Pénzügyi nevelés – Forbes-módra 1. rész

Posted by Himer Csilla on máj 1, 2015 in Pénzügyi nevelés | 0 comments

A pénzügyi nevelés nemcsak nálunk téma, hanem a nálunk gazdagabb országokban is fontos – éppen azért, hogy továbbra is gazdag országnak mondhassák magukat. Ami érdekes tendencia, hogy arrafelé a mindenféle jótanácsok elsősorban a szülőknek szólnak, és csak elvétve az iskoláknak. Arrafelé ugyanis egyre markánsabb az a vélemény, hogy a pénzügyi nevelés helye a családi tűzhely környéke. 

Pénzügyi nevelés – Forbes-módra

 

Éppen ezért az olyan nagynevű szaklapok online változatai is, mint pl. a Forbes, olyan cikkeket tesznek közzé, amelyek azzal foglalkoznak, melyik életkorban mi a legfontosabb, amit egy szülő megtaníthat a gyermekének a pénzről. Ezt egy három oldalas cikkben közzé is tette Laura Shin szakértő. Ez természetesen csak egy amolyan gyorstalpaló, de azért az irányvonalak jól látszanak belőle. Igaz, van, amivel némileg vitatkozni fogok, de nagyjából szakmailag nálunk is OK a cikk.

Pénzügyi nevelés 3-5 éveseknek – Forbes módra

 

A szerző nem aprózza el a dolgokat, már 3 éves kortól elkezdi csiszolni a gyerekek pénzügyi gondolkodását. Erre az életkorra egyetlen vezérmondatot, azaz leckét ad:

 

„Várnod kell, hogy megvehesd, amit akarsz!”

 

Ez nem rossz gondolat, és egy 3 évest már lehet hozzá szoktatni, egy 5 éves pedig akár már képes is lehet rá – mint azt a híres pillecukor-teszt is bizonyítja (bár egy 7 évesnél már markánsabb ez a képesség). Ez a vágykésleltetés képessége.

Már ezen a blogon is többször leírtam, de van olyan fontos, hogy időnként újra elismételjem: a vágykésleltetés képessége döntő motívum abban, hogy a gyerek felnőttként eladósodott lesz-e, sikertelen pénzügyi életvitelt fog-e folytatni. Azok ugyanis, akik az azonnali vágykielégítés alapján intézték vásárlásaikat, egy kísérlet szerint sokkal hajlamosabbak voltak az impulzusvásárlásra. Ugyanebben a csoportban figyelték meg azt is, hogy ha az azonnali vágykielégítés szemlélete valamilyen lelki megrázkódtatással, tartós feszültséggel is párosult, akkor a csoporton belül arányosan magasabb volt a kényszervásárlók száma is. Azok pedig, akik nemcsak a napi bevásárlásaikat intézték így, hanem a nagyobb beruházásaikra is kiterjesztették az azonnali vágykielégítés szemléletét, szinte mindenki hiteltartozásokban úszott. (Sajnos ilyen felmérésről egyelőre csak amerikai oldalakon olvastam, hasonló magyar felmérés eddig tudtommal még nem készült.)

A vágykésleltetés megtanítása, megmutatása valóban nagyon fontos. De ezen kívül is lehet dolgokat tanítani, megmutatni a gyereknek:

• bevásárlásra való felkészülés
• bevásárlás
• ismerkedés a pénzzel, ezen belül a fém- és papírpénzzel

 

Pénzügyi nevelési tippek 3-5 éveseknek – Forbes-módra

 

A szerző még néhány tippet is ad ahhoz, hogy a 3 évesünknek hogyan mutassuk meg, mi is az a vágykésleltetés:

• sorban állás – néha sorban állhatunk a gyerekkel már ilyen kicsi korban is, hadd lássa, hogy milyen fontos, hogy kivárjuk a sorunkat. Közben beszélgetni is lehet vele erről, hogy megértse, miért kell várni ott és akkor.
• készítsetek három edényt – ami lehet pl. befőttes üveg is. Mindegyiket címkézzétek fel! Az egyikre írjátok azt, hogy „Megtakarítás”, a másikra azt, hogy „Költőpénz”, a harmadikra azt, hogy „Adakozás”. Az innen-onnan kapott pénzeket pedig egyenlő arányban osszátok szét a három edény között. A „Költőpénz” feliratú edényből költhet a gyerek mindenféle apróságokra, mint pl. a nyalóka, vagy a csoki. A „Megtakarítás” edényből az ennél lényegesen drágább dolgokra mehet majd a pénz, pl. egy-egy kiszemelt játék megvásárlására. Az „Adakozás” edényből pedig olyannak adjon belőle pénzt a gyerek, akinek szüksége van rá.
• tűzzetek ki célokat a gyerek elé – ilyen a „Megtakarítás” edénynél már emlegetett nagyobb kiadást igénylő játékok lehetnek pl. ilyenek. Két dologra azonban figyelned kell: a kiszemelt cucc ne legyen annyira drága, hogy a gyerek csak egy számára felfoghatatlanul hosszú idő alatt legyen csak képes összegyűjteni a rávalót, mert akkor elmegy tőle a kedve, és menet közben feladja; a másik amire figyelned kell, hogy tényleg gyűjtenie kelljen rá legalább néhány hétig, ne tudja azonnal megvenni, mert akkor már megint nem fog semmit tanulni sem a célmegvalósításról, sem a vágykésleltetésről.

Pénzügyi nevelés Forbes-módra – a pénzpedagógus kiegészítésével

 

Alapvetően semmi bajom ezzel a felsorolással, mert tényleg van értelme. De azért az „Adakozás” feliratú edénnyel van némi problémám… Az én szakmai tapasztalatom ugyanis azt mutatja, hogy az ilyen kicsi gyerekek még nincsenek felkészülve arra, hogy el tudják dönteni, valójában kinek van szüksége a kis pénzecskéjükre. Amilyen jóindulatúak és naívak még 3-5 évesen, mindenkinek adnának belőle, aki kér – csak azért, mert ez a felirat van az edényen. És ha ez a felirat van az edényen, amit apu/anyu javasolt, akkor apu/anyu ezt így akarja. Neked akar majd megfelelni, ezért boldog-boldogtalannak képes lesz odaadogatni a pénzét. Én ezt ebben az életkorban még nem tartom jónak, egyszerűen a gyerek ítélőképességét nem tartom elég érettnek ehhez.

Az a szakmai véleményem, hogy először igenis tapasztalja meg a gyerek, hogy mi meló összegyűjteni a pénzt a saját céljaira – mert ez az ő számára kemény munka. Gondolkodni, mérlegelni kell, kitartani, számolni – neki ez még komoly feladat, akkor is, ha segítenek neki benne a szülők. Ha már érzi, hogy a pénznek ilyen módon is van értéke, jobban meg fogja tudni becsülni azt, és jobban meg is fogja nézni, hogy ki az, akinek tényleg szüksége is van az ő adományára.

 

Napfényes jókedvet, jólétet az egész családnak! 

 

🙂 Csilla 🙂