Szabad-e locsolni? – Szabad-e locsolópénzt adni?

Posted by Himer Csilla on márc 27, 2015 in Pénzügyi nevelés | 0 comments

A húsvét közeledtével sok szülőben merül fel a kérdés, hogy jó dolog-e az, ha a kisfia a locsolkodás alkalmával nem piros tojást, hanem pénzt kap ajándékba. Elanyagiasodik-e ettől a gyerek? Lehet-e a locsolópénzzel valami értelmeset kezdeni? Tanul-e ebből bármit is? Mikortól érdemes egyáltalán engedni, hogy a gyerek pénzt kapjon a locsolkodásért? Megannyi kérdés, kétség – pedig a válasz nem is olyan bonyolult.

Elanyagiasodott húsvét – anyagias gyerek

 

A karácsony kapcsán örökzöld probléma, hogy mennyire elanyagiasodott az ünnep: a rokonság egymásra licitál az ajándékok mennyiségét és értékét tekintve. Vagy legalábbis sokak tartanak attól,

hogy ez elveszi az ünnep szellemét. (Van is benne valami, és lehet ez ellen tenni is.) Hát még ha a pénz mint ajándék kerül a képbe! Többek véleménye, hogy a pénz nem is igazi ajándék, mert személytelen, csak azt tükrözi, hogy az ajándékozó nem is foglalkozott azzal, mit szeretne igazán a megajándékozott, és hogy pénzben mérhetővé teszi a szeretetet… (Ez utóbbi konkrétan már csak azért is marhaság, mert az érzelmek nem mérhetőek pénzben, megvenni sem lehet őket. Bizonyos viselkedésre lehet ugyan kondicionálni, szoktatni vele, de garantáltan nem lehet vele azt az érzelmet kiváltani, amit esetleg szeretnének.)

 

Nagyjából ezzel a háttérrel indul a vita a húsvéti locsolópénzről is, pedig a vita felesleges. Egyrészt azért, mert itt a gyerek úgymond “ellenszolgáltat”, vagyis ő maga is tesz valamit a kapott pénzért. Konkrétan locsol. Másrészt pedig azért, mert vannak olyan szabályok, amelyeket alkalmazva a gyerek még tanulhat is valami hasznosat a pénzzel való helyes bánásmódról. Vagyis nem anyagias gyereket nevelünk így, aki mindent pénzben mér, és mindent a pénzhez mér (esetleg még magát is), hanem egy pénzügyileg intelligens gyereket, aki a pénzre nem mint megoldásra, vagy istenre tekint, hanem egy lehetséges eszközre a céljai eléréséhez. És ez borzasztó nagy különbség!

 

A locsolópénz szabályai

 

Nincs sok, nem kell megijedni. Az egész lényege az, hogy a locsolópénz is belesimuljon a zsebpénz éppen aktuális “evolúciós” fázisának rendszerébe. (A zsebpénz evolúciójáról itt olvashatsz bővebben.)

 

1. Mindegy mennyi idős a gyerek, ha pénzt kapott ajándékba, az az övé – sok szülő érzi úgy, hogy van egy bizonyos jól meghatározott életkor, ameddig foggal-körömmel védenie kell a gyermekét a pénztől. Egyrészt a pénztől nem kell védeni a gyereket. A pénz nem szörnyeteg, nem fertőző betegség, hogy kímélni kellene tőle egy gyereket. A pénzzel meg tanítani bánni őt, és kész. Másrészt úgysem tudnánk “megvédeni” a gyermekeinket a pénztől. Mihelyst a gyerek szeme egy kicsit is kinyílik a világra, maga veszi észre, hogy mi használjuk – ezért kérdezni is fog róla. (Ez legkésőbb nagycsoportos-első osztályos kora környékén be is következik. De lehet, hogy hamarabb.) Az a minimum, hogy ne szegjük kedvét, és válaszoljunk neki. A korának megfelelő szinten, de válaszoljunk – ha már úgyis találkozik a pénzzel, akkor miért ne?
2. Ösztönözzük arra, hogy a kapott pénzeket tegye félre! – a takarékoskodás egy szokás. Mint általában a pénzügyi viselkedésünk legtöbb eleme, ez is megszokás. Márpedig ha ez szokás, ráadásul jó szokás, nem árt, ha minél hamarabb meggyökereztetjük a gyerek életében, gondolkodásában. Ha a megtakarítás automatikus szokás a számára, akkor arról felnőttként sem fog lemondani, mert olyan természetes lesz számára, mint az, hogy levegőt vesz.
3. Legyen saját malacperselye/pénztárcája/kincsesládája, amiben ő maga gyűjtheti, őrizheti a pénzét! – ő pénze, ő felelőssége, hát vigyázzon is rá ő maga. Tanulja meg, hogy a pénz olyan dolog, amire több szempontból is vigyázni kell – úgy is, hogy ne lopja el más, úgy is, hogy ne folyjon ki a kezéből, és úgy is, hogy ne hagyja el.
4. Bátorítsuk, hogy tűzzön ki maga elé célokat, amelynek eléréséhez önállóan is gyűjthet pénzt! – egyrészt irtó büszkék tudnak magukra lenni a gyerekek, amikor ők maguk gyűjtik össze valamire a pénzt. (Miért? Mert ez a gyerek részéről komoly agymunka! Számol, mérlegel, döntéseket hoz – szóval jól megdolgozik vele, mire összejön a szükséges mennyiségű pénz. Ez komoly önbizalomerősítő.) Másrészt így értelmet nyer számára a takarékoskodás, van megfelelő ok, amiért csinálja. (Később már maga a “dicsőség” érzése elég motiváció lesz a számára, ami azért különösen jó, mert belülről jön, tehát nem kell folyamatos külső ösztönzés. Hiába, akit egyszer a siker füstje megcsapott… 🙂 )
5. Hagyd a gyereket dönteni a pénz elköltéséről! – talán ez a legnehezebb része a dolognak. Több szülő szokott ellenállhatatlan késztetést érezni ugyanis, ha szerinte a gyerek csak elszórja a pénzt, hogy a kezébe vegye az ellenőrzést – és begyűjti a gyerek pénzét, ő őrzi, ő szabja meg, mire mennyit lehet belőle költeni. Ebből azonban a világon semmit nem fog tanulni a gyerek. Csak azt, hogy a pénzhez ő nem fog érteni soha, meg ez az anyu/apu dolga – ergo ő nem tartozik a pénzéért felelősséggel. A döntés viszont mindig felelősséggel is jár: a következmények viselésének felelősségével. Lehet, hogy egy szép napon a gyerek úgy dönt, hogy orbitális mennyiségű fagyiba folytja túlbuzgó életörömét, és az el is viszi minden pénzét. Így viszont szembesülni fog azzal is, hogy ha fejjel megy a falnak, akkor bizony ő koppan: a rossz döntése miatt tolódik a kinézett játék/ruha/cipő, stb. megvásárlásának napja. Bármilyen fájdalmas is végignézni, hagynunk kell a gyerekeinket időnként a falnak menni, mert a pénzügyek terén csakis a tapasztalati tanulás számít. És nagyon nem mindegy, hogy ezeket a falnak menős tapasztalatokat már most, egy még viszonylag védett szülői környezetben szerzi-e meg a gyerek, vagy már csak “élesben” felnőttként, amikor már húsba is vág.

 

És ha már semmiképpen nem szeretnéd, hogy a húsvéti nyuszi pénzt hozzon ajándékba a nagycsoportos-elsős kisfiadnak… akkor most adhatsz neki valami szórakoztatót, egyúttal hasznosat: a Pénzmesék című pénzügyi nevelést segítő mese- és foglalkoztatókönyvsorozat négy kötete mellé most letölthető húsvéti kifestőt is adunk ajándékba. A kifestő Rácz Maya grafikusművész illusztrációt tartalmazza. Itt megnézheted.

 

Kellemes ünnepeket!

 

🙂 Csilla 🙂