Nevelj vállalkozó gyereket! – 1 rész

Posted by Himer Csilla on jún 29, 2013 in Pénzügyi nevelés | 0 comments

Már nagyon sokszor leírtam, legutóbb az augusztusban másképpen, más formában újraindítani tervezett Pénzügyi Nevelési Tréning® leckéiben, hogy a gyerekeknek meg kell mutatni azt is, hogy milyen vállalkozni. A vállalkozó gyerek nálunk még az UFO kategóriába tartozik, csak a jó ég tudja, miért. Mert hogy a kicsik is lehetnek nagyok. Egyrészt azért, hogy többféle lehetőséget is mutassunk neki arra, hogyan juthat bevételhez. (A pénzügyi intelligencia egyik alapszabálya a több lábon állás. Ennek egyik nagyon fontos lehetősége a vállalkozás.) Másrészt azért, mert így a gyerek kimozdul a komfortzónájából, kipróbál valamit, új helyzetbe kerül, rákényszerül a kreatív gondolkodásra, és ha hibázik, van lehetősége újrakezdeni. Mindez pedig az önbizalmának erősítése irányába mutat.

Szakmai alapon csak annyit mondhatok: ne legyintsd és hurrogd le a gyereket, ha azzal áll elő, hogy cirkuszi előadást szervez az utcában lakóknak és belépőjegyet akar rá szedni (mint anno a Keménykalap és krumpliorr hősei), vagy hogy limonádét akar árulni a dögmelegben a lakótelepi aszfaltdzsungelben. Inkább üljetek le együtt és számoljátok ki, hogy hol éri meg neki megszabni az árszintet… 

Vállalkozó gyerek – Amerikában

Hát, ott így néz ki a dolog:

De lehet más esetekről is olvasni: ott van a fentebb már emlegetett strandpapucsos ötletéből éppen mostanság meggazdagodó kislány, de ide sorolhatóak azok a gyerekek is, akik rendszeresen megfordulnak egy-egy TED konferencián, vagy az ENSZ valamilyen rendezvényén, netán Béke Nobel-díjra felterjesztett segélyszervezetet alapít tinifejjel… Fiatalon nagyon jelentőset alkottak, és ezt csakis két dolognak köszönhették: a vállalkozószellemüknek – meg annak, hogy a környezetükben lévő felnőttek nem tartották hülyeségnek az ötletüket, csak azért, mert ők még nem nagykorúak.

Amerikát nem véletlenül nevezik a vállalkozás hazájának, hiszen ha jobban meggondolod, kizárólag vállalkozók alapították. A kivándorlás, abban az időben különösen, felért egy nagyobb vállalkozással. Az Amerikai Egyesült Államokat a vállalkozószellemű bevándorlók alapították. Nem véletlen, hogy a mai napig is értéknek számít arrafelé a vállalkozószellem, a vállalkozásra való hajlandóság pedig jóval nagyobb, mint mifelénk. Ott teljesen természetes, hogy valaki vállalkozik, aztán esetleg tönkre megy. (Mármint a cége, nem ő.) És ugyanolyan természetes, hogy utána újra céget alapít, és tanul a korábbi hibájából, és utána sikerre viszi az új cégét. Vagyis ha valaki tönkre megy, akkor nem megbukott, csak hibázott.

Ez az a hozzáállás, amit a gyerekek nevelésében is érvényesítenek: a vállalkozó gyerek arrafelé nem csudabogár. A vállalkozás arrafelé a pénzkeresés egyik módja (nem a csalásé, ahogy mifelénk tartja a néphit). Ha a gyerek valamilyen ötlettel áll elő, akkor nem tartják vissza, nem torkollják le, hanem hagyják, hogy próbálkozzon. Legfeljebb bejön neki. De ha nem, az sem nagy baj. Majd tanul belőle. Például önállóságot, kreatív gondolkodást, másokkal való kommunikációt, a saját érdekei érvényesítését, döntésképességet, tervezést, hosszabb távú gondolkodást, és még millió olyan dolgot, ami később még jól jöhet neki. Az, hogy mindezzel nem mellékesen gyerekként önállóan pénzt is kereshet, már csak hab a tortán. A vállalkozó gyerek – többnyire – természetes dolog.

Mit hall nálunk a gyerek a vállalkozásról? 

Hát, sok mindent, de sok jót nem…

Ilyeneket például biztosan:

• A vállalkozó mind csal, lop, hazudik/bűnöző.
• A vállalkozás öngyilkosság a mostani viszonyok között.
• A vállalkozás túl kockázatos/semmi biztonság nincsen benne.
• A vállalkozás nem nekünk való.
• A vállalkozáshoz uram-bátyám kapcsolatok kellenek.
• Tisztességesen nem lehet ma vállalkozni.

A közhangulat tehát nem igazán kedvez a vállalkozásnak, a vállalkozó gyerekeknek pedgi még kevésbé. A szülőkben, akik a fenti vélekedéseken (hiteken) edződtek, ugyanis bekapcsol a védelmi ösztön: mindettől meg akarják óvni a gyerekeiket.

• Mert a vállalkozás az bizonytalanságot, kockázatot jelent. – Igen, azt. De ha csak ez lenne igaz, akkor nem léteznének vállalkozások sehol a világon. Mert a vállalkozásnak mindenhol van kockázata. Amerikában is, Afrikában is, Magyarországon is. Viszont a vállalkozás arra is megtanít, hogy ezek a kockázatok meglehetősen jól kezelhetők – és ezzel a lehetőségek szerint minimalizálhatók. Ilyen módon igenis működtethetők a vállalkozások – hoszzú távon is, és itthon is.

A pénzügyi coach (köz)beszól: 

Idézném Helen Kellert, aki már régen megmondta, hogy a biztonság egy illúzió. Az ugyanis a természetben sehol sem létezik. Ezzel minden állat tisztában van – és eszerint is él. Csak az ember ringatja magát a biztonság illúziójában, mert annyira vágyik az elérhetetlenre.

• Mert a vállalkozók mind bűnözők. – Ki akarna bűnözőt nevelni a gyerekéből? Senki. De azért kérdeznék valamit azoktól a szülőktől, akikben ez az ellenérv motoszkál: mi a bűnözés? Az érvényben lévő törvények áthágása. Vagyis ha a gyerek törvénytisztelő lesz, akkor nem lesz belőle bűnöző. Ha szülőként képesek vagyunk a gyereknek megtanítani a törvénykövetést, akkor nemhogy gazdasági bűnöző nem lesz, hanem még a zebrán sem fog tilosban átmenni. Tehát az, hogy valaki vállalkozóként bűnözni fog-e vagy sem, az nem azon a tényen múlik, hogy vállalkozó-e, hanem a saját személyes értékrendjén. Azt meg a gyerek a szüleitől tanulja – ha a vállalkozást nem is. 
• Mert mi nem értünk a vállalkozáshoz. – Akkor miért mondasz ítéletet valamiről, amiről nem is tudsz jóformán semmit? És a gyerek miért ne tanulhatnba róla azért, mert a szülei nem akarnak? (Ilyen alapon minden gyerek vigye tovább az apja, anyja szakmáját, és eszébe ne jusson pl. egy ügyvéd gyerekének orvosnak lenni, vagy egy asztalos fiának tudósnak tanulni.)
• Mert ha a gyerek pénzt kér másoktól, az olyan ciki. – Na, alapvetően ez itt a legnagyobb probléma, a többi csak kifogás. Sok szülő már azt is kellemetlennek érzi a nyilvánosság előtt, hogy a gyereke egyáltalán pénzt keres – még akkor is, ha ezt pl. nyári munkára bejelentett diákként teszi teljesen törvényesen. Mert akkor azzal az ő szülői egoja sérül, hogy a gyerek biztosan azért megy el dolgozni, mert ő nem képes eltartani. A másik tuti kifogás, hogy a gyerek a pénzt ráadásul olyan szemfényvesztésért cserébe kéri, mint a vállalkozás. Miért ne érne pénzt a gyerek munkája, ha vállalkozó gyerekként végzi? Lehet, hogy papíron ez nem vállalkozás, de működési elveiben az.

Miért kellenek a vállalkozó gyerekek? 

Van mit végiggondolnunk a vállalkozással kapcsolatban szülőként. És ez nem véletlen. Szülőként ugyanis az a dolgunk, hogy ajtókat nyitogassunk a gyerekeinknek, amelyek mögött mindenféle lehetőségeket mutogatunk neki. Az egyik ajtóra miért ne lehetne az felírva, hogy vállalkozás? Meglátja, megtapasztalja, aztán majd eldönti, hogy tanul-e belőle és máskor jobban csinálja, vagy egy életre megutálta. De a lehetőséget akkor is szabadon kell neki hagyni.

Miért? 

Azért, amit már a bevezetőben is leírtam: mert a pénzügyi intelligencia egyik alapszabálya a sok közül, hogy több forrásból is legyenek bevételeink, azaz álljunk több lábon. (Aki egyetlen bevételtől teszi függővé a megélhetését – na, az kockáztat a legtöbbet!!!) A több lábon álláshoz pedig éppen a vállalkozás adja az egyik lehetséges lábat.

A jövő héten azzal foglalkozunk, hogy milyen lehetőségei vannak egy gyereknek a vállalkozásra – nálunk, és hogy mit tehet egy szülő, hogy a gyerek tapasztalatot szerezhessen ezen a téren is.

Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Írj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját és a gyerekeid pénzügyei iránt!!!