Kinek a dolga a pénzügyi nevelés? – 2 rész

Posted by Himer Csilla on dec 13, 2013 in Pénzügyi nevelés | 0 comments

Kinek a dolga a pénzügyi nevelés? Maradnia kell a négy fal között, vagy éppen ellenkezőleg, „segítsük át a gyereket a küszöbön”, ahogyan Ranschburg tanár úr mondta? Vagy menjünk még tovább, és bízzuk totálisan az iskolára? Ja, ez utóbbit a múlt héten már megcáfoltam… Akkor most jöhet a többi.

Kinek a dolga a pénzügyi nevelés? 

A múlt héten összeállított csokor alapján a következő lehetőségek merültek fel:

• az iskoláé – ott legalább szakértők állítják össze a tananyagot, és a túlterhelt szülőknek legalább ezzel nem kell majd foglalkozniuk.
  

  foto: saját montázs
  design: mydentity.hu

• a családé – a család nemcsak társadalmi egység, hanem gazdasági is, a gyerek amúgy is ott látja azokat a mintákat, amelyek szerint majd élni fog. A pénzügyi mintákat is.
• anyué – a pénzügyi nevelés a gyereknevelés része, az meg úgyis anyu dolga
• apué – a pénzhez a családfenntartó ért jobban, mert ő keresi a többet, ezért az ő dolga

A szép az az egészben, hogy mindegyiknek van jogalapja – kisebb-nagyobb mértékben. De egyedül üdvözítő megoldás nincs. Majd meglátod, hogy miért…

Kinek a dolga a pénzügyi nevelés? – tévhitoszlatás No. 2

Ez a mai post egy kicsit sűrűbb lesz, mint a múlt heti, de meg is van rá a jó okom, hogy egyszerre öntsek Rád mindent: apu, anyu és általában a család szerepe nem elválasztható egymástól. Úgyhogy én sem próbálom meg elválasztani a pénzügyi nevelésben betöltött szerepüket sem – még akkor sem, ha aput és anyut egyébként a bíróság történetesen már szétválasztotta.

Kinek a dolga a pénzügyi nevelés a családban? – Csak anyué… csak anyué? 

Nem egy család hajlamos úgy tekinteni a pénzügyi nevelésre, mint a gyereknevelés részére (ez speciel igaz is, a pénzügyi nevelés tényleg a gyereknevelés része), és mint a gyereknevelés általában, akkor ezt is rátestálják anyukára. A kifejezetten konzervatív szemléletű család-modellt működtető családok esetében gyakori ez az álláspont: a gyereknevelés anyu dolga, apué meg a család eltartása.

Ami ezzel komoly gond a számomra, az az, hogy még ha ezt is gondolja a család(fő), akkor sincs így. Minden szülő, akár apaként, akár anyaként, de mintát ad a gyerekének. Pénzügyekben is. Márpedig a konzervatív szemléletű családokban pénzügyekben éppen az a rendszer, hogy anyu neveli a gyerekeket, apu pedig megkeresi és kezeli a pénzt (anyunak max a konyhapénz marad gyakorlási lehetőségként). Bár a XXI. századi társadalmi változások miatt egyre kevesebb az ilyen család, a számuk még most sem elhanyagolható. Ez lehet valóban jól működő családmodell még ma is, hiszen ez az adott családon múlik, az viszont mindenképpen ellentmondás, hogy a pénzügyi nevelést annak a félnek (anyunak) kellene nyújtania, amelyik nem is kezeli érdemben a pénzt…

Hogy ebből milyen hatásfokú pénzügyi nevelés lesz, és az mennyire lesz eredményes majd a gyerek felnőttkorában, azt mindenki gondolja végig maga… kezdve apuval és anyuval.

Arról nem is beszélve, hogy éppen egy apák napjára összeállított e-bookban szedtem össze egyszer, hogy vannak bizonyos dolgok – a pénzügyek terén is -, amit a gyerekeknek sokkal jobban képes megtanítani az apjuk, mint az anyukájuk. Egyszerűen azért, mert apu pasiból van, és ezért másképpen gondolkodik néhány dologról. (Ezt az e-bookot Te is megkaphatod, ha feliratkozol a hírlevelemre, mert a héten ez lesz a PPP extrája.)

Kinek a dolga a pénzügyi nevelés a családban? – Csak apué! Na neeeee!!!

Ugyanilyen bajos a dolog, ha a pénzügyi nevelést kizárólag apura bízzuk. Attól még anyu is fog valamennyi pénzt kezelni, és mivel általában a kevésbé konzervatív családokban is anyu tölti a legtöbb időt a gyerekekkel, ő is ad egy bizonyos mintát – aztán majd apu is „nevelés közben”. Ez még nem feltétlenül baj önmagában. A baki akkor kezdődik, amikor olyan családról van szó, ahol valóban apu kizárólagos joga a pénzzel kapcsolatos minden döntés – így aztán apu és anyu nem is beszélnek a pénzről, mert nincs mit megbeszélni. Anyunak ettől azonban még van véleménye, valamilyen elvek mentén ő is kezeli azt a pénzt, amihez hozzájut, valamilyen mintát ő is ad – ami az egyeztetés hiánya miatt adott esetben nagyon különböző is lehet apuétól.

Vagyis megint csak oda lyukadunk ki, hogy a kizárólagos nevelés egy családon belül nem igazán nyerő – a gyerek szempontjából.

Kinek a dolga a pénzügyi nevelés? – A családé!

Na, ez az, ami így totál igaz, de mégsem teljesen…

Igen, a családé, az egész családé a feladat. A család ugyanis egy rendszer. Társadalmilag, jogilag, szociológiailag, érzelmileg, gazdaságilag… És ha rendszer, akkor minden egyes része (tagja) működése hatással van a rendszer egészére. Na, ezért kell apunak és anyunak jó előre megegyezniük a nevelési, beleértve a pénzügyi nevelési elvekben, és azt lehetőleg mindkettőjüknek képviselni.

A pénzpedagógus (köz)beszól: 

Hogy mennyire következetesen, arról még dúlnak a viták a pedagógusok és a pszichológusok között is, mert egyszerűen nincs olyan, hogy mindig minden körülmények között ugyanazt képes vagyok teljesíteni ÉS elvárni. Mert itt van az eb sírhantja, kérem: ha már elvárok, akkor a nevelés alapelve azt, hogy ugyanazt várjam el magamtól is, ezzel mutatok jó példát. Ez eddig szép. De mutasson nekem valaki egyetlen olyan felnőttet, aki este kilenckor is képes még ugyanolyan következetesen jó példát mutatni egy fárasztó munkanap után pl. türelemből, önkontrollból, stb., és akkor minden további nélkül azt mondom, hogy a tankönyvi értelemben vett következetesség életszerű és kivitelezhető. Itt már rég nem elvekről van csak szó, hanem az azoknak valéó fizikai megfelelőség és teljesítőképesség határairól. 

Jelzem, ettől még következetes lehet a pénzügyi nevelésünk, de a gyereknek azonnal meg kell értenie, hogy az adott „kisiklásunk” nem irányváltás, hanem kivételes eset. Meg fogja érteni.

Szóval a család lesz a pénzügyi nevelés alfája és omegája. 

Ez szép, de mi van a bétával, a gammával, a pszivel, vagy éppen az omikronnal?

Merthogy az ógörög ábécé is több betűt ismer a kezdő és az utolsó betűnél, ahogyan a pénzügyi nevelés is többtényezős, semhogy csak a családra korlátozhatnánk. Hogy mi az ideális állapot? Na, arról írok a jövő héten!

Tippek a pénzügyi neveléshez – és karácsonyra. Ráadás

1. PPP – a PPP a Pénteki Pénzügyi nevelési Plusz, azaz az eznemjatek.com hírlevelének eheti számában megkaphatod azt a bizonyos e-bookot, amit már emlegettem a cikkben is – ez az a kiadvány, amelyet eredetileg apák napjára készítettem arról, hogy mi az, amit inkább az apák tudnak a pénzről megtanítani a gyerekeiknek. Ezt a ráadást megkapod, ha már fel vagy iratkozva. Ha még nem vagy, akkor itt feliratkozhatsz!›››
2. Játéktár – játékos pénzügyi nevelés otthon. A Játéktár egy komplett és komplex pénzügyi nevelési pedagógiai program – kifejezetten szülőknek. Nem kell hozzá sem pedagógusnak, sem pszichológusnak lenned, bőven elég, ha Te vagy a gyereked elég jó szülője. Ha valamire, akkor a Játéktárra kifejezetten igaz az eznemjatek.com jelmondata: Legyen élmény a (pénzügyi) nevelés! Bármelyik szerettednek, aki nemcsak azt a felelősségét veszi komolyan, hogy milyen felnőttet nevel a gyerekéből, hanem ezt tudatosan és a gyerek életkorának megfelelően is igyekszik csinálni, remek karácsonyi ajándék lehet a Játéktár – hiszen neki nagy segítség, a gyermekének pedig óriási meglepi lesz, hogy apukája/anyukája mennyi új játékot tud… 😀  A Játéktárról többet itt tudhatsz meg – sőt még bele is lapozhatsz!›››
3. Pénzmesék – ha a gyermeked most nagycsoportos-első osztályos (± 1 év), akkor már nem is kell tovább keresgélned igazán hasznos és szórakoztató ajándék után! Beindult a Pénzmesék c. pénzügyi nevelést segítő mese- és foglalkoztatókönyv-sorozatom első négy kötetének előrendelése! Az egy dolog, hogy előrendelésben kedvezőbb áron juthatsz hozzá a könyvekhez, de hogy hetente egy meglepetést is küldünk majd Neked és a gyermekednek, sőt még díszcsomagolásban is kérheted a kiadványt, hogy már csak a csizma mellé, vagy a karácsonyfa alá kelljen tenni, arra már a Mikulás is csak elismerően csettinteni tudott!!! Most még bele is olvashatsz itt az első mesébe.›››

 

 

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!