posted by Himer Csilla on máj 25, 2013 in Pénzügyi nevelés | 0 comments

Nagykorú gyereket sosem egyszerű „nevelni”. Már nem is igazán lehet. Amit az elmúlt 18 évben nem tettél meg, azt most már ne nagyon akard bepótolni. Ennek ellenére, határozottan állíthatom, hogy vannak még jó esélyeid – akár a pénzügyi nevelés terén is -, hogy akár még most is elérj fontos és nagy változásokat. Csak most már nem nevelned kell. Hanem együttműködnöd.

Már a múlt héten, amikor arról volt szó, hogy a továbbtanuló nagy gyerekedet vedd rá arra, hogy sok mindent csináljon másképpen a pénzügyei terén, is emlegettem ezt a két összetevőt, ami ilyenkor a legnagyobb segítségedre lesz. Ha ott igaz volt ez, akkor itt most fokozottan igaz: olyan gyerek pénzügyi hiedelmeit, beidegződéseit megváltoztatni, aki már dolgozik, önálló keresettel rendelkezik, az életben nem fogod tudni, ha nevelni akarod.

Most akkor önálló, vagy mégsem?

Az élet egyik legfaramucibb helyzete lehet (mi még nem pottyantunk ebbe bele, remélem, nem is fogunk), amikor adott egy felnőtt ember, van munkája, önálló keresete – mégis otthon lakik a szülőknél. Régebben az önálló keresethez kötötték a felnőttkor kezdetét, mert úgy tartották, akkortól lesz teljesen önálló, pontosabban önellátó a gyerek, onnantól élheti a saját életét, nem lesz a szüleire szorulva. Ez manapság is lehet így, ha a gyerek albérletbe költözik. Az igazi önállóság ugyanis tényleg ott kezdődik, amikor elengedett kézzel is képes vagyok biztosítani magamnak, később a családomnak is azt, ami megélhetéshez kell. (Ha még az ezen felüli igényeit is, akkor meg hallelujah!!!) Manapság viszont nem ilyen egyszerű a szitu, még akkor sem, ha van a gyereknek állása és vele biztos keresete:

• sok gyerek úgy van vele, hogy nem elég a keresete arra, hogy albérletet fizessen, ezért inkább otthon marad abban reménykedve, hogy akkor apránként mégiscsak félre tud tenni annyit, hogy egy saját lakásra valót, de legalábbis a hitel önrészét összekapargassa
  

  foto: saját montázs
  Professzor MalacPersely új design-ja a mydentity.hu munkája.

• sok szülő úgy van vele, hogy a gyereke inkább maradjon otthon, az albérletre szánt összeget tegye félre, hogy mihamarabb összerakhassa a saját lakásra valót
• sok szülő úgy van vele, hogy a gyereke inkább maradjon otthon, ne fizessen albérletre, amikor fizethetné ugyanabból a pénzből a saját lakása törlesztő részleteit is, ezért az a stratégia, hogy a gyerek jusson el a hitelfelvételig, utána meg majd törleszt.

Nem mondom, hogy ezek nem lehetnek működő stratégiák, de bőven vannak olyan pontok benne, ahol el is lehet bukni a dolgot. (Erről is írok majd egy kicsit később.)

Egy a lényeg: jelen pillanatban mindegyik verziónál az az eredmény, hogy a pénzkereső gyerek otthon ragad.

Szárnyaszegve

Azt írtam, hogy faramuci a szitu. Az. Szülőnek is, de gondolj csak bele, hogy a gyereknek mennyire az! Bizonyos értelemben még mindig gyerek, mert ugyanott él, talán még a gyerekszobájában, ugyanúgy él, leszámítva, hogy most már nem tanul, de a napjai lényegében ugyanúgy telnek: reggel elmegy, csak most nem a suliba, hanem a melóhelyre, ha végzett, hazamegy, és anyu elé teszi a vacsit. Utána meg elmegy esetleg a haverokkal, vagy leül tévézni – vérmérséklettől függően. Ezzel szemben viszont érzi az elvárást, sőt maga is szeretne megfelelni neki, hogy felnőtt legyen. Tudja, hogy ez azzal jár, hogy eltartsa magát. A szituban viszont nem könnyen igazodik el: most akkor felnőtt? De ugyanaz történik vele, mint gyerekkorában! (Néha még a szülei is úgy bánnak vele.) Vagy most akkor inkább még gyerek egy kicsit több zsebpénzzel? Akkor miért is kellene neki elköltöznie?

A szülők sem alkalmazkodnak ám könnyen a helyzethez… Attól függően, hogy éppen milyen téma merül fel, támasztanak más-más elvárást a gyerekkel szemben:

• nem tudod kigazdálkodni a lakás/albérlet árát? Nem baj, maradj velünk, majd együtt megoldjuk/majd mi (szülők) megoldjuk!
• már saját kereseted van, és még mindig itthon laksz? Nem szégyelled Magad felnőtt létedre?
• dolgozz, rakj félre, más dolgod nincs, csak haladj előre, hogy legyen saját lakásod!
• még arra sem vagy képes, hogy beszállj a rezsibe, pedig már pénzt is keresel?

Nem kellemes szitu sem szülőnek, sem gyereknek. Ez nem az a helyzet, amikor működhetnének a régi, bevált sémák.

Ráadásul ezek a jószándéktól vezérelve kialakított alaphelyzetek beindítanak néhány olyan pszichológiai mechanizmust is, amelyek csak elmélyítik a konfliktust:

• az ellentétes elvárások miatt szülőben is, gyerekben is kialakul a bizonytalanság – nemcsak a gyerek várható kilátásaival kapcsolatban, hanem egymással kapcsolatban is.

1. Most akkor hogy is bánjak a gyerekkel? Meddig gyerek, honnantól felnőtt? És miért nem érzi a gyerek, hogy kezdenie kéne már magával valamit? És hogyan tudnék én segíteni neki? – kérdezhetik a szülők. 
2. Miért nem tudják már végre kitalálni, hogy mit akarnak tőlem? Most mi legyek: felnőtt, vagy az ő kicsi fiuk/lányuk? – kérdezheti a gyerek.

• ez a fajta bizonytalanság lassan bizalmatlanságba csaphat át
• a bizalmatlanság a szülők részéről ellenőrzési kényszert, a gyerek részéről titkolózás és ellenállást válthat ki.
• a szülőkben mindemellett – vérmérséklettől függően persze – beindulhat a szülői reflex is: védelmezni, segíteni kell a gyereket. (Jellemző mondat ilyenkor: „Majd mi megoldjuk!”)
• a segítő szándék másik hozadéka lehet, hogy még mindig a szülő akarja megoldani a gyerek életét: általában a szülők ötlete, hogy a gyerek maradjon otthon, és az otthonmaradással megspórolt pénzt majd tegye félre. Készen adnak a gyerek számára megvalósítandó stratégiát – és veszik el ezzel az önállóságát. (Nemcsak az önálló életvitelre gondolok itt. Sokkal inkább arra, hogy ez az ő ötletük, elgondolásuk, döntésük. A gyerek lehet, hogy beleegyezik, de hogy azonosulni nem fog tudni vele, nem fogja magáénak érezni, ezért ezerrel sem fog dolgozni a valóra váltásán, az majdnem biztos.)
• a védelmező, biztonságos szülői környezet fenntartásának lehet másik két hatása is:

1. erre programozza a gyereket, gyakorlatilag konzerválja a gyerekkori állapotokat, ezért ez lesz számára a természetes, hogy ilyen az élet. Ha ez még azzal is párosul, hogy a gyerek hajlamos nulla kockázatot vállalni, azaz a komfortzónájából még akkor sem teszi ki még a kislábujját sem, ha ő maga is érzi, hogy ez baromira nem jó neki (sem), akkor garantáltan benne ragad az egész család a mamahotelben.
2. olyan védett világban marad a gyerek, amelyben nem tud tapasztalatot szerezni.

A pénzpedagógus (köz)beszól:

Nemrég beszélgettem egy anyukával a zsebpénz kapcsán. Azt mondta, hogy a kisfia már egy ideje gyűjtögette a zsebpénzét, aztán a fia előállt valami megünneplendő teljesítménnyel, aminek okán az anyuka azt mondta, hogy na, akkor most megérdemled, hogy vehess a pénzeden valamit. A gyerek pedig boldogan el is költötte az összes félretett pénzét. Apukának viszont nem tetszett a manőver, rögtön az volt az első mondata, hogy OK, hogy kapjon jutalmat a gyerek, de miért nem lehetett az félretett pénznek csak egy részét erre a célra eltapsolni… Az anyuka pedig elbizonytalanodott, hogy most akkor kinek volt igaza, mert ő úgy gondolta, hogy semmi joga nem lett volna beleszólni abba, hogy a gyerek mikor, mire és mennyit költ a saját pénzéből.

Erre mondtam azt, hogy mindkettőtöknek igaza van, és mégsem…

A zsebpénz egy alkun alapuló dolog. Az is alku tárgya, hogy milyen rendszerességgel és mennyit kap a gyerek, de az is, hogy mi mindenre kell, hogy elég legyen, mekkora részét tegye félre, stb. És azt is meg lehet beszélni, hogy egy-egy jutalomra mennyit lehet rászánni. De csak, ha ez is alku tárgya! Ha a gyerek minden megtakarítását el akarja szórni, akkor lelke rajta, tegye! Ugyanis azt is mondtam az anyukának, hogy a pénzügyek tipikusan az a terület, ahol elsősorban tapasztalás útján tanul gyerek, felnőtt, mindenki. Tehát aki még életében nem égett le egyszer sem tisztességesen, az – ritka kivételektől eltekintve – nem is fogja elhinni, hogy ez vele is előfordulhat. Most, hogy a gyerek minden pénzét elszórta, majd le lehet ülni vele megbeszélni a tanulságokat, sé akkro majd rájön ő is, hogy jobb nem minden pénzét elkölteni… 

A fenti sztoriból az a tanulság a felnőtt gyerekekre nézve, hogy őket sem tudjuk mindentől, és főleg nem örökké megvédeni. A felnőtté váláshoz hozzátartoznak a tapasztalások. A fenti példa már kisebb korban megtanítja a gyereknek, hogy ettől illik jobban vigyázni a pénzére – főleg, ha apu, anyu nem pótolja ki a hiányt… Ha viszont felnőtt koráig nem nevelted a gyereket pénzügyileg, akkor számolj vele, hogy felnőttként nagyobb tétben focashflowgja megcsinálni a maga tapasztalatát is… (Mondtam, hogy költségesebb lesz felnőttként pénzügyi nevelni a gyereket.)

5 egyszerű lépés a már kereső gyerek kései pénzügyi nevelésére 

Elsősorban abból, hogy a két alapvető feltételt, vagyis a bizalmat és az egyenrangú módjára kezelést betartod. Ez lesz ugyanis az alapja annak, hogy nem neveled a gyerekedet, hanem együttműködsz vele.

És, ahogy azt már lassan megszokhatod, elkezdesz vele alkudozni – csak itt kicsit más lesz az alku tárgya:

1. szálljon be a rezsibe! – nem, nem azért, ami ilyenkor sok szülő száján kicsúszik, hogy „Amíg itthon laksz/az én kenyeremet eszed…”. Hanem azért, hogy beleszokjon a gyerek az önálló életbe. Nyugodtan mondd meg neki, hogy fiam/lányom, egyszer úgyis önálló felnőtt leszel, hát csináljunk már most is úgy, mintha az lennél! Ha nem is a rezsi teljes, rá eső részét kéred el tőle, csak egy részét, a lényeg akkor is az, hogy szálljon be a kiadásokba. Az, hogy mennyivel, alapos számolás és alku tárgya kell, hogy legyen. 
2. készítsetek neki tervet! – közösen, de nem helyette. Ő is adja bele a tuádsát, elgondolásait, ötleteit, és ne kapásból bíráld fölül, söpörd le a javaslatait! Itt szintén beindul az egyezkedés folyamata, akkor ér majd valamit az egész. Tudod, ha nem az ő terve, akkor nem is fogja érte törni magát, hogy megvalósítsa! Hogy mi mindennek kell benne lennie a tervebn, na abban Te mint tapasztaltabb felnőtt segíthetsz neki. De hogy pontosan hogyan szedi össze az önálló életére, lakására valót, abba csak akkor szólhatsz bele, ha törvénybe ütköző, vagy totál irreális (pl. a lottóötösre alapozni).
3. tegyen félre! – ez ugyan benne kell, hogy legyen a tervében, de annyira fontos, hogy külön pontként is megemlítem. Meg kell értenie a gyereknek, hogy neki magának is tennie kell azért, hogy önállósodhasson. Nem elég, ha a bankhitelre épít – még ahhoz is kell önerő. Ha meg azt is kiszámolod neki, hogy egy 20-30 éves futamidejű hitel alatt az eredetileg felvett összeg hányszorosát kell, hogy visszafizesse (minimum kettő, de sokszor inkább három-négyszeresét), akkor sok mindenen el lehet gondolkodni.
4. tanuljon! – akárhogy nézem is, annak az ideje már régen lejárt, hogy valaki szerez egy szakmát (az a lényeg szempontjából most tökmindegy, hogy egyetemit, vagy éppen szakmunkás mester oklevelet kap róla), aztán a suliban kapott-szerzett ismeretekkel nyugdíjig kihúzza. Ma már minden munkahelyen elvárás, hogy képezze magát a munkavállaló. Ezt többféleképpen is meg lehet tenni: ha van a munkahelyen belső képzés, akkor azt mindenképpen ajánlatos kihasználni (ez kapcsolódik az 5. pont első lehetőségéhez is); az interneten rengeteg ingyenesen hozzáférhető anyag található akár letölthető, akár csak simán olvasható (pl. blog vagy fórum) formában; lehet szakkönyveket is venni – és erre érdemes még akkor is áldozni, amikor egyébként spórolós időszakban van a gyerek (vagy éppen Te), mert a tudás mindig befektetésnek számít, ennél fogva mindig később fogja behozni is az árát… igaz, akkor viszont kamatostul!; ha van valamilyen elérhető árú, netán támogatott képzés, akkor azt keressétek (néhány online verzió is akad, pl. OKJ-s tnafolyamok egyikét-másikát is el lehet ilyen módon végezni – hogy hol, azt majd megmondja a Google barátunk. 🙂 )
5. növelje a bevételeit! – tudom, jelenleg örültök neki mindenki, hogy egyáltalán munkája van a gyereknek. De az is tudható, hogy éppen a jelenlegi bevételeinek az elégtelensége miatt nem tud önállósodni – ezért ragadt otthon. Nem kell rögtön nagy dolgokra gondolni, a terv is szólhat több évre, tehát nem az az elvárás, hogy a gyerek legyen az új Warren Buffet. Ennek két alapvető módja van:

• minden adódó lehetőséget használjon ki a munkahelyén! – a legtöbben ezt az utat ismerik. Használja ki a cégen belüli kapcsolatait, a belső pályázatokat, adjon be újításokat, vegyen részt projektekben, vagyis vétesse észre magát, hogy van sütnivalója, és ért ahhoz, amit csinál. Ezzel gyakorlatilag karriert épít a cégen belül. És ha valamiért mégsem marad a cégnél, akkor is van már mit írnia az önéletrajzába, és sokkal jobb eséllyel indul máshol is. 
• keressen a főállású munkahelyén kívül is jövedelemforrásokat! – ezzel nem feltétlenül arra gondolok, hogy dolgozzon még többet, és vállaljon a gyerek másod-, harmad-, akárhanyadállást. Fizikai képtelenség lenne amúgy is, hogy ennyifelé szakadjon, meg vannak ettől jobb megoldások is… 🙂 Persze ez nem zárja ki, főleg az elején, hogy komoly melót is fektessen be, elég, ha példának okáért csak egy jól felépített MLM-re gondolsz (tudom, az MLM manapság szitokszónak számít, pedig vannak abból is jól működő változatok. Ha lesz rá egyszer igény, akkor leírom majd azt is, hogy mik azok a szempontok, amelyekenek egy MLM-rendszernek mindenképpen meg kell felelnie. Ha megfelel ezeknek a kritériumoknak, akkor nyugodtan belevághatsz, „már csak” keményen kell dolgoznod… 🙂 ). De beszélhetünk például befektetésről is, és hidd el, azzal is meg kell dolgozni, ha jót akar a gyerek találni magának (pl. amíg minden infót összegyűjt a szóba jöhető befektetésekről, aztán szelektál közte, majd pedig jó gazda módjára figyelemmel kíséri). Ezekről a bizonyos más jövedelemforrásokról lesz még szó a későbbi leckékben, úgyhogy érdemes követni a blogot.

Ha jobban megnézed, összesen öt pontot soroltam fel. 5 lépés, de nagy változás. (Az olyan apróságokat már bele sem írtam, hogy vezesse a bevételeit, kiadásait egy háztartásnaplóban – vagy cashflow táblázatban, kinek hogy tetszik – mert az annyira alap, mint az, hogy a belégzést kilégzés követi.) A nagy változásokhoz pedig mindig türelem, kitartás és a drukkerek biztatása kell. Erről ne feledkezz meg,mert ezzel a gyerekeden segítesz. 

Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Írj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját és a gyerekeid pénzügyei iránt!!!