Néhány szó a pénzről – a gyereknek…

Azt már láttuk a héten, a pénzügyi gondolkodásmódunk, ergo a pénzügyi intelligenciánk mennyi mindent meghatároz: a pénzhez való hozzáállásunkat, azt, hogyan bánunk vele, a pénzügyi magatartásunkat, stb. (Jó hosszú lett a post, ezért sorry, viszont tele van képpel, ez talán kevésbé elrettentő… 🙂 És nem csak ezért érdemes elolvasni!) Hogy a gyerekünk úgy nő-e fel, hogy gazdagság-, szegénységtudatos, netán tipikus középosztálybeli gondolatai lesznek-e a pénzről, az meg tőlünk függ: gondolj csak arra, mit írtam korábban a pénzügyi komfortzónáról és a pénzügyi szomszédságról, meg a gyerekkorban kapott alapprogramokról, azaz szülői parancsokról és tiltásokról. 

De hogyan is kapják meg a gyerekek ezeket a gondolati mintákat? Hogyan közvetítjük ezeket nekik? 

Tessék kapaszkodni, mert most derül ki, hol rontjuk el a gyerekeink jövőjét! Vagy éppen hol és hogyan alapozzuk meg a sikerét… 

A szülői tiltásokat, parancsokat, a pénzügyi szomszédságot, komfortzónát, az evolúciós és a szülői alapprogramokat most nem kezdem el újra vesézni, mert erről mind-mind olvashatsz, ha egy kicsit visszaböngészel a blogban. Az most sokkal érdekesebb, hogy mindezeket úgy adjuk át a gyerekeinknek, hogy legtöbbször észre sem vesszük…

Tudattalan pénzügyi nevelés

Ezt a folyamatot szoktam tudattalan pénzügyi nevelésnek hívni, mert a szülők legtöbbször “zsigerből”, szinte ösztönszerűen nevelnek: ami jön, ahogy a szitu megkívánja. Ezzel nincs is semmi baj. A szülői munka, mert munka ez a javából nem kevés felelősséggel megspékelve, alapvetően rengeteg improvizációt, rögtönzést kíván. (Ettől olyan nehéz – és ugyanezért jelent olyan izgalmas kihívást is. Nézőpont kérdése, ki hogyan éli meg.) A baj ott kezdődik, amikor ezek a rögtönzések

foto: saját montázs

nincsenek keretbe, pontosabban koncepcióba fogva. (Ez még nehezebbé teszi a dolgot, hiszen keretek között rögtönözni meglehetős kreativtiást kíván, hosszú távon viszont ez a kifizetődőbb verzió.) Én úgy tapasztalom, a legtöbb szülőnek azért vannak problémái a gyerekneveléssel, mert a saját maga számára sem letisztázott a gyereknevelés egységes terve, koncepciója, ezért aztán következetlen, a gyerek meg szegény feje semmit nem ért az egészből, úgyhogy hol így viselkedik, hol úgy – mert a szülő is hol ezt közvetíti felé, hol azt… Hogy ezt sok esetben még az is súlyosbítja, hogy a két szülő nem dolgozik össze, azaz egymás között sem tisztázzák le az egységes gyereknevelési koncepciót, az meg a gyerek számára kész káosz. (Mindez persze a gyereknevelés egészére is igaz, nem kizárólag a pénzügyi nevelésre.)

Melyek a tudattalan pénzügyi nevelés jellemzői? 

  • ösztönös viselkedés – mielőtt bárki félreértene: nem arra gondolok, hogy apu, vagy anyu az ösztöneinek engedve ne lenne képes például megállni, hogy nyersen-őszintén el ne mondja a véleményét a gyerekének, vagy bárki másnak a legújabb hülye hóbortjáról, vagy éppen a neki nem tetsző viselkedéséről. Ez ugyanis szociális viselkedés kategória. Ezt meg nagyjából ovis korunk táján mindnyájan megtanuljuk. (Az alapokat legalábbis.) Itt kifejezetten a pénzügyi magatartásformákról van szó, amelyekre nem biztos, hogy kellő figyelmet fordítunk. Például arra, hogy hogyan reagálunk egy-egy váratlan kiadásra? Mit csinálunk? Ha még harmadnap is dühöngünk, de legalábbis morgunk amiatt, hogy az áramszámla átalánydíját megemelte a szolgáltató, pedig jogtalannak érezzük a dolgot, mert a fogyasztásunk alapján nem tűnik indokoltnak, aztán negyednap mégis, bár fogunkat összeszorítva, de befizetjük a postán, a gyerek milyen következtetést fog ebből levonni? Az minden szülőnek napjában legalább kétszer be kellene villanjon, hogy a gyerek számára ő példakép. A gyerek ugyanis másolással, utánzással tanul élete folyamán a legtöbbet: ezt a módszert ugyanis lényegében születésétől kezdve gyakorolja… Kitől tanulna, ha nem a hozzá legközelebb állóktól, vagyis a szüleitől? Igaz ez a pénzügyi magatartásokra is. Ha a gyerek a Te megnyilvánulásaidból azt látja, hogy az adókkal történő kisebb-nagyobb machinációk Számodra elfogadhatóak, mert nem kérsz számlát, hogy az ÁFÁ-t ne kelljen kifizetned, vagy ne adj Isten, az adóbevallásodba nem írsz bele minden jövedelmet, sőt utána még büszke is vagy arra, hogy ennyivel több maradt Nálad, és a zsarnok államot jól átverted, akkor Szerinted éppen milyen pénzügyi-adózási magatartást örökítesz a gyerekedre?
  • ösztönös szóhasználat – nagyon sok programot mi is készen kaptunk a szüleinktől  ezeket eszünkben sincs megkérdőjelezni, megdönthetetlen dogmaként tekintünk rájuk. Még akkor is, ha már jócskán eljárt felette az idő. Például a “Legyen egy jó állásod, dolgozz keményen, hogy jól meg tudj élni!” című intelem. (Szerintem eszméletlen sok ember sorsát oldaná meg, ha ezt úgy alakítanánk át, hogy “Tanulj szorgalmasan, tanulj meg bánni a pénzzel is, és jól fogsz élni!”. A pénz ugyanis ad majd éppen elég munkát… ) Mihelyst ezek kicsúsznak a szánkon, abban a pillanatban rögzülnek is a gyerek fejében. Ugyanígy az a sok-sok mondat, amely mind arra utal, hogy milyen szerencsétlenek is vagyunk mi, az ág is minket húz, de az állam, a bankok, a biztosítók, a főnök, stb. egészen biztosan. Mindez ugyan állhat éles ellentétben azzal, hogy van saját házatok/lakásotok, kocsitok, van mit ennetek rendszeresen, vannak ruháitok, stb., de azért megy a panasz, mert a ruha nem elég márkás, a kaja nem elég bőséges (egyébként tudtad, hogy egy felnőtt ember szervezetének, még akkor is, ha kemény fizikai munkát végez, maximum nyolvan deka húsra van szüksége egy héten?), stb. Utána meg csodálkozol, hogy a gyerek nem tudja megbecsülni azt, ami körülveszi, és amit biztosítani tudsz neki – pedig Te sem. Amikor olyan szavak hagyják el esetleg a szádat, hogy “Tisztességesen nem lehet meggazdagodni!”, belegondoltál abba, hogy esetleg most veszed el a gyerek elől a meggazdagodás lehetőségét? A gyerekek ugyanis meg akarnak felelni a szüleiknek. Még felnőttként is! Ha a Te elvárásod az, hogy a gyerekedből tisztességes ember legyen, és melyikünk nem szeretné ezt, egy ilyen kijelentés után mit fog gondolni a gyerek Szerinted? Valami olyasmit, hogy gazdagnak lenni bűn, mert a gazdagságig csak bűn útján lehet eljutni. Arról nem is beszélve, hogy észreveszed-e, vagy sem, Magadtól is elveszed ezzel a meggazdagodás lehetőségét…

Amit ajánlani tudok Neked…

  1. jól gondold meg, mit mondasz! – igenis, a szavaknak van ereje! Méghozzá nagy ereje. A szavaid ugyanis nem csak a gyerekedet és a környezetedet befolyásolják, hanem Téged is. Ha pedig Téged befolyásolnak, akkor azok hatással lesznek a gondolataidra, ha hatással vannak a gondolataidra, akkor meghatározzák a viselkedésedet, tetteidet is.
  2. ismerd el, ha hibáztál! – megint csak a szavak ereje… A bocsánatkérésnek, de akár a hibázás elismerésének nagy hatása van. A gyerekre is, mert látja, hogy anyu sem, apu sem tévedhetetlen, de attól még keresi a jót (és ne félj, a tekintélyednek sem fog ártani, azt ugyanis most nem a “hatalmi” viszonyotok, hanem meglepő módon a szeretetetek fogja Számodra biztosítani), és Neked is, mert katartikus élményt tud okozni, hogy megszabadulsz a tévedhetetlenség terhétől… Arról nem is beszélve, hogy lehetőséget ad az újrakezdésre, tehát nyugodtan kilavírozhatod Magad és  gyereked egy viselkedési zsákutcából. (És ezt a gyerek is meg fogja tanulni, hogy ezt így illik kulturáltan intézni…)
  3. tedd azt, amit mondasz! – ne legyen már disszonancia, magyarul fájdalmas eltérés aközt, amit mondasz, meg aközt, amit csinálsz! Ezt a gyerek is azonnal leveszi, hogy Te bort iszol és vizet prédikálsz, ergo hazudsz a szemébe bele. Szerinted ebből mit vesz le? Azt, hogy ha most nem is teheti meg, mert Te hatalmi szóval letiltod, de idővel ő is megteheti, hogy hazudjon, sunyiskodjon. Arról nem is beszélve, hogy nem csak szülőkként, egyáltalán emberként végleg eljátszottad a hiteledet előtte… És ez a hitel sokkal fontosabb, mint amit a bank adhat.

Nem sok. Három pont. Igaz, megvalósítani már nehezebb, de nem lehetetlen. Tudod, miért? Mert nem kell azonnal mind a három pontot tökéletesen csinálnod. Éppen ez a lényeg! A második pont meghagyja Neked is a hibázás és az újrakezdés lehetőségét! Így Te is kapsz elég időt, hogy beletanulj ebbe a három pontba –  és közben a saját gondolkodásmódodat is igazgasd egy kicsit.

Egészen biztos vagyok benne, hogy hogy Neked is van már olyan gyereknevelési, netán pénzügyi nevelési élményed, amelyre Te is büszke vagy, és sikerként tartod számon. Oszd meg a kommentek között, hogy mindenki tanulhasson, bátorságot, támogatást merítsen belőle!

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube