Tanítsd meg kérdezni!

Aki kitalálta azt, hogy hallgatni arany, az valószínűleg az inkvizíción, valami háborún, vagy egy nem gyenge állami intrikán edződött. Mert hogy még a középkorban is dívott a hét szabad művészet egyikeként a retorika mint elismert tudomány, és abban az érveléshez bizony hozzátartoztak a kérdések is. Hát még ha a vitatkozás művészetét, a disputálást is figyelembe vesszük, ahol kötelező is volt a jól irányzott kérdés. Aztán valahogy a kérdezés – legalábbis a diákok oldaláról – kihalt a suliból. Sokáig tilos is volt kérdezni a tanártól, nehogy úgy érezzék a diákok, hogy megkérdőjelezhető, amit a tanár mond. Ez a rosszul értelmezett tekintélyelvűség aztán oda vezetett, hogy a gyerekek felnőttként sem mernek kérdezni. Még akkor sem, ha ezen az anyagi biztonságuk múlik.

Milyen lenne egy mindig bólogató kisgyerek?

 

Képzeld el, milyen lenne szülőként azt megélned, hogy a gyereked már kicsi korában sem kérdez rá mindenre, hanem mindenre csak bólogat – akkor is, ha nem érti, amit mondasz… Elsőre lehet, hogy baromira örülnél a hirtelen támadt nyuginak, de

foto: saját montázs

néhány nap múlva már tutti, hogy idegesítene a dolog, egy hét múlva pedig garantáltan orvoshoz vinnéd a gyerkőcöt, hogy itt valami nem stimmel. Hogy a gyerek nem érdeklődik a világ iránt, hogy tompa, hogy befelé fordul. És biztosan valami érzelmi vagy értelmi problémára gyanakodnál.

Most akkor vedd elő az iskolai emlékeidet! Vagy kérdezd meg a gyereked, hogy milyen ma suliba járni! Ha arról kérdezed, hogy ők, a diákok hány kérdést tesznek fel egy órán a tanárnak, valószínűleg meg fogja tudni számolni csak az egyik kezén. Ha Te visszaemlékszel, akkor lehet, hogy még ennyit sem tudnál összeszedni. (Ha mégis, akkor irigylem a gyerekkorod, meg a Te gyereked gyerekkorát is.)
Amint azt már a szülőknek szóló postomban is emlegettem, a jó kérdezéstechnikának olyan fontos szerepe (lenne) az életünkben, hogy az élethosszig tartó tanulás korában egy igen fontos tanulási módszerként, a pénzügyeink intézésében pedig egy lényeges információszerző és -ellenőrző eszközként a legkevésbé sem mondhatunk le róla.
Márpedig ha ez tényleg ilyen fontos, akkor nem árt, ha legalább Te otthon próbálod meg felfejleszteni, vagy ha még idejében kezded, akkor szinten tartani a gyerek kérdező képességét. Amúgy meg, mint minden technikán, ezen is lehet mindig valamit javítani, úgyhogy az a legjobb javaslatom, hogy csak gyakoroljátok szorgalmasan!

Hogyan lehet fejleszteni a kérdezéstechnikát?

 

Naná, hogy játékkal! Itt a minijátéktár, válogassatok belőle kedvetekre, bár erősen javasolt folyamatosan váltogatni a játékokat, mert mindegyik más-más technikát gyakoroltat.
  1. Barkochba – talán ez a legismertebb kérdezős játék. Igaz, hogy csak megerősítő infókat tudunk kicsikarni a válaszadóból, mivel hogy csak eldöntendő kérdéseket lehet a szabályok szerint feltenni. (Ugyanis a szabályok azt mondják, hogy a kérdésekre csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni.) Ettől függetlenül éppen a játék a legjobb bizonyíték arra, hogy az egyszerű igen-nem válaszokkal is mennyi mindent ki tud deríteni még egy gyerek is, ha ügyesen forgatja a kérdéseket.
  2. Mire gondoltam? – bármilyen meglepő, ezt a játékot még alkalmazott-koromban tanultam egy céges tréningen. (Éppen tárgyalástechnikákat tanultunk, aminek része volt a kérdezés is.) A játék nagyon hasonlít a barkochbára. A nagy különbség az, hogy itt lehet kiegészítendő kérdéseket is feltenni, azaz olyanokat is, amelyekre nem csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni. A válaszadónak pedig kötelessége minden kérdésre őszintén és a legjobb tudása szerint, valamint a lehető legrészletesebben válaszolni. Egy dolgot nem volt szabad csak megkérdezni: hogy pontosan mi is az, amire gondolt a válaszadó. Ha például én a szomszédom gazdagon cizellált állóórájára gondolok, akkor a kérdésekre válaszolva minden apró részletét leírhatom, hogy hogy néz ki az óra. Sőt még azt is elmondhatom, hogy ez egy óra. Csak egyetlen kérdésre nem válaszolhatok: hogy pontosan mi az, ami gondoltam, hogy ez pontosan egy állóóra. A játék azért nagyon jó, mert a gyerek megtanul belőle egy nagyon fontos kérdezéstechnikai alaptételt: ha okosan használja a kiegészítendő kérdéseket, akkor sokkal rövidebb idő alatt sokkal több információhoz tud hozzájutni, mint ha csak az igen-nem típusú kérdésekre szorítkozik.
  3. foto: freedigitalphotos.net

    Találd ki a történetet! – vegyetek egy történetet! Ez lehet mese, vagy éppen közismert családi sztori, mindegy, a fontos az, hogy ne csak a válaszadó, hanem a kérdező is ismerje. Egyetlen, nagyon zanzásított, jól megfogalmazott mondatban kell először összefoglalni a komplett sztorit, ez szolgál felütésként, hogy mégis legyen valami fogódzója a kérdezőnek is. Például a Jancsi és Juliskát össze lehet foglalni úgy, hogy édesszájú testvérpár csatangol, bajba is kerülnek, de kisütik, hogyan szabaduljanak. A megfogalmazás lényege, hogy igaz legyen, de azért még maradjon elég talányos ahhoz, hogy bőven legyen mit kérdezni. És most jön a legfontosabb része a játéknak! Tilos eldöntendő kérdést feltenni, tehát olyat, amire igennel vagy nemmel lehet csak válaszolni, de tilos tényekre kérdező, zárt kiegészítendő kérdéssel operálni is. Azaz csak a nyílt kiegészítendő kérdések maradtak, amelyekkel a válaszadó véleményére, benyomásaira, érzéseire, élményeire kérdeznek. A válaszokat, akárcsak a nyitómondatnál, most sem árt talányosra venni, mert annál érdekesebb lesz a játék. Ehhez nem árt, ha már kicsit nagyobb a gyerek, mondjuk, negyedik osztályos, mert egyrészt akkor már megérti, hogyan kell ezt játszani, másrészt nem kevés koncentrációt igényel a feladat, és ez a kicsit nagyobbaknak már jobban megy.

 Amit ezen kívül még megtehetsz: otthon rendszeresen nyílt kérdéseket teszel fel a gyereknek – legyen szó arról, hogy milyen volt a napja, vagy éppen arról, hogy mi volt a kötelező olvasmánya.
Itt is érvényes az eznemjatek.com jelszava: olvasd, tanulj, játssz és csináld!
Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

Himer Csilla

Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!

More Posts - Website

Follow Me:
TwitterFacebookLinkedInPinterestGoogle PlusYouTube