Nevelj vállalkozó gyereket! – 3 rész

Posted by Himer Csilla on júl 13, 2013 in Pénzügyi nevelés | 0 comments

Ezen a héten egy kicsit lassítanom kell, mert kaptam egy-két észrevételt, hogy miért akarom én minden áron, hogy vállalkozó legyen a gyerekből, amikor Magyarországon egy vállalkozóról legalább hét bőrt nyúznak le, meg egyébként is, ha mindenki vállalkozó lenne, akkor ki dolgozna, stb. Ezért már most szeretném tisztázni: a vállalkozó gyerek a szememben és az én pénzügyi nevelési rendszeremben tapasztalatszerzési lehetőség, nem pedig „végtermék”. Nem mondom, hogy a gyerekből mindenképpen legyen vállalkozó. Csak azt, hogy próbálja ki. 

Vállalkozó gyerek – a lehetőség

Ha jól emlékszem, már korábban is azt írtam: azzal, hogy a gyerek már ebben az életkorban vállalkozik (vagy legalábbis vállalkozás jellegű dolgokat művel), nem vállalkozóiskola, hanem a lehetőségek megmutatása, esély a megtapasztalásra. A

gyerek később felnőttként maga dönthet arról, hogy mégis inkább alkalmazott akar maradni, vagy inkább a maga főnöke lesz, netán egy kissé tudathasadásos állapotban főállása mellett lesz mellékállású vállalkozó. Szülőként ez a lehető legtöbb, amit megtehetünk: lehetőségeket pakoljunk a gyerek elé. Lehetőleg minél nagyobb számossággal.

Nem tudhatod, mi lesz a gyerekkel a jövőben. Fogalmad sem lehet róla, ahogyan neki sem, hogy lesz-e éppen munkahelye, amire felnő. Ha nem lesz, akkor lehet, hogy az marad az egyetlen esélye, hogy vállalkozik. A vállalkozó gyerek tapasztalati pedig ekkor aranyat fognak érni: egészen más hozzáállással vág majd bele, mint egyébként. Korántsem biztos, hogy kényszerként fogja megélni, mint sok kényszervállalkozó. És valószínűleg sokkal kevésbé lesz ez ijesztő lehetőség a számára, mint annak, akinek ez egy fejesugrás lesz az ismeretlenbe.

Vállalkozó gyerek – és a zsebpénz

Talán még emlékszel arra a videora, amit a Nevelj vállalkozó gyereket! sorozat első cikkében mutattam egy vállalkozó családban felnőtt amerikai vállalkozóról. Cameron Herold a maga teljes vehemenciájával jogosan állította, hogy a jövő a vállalkozásoké. (Ebben én is szilárdan hiszek.) Csakhogy ő kizárólag Amerikában szerzett erről tapasztalatot. Nálunk kicsit más a szitu:

• egészen más az általános vélemény a vállalkozókról itt, mint ott – sokkal negatívabb. Ehhez idő kell, amíg nálunk is elismert tevékenységnek fog majd számítani, ha valaki vállalkozó, netán maga a vállalkozó gyerek.
• egészen más a törvényi környezet, amelyben egy vállalkozásnak boldogulnia kell itt, mint ott – sokkal kötöttebb, adminisztratívabb, és jóval nagyobb a pénzügyi-adóterhelés. Ezért nem is túl vonzó ez – különösen az alapból biztonságra törekvő magyarok szemében.
• egészen másféle elképzelése van az átlag magyar szülőnek a gyereke döntési szabadságáról, mint egy amerikainak – márpedig a vállalkozó gyerek elképzelhetetlen análkül, hogy éppen az önálló döntést ne gyakorolhassa.
• Cameron Herold nemes egyszerűséggel azt állítja, hogy a zsebpénz egyenesen a vállalkozói szemlélet gyilkosa, mert az alkalmazotti lét havi bevételi ciklusához szoktatja a gyereket, ahelyett, hogy a havi bevételtől havi bevételig szemlélet helyett a megbízástól megbízásig szemléletet sajátítaná el a gyerek.

Na, ez az utolsó pont volt az, ahol felhorkantam…

Amit egy vállalkozó gyerek tanulhat a zsebpénzből

Való igaz, a zsebpénzzel, ahogyan azt már többször is mondtam, valójában a havi bevételt modellezzük le. De… és akkor most jönnek az ellenvetéseim:

• ki mondta, hogy az a havi bevétel csak alkalmazotti munkából származhat? Valahol máshol azt is mondja ugyanis az úriember, hogy a vállalkozásnak éppen az a lényege, hogy termelje a bevételt – relatíve megbízhatóan. Ez a nagy attrakció a vállalkozásban. (Ha a küldetéstudatos részét nem nézném 😀 , akkor a PIQ MalacPersely Ezin pénzügyi nevelési e-magazint pénzügyi szempontból ezért adtam ki: építek vele egy olyan megrendelői kört, amelyik minden hónapban megveszi, ezzel minden hónapban van egy stabil bevételem.) Vagyis olyan tökmindegy, hogy ez a bevétel miből származik, a lényeg az, hogy folyamatos legyen. Legalább annyira, mint az alkalmazotti munkabér.
• attól, hogy a bevételeim másféleképpen érkeznek, a számláim egy tekintélyes része (pl. a rezsiszámlák), ha a fejem tetejére állok, akkor is havi rendszerességgel érkeznek. Tehát a havi ritmus a vállalkozásban is létező dolog.
• a zsebpénz nemcsak arra szolgál a pénzügyi nevelésben, hogy elkölteni tanulja meg a gyerek. A vállalkozó gyerek is megtanulhatja belőle a beosztást, a tervezést, a célkitűzést… csupa olyan dolgot, amelyre egy vállalkozásban is szüksége lenne. Tehát a zsebpénz legalább annyira lehetőség egy gyereknek, mint a vállalkozás. Eszerint nézzen rá mindenki!

Szóval óvatosabban, ha szabad kérnem, hogy mit húzunk le a WC-n, mert még a végén nemcsak a hulladék megy le a csatornába…

Hogy mi mindenre jó még az, ha a vállakozó gyerek kipróbálhatja magát, arról beszélek még a jövő héten. 

Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Írj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját és a gyerekeid pénzügyei iránt!!!