Ehhez képest mit is szokott a legtöbb szülő mondani a kisgyerek első kérdésére, hogy mire is jó a pénz?

Szóval nekem hiányzik a személyes pénzügyek egészének másik lába. Erre ugyan lehet azt mondani, hogy minek ezzel terhelni egy kisgyereket, mikor csak annyit lát a pénzhasználatból, hogy elköltjük, de ezzel csak két dolgot mutatunk:

1. alábecsüljük a gyerekeinket

2. lehet, hogy nekünk is ez a pénzkereset lényege?

A pénzügyek egészt alkotnak. Van bemenete, van egy fekete doboza, és van egy kimenete. A bemenet a bevételeid, a kimenet a költéseid. A fekete doboz meg Te vagy. Pontosabban a céljaid, a terveid, a gondolkodásod, hogy mihez kezdesz a két menet (a bemenet és a kimenet) között a pénzzel. Na, ezt a fekete dobozt kell a gyereknek kifehéríteni, érthetővé tenni. De hogy mehetne ez anélkül, hogy a gyerek csak a doboz egyik oldalát ismeri? Az egész doboz működése lesz így érthetetlen a számára.

Egyik-másik részét látják a hagyományosan gondokodó szülők is, más részüket nem, csak használjak, harmadik részét pedig látja ugyan, csak a jelentőségét és a lényegét téveszti el.

1. kiadások – ez rendben van, ezt mindenki ismeri, emiatt fáj a legtöbb szülő feje. Sőt ha szabad ezt mondanom, ennek túlzott jelentőséget is szoktunk tulajdonítani. Képzeld csak el, mi az első reakciód arra, ha pl. csökkennek a bevételeid? A gatyaszíjösszehúzás. Ami nem baj, sőt. De az már igen, hogy ha csak ez az egyetlen eszközünk van arra, hogy újra egyensúlyba hozzuk a pénzügyeinket. Ha a személyes pénzügyeinket kerek egésznek látnánk, akkor tudnánk, hogy a két oldal mérlegként működik: a kiadások és a bevételek a két egyensúlyba hozandó oldal, de a mérleg nyelve a gondolkodásod.
2. bevételek – ezt látják a szülők, de valahogy a jelentősége megáll annál, hogy azért van, azért kell megszerezni, hogy legyen miből fedezni a kiadásokat. Ez az a gondolkodás, ami megalapozza a hónapról hónapra, fizetéstől fizetésig szóló pénzügyi életvitel stratégiáját. A másik probléma az szokott lenni, amikor a szülők átesnek a ló túloldalára, és értik, érzik a bevételek jelentőségét, de nagyon egysíkúan kezelik azt: törekszenek a bevételeik maximalizálására, de ezt csak egy úton képesek elképzelni: meg több aktív munkával. Jellemzően ők azok, akik vagy rengeteget túlóráznak, vagy másod- netán harmadállásuk is van. Ez is megoldás lehet a pénzügyi problémákra, viszont annál több gubancot okoz a családi kapcsolatok és az egészség terén.
3. pénzügyi gondolkodás – ez az, ami mindenkinek van, használja is, csak nem biztos, hogy tudja, mi múlik rajta. Pedig szinte minden. A hatalmas bevételekkel rendelkező emberek is küszködhetnek állandó pénzzavarral. És a nem csillagászati bevételekkel rendelkezők is tudnak egy megbízható életszínvonalon élni. Miért? Mert az a lényeg, hogy mennyit tartasz meg a bevételeidből, vagyis hogyan egyensúlyozod ki a bevételeket és a kiadásaidat. Na, ez az, mi alapvetően szokásokon alapul, és ezért jó az, ha a gyerek már abba nő bele, hogy a szemelyes pénzügyek egésze egy egyensúlyi rendszer, azt pedig, hogy mi az egyensúly, ő határozza meg.

Ha innen nézzük a rendszert, akkor nagyon lecsupaszítva, amit még a gyerek is meg fog érteni akár nagycsoportos ovisként is, a következő elemekből áll:

1. bevételek
2. kiadások
3. pénzügyi gondolkodásmód
4. takarékoskodás

(Ezen kívül akad még egy pár, de a kisgyerekfejjel is befogadható és működtethető rendszerhez ez is elég. Később majd belép még mellé a befektetés és a vállalkozás is.)

A takarékoskodás volt a negyedik pontja a kis listámnak, erről azonban eddig egy sort sem olvashattál. És ez így is marad. Hacsak nem csatlakozol az eznemjatek.com szülői közösségéhez, mert a tagok számára ott még folytatom a témát.›››

2014. június 12-én nyit az Ünnepi Könyvhét rendezvénysorozata. Június 13-án, pénteken délután 15.00 órától este 18.00 óráig én is ott leszek, és dedikálom a Pénzmesék első négy kötetének második kiadását. (Természetesen ha már korábban megvettétek a mesekönyveket, akkor is gyertek el, mert a dedikálás akkor is jár minden kedves olvasómnak! 🙂 ) Találkozzunk június 13-án!