Tanítsd meg számolni!
Tudom, a számolást megtanítani alapvetően az iskola dolga – azért van. A pedagógusok, akik erre tanítják a gyereket, abból szereztek diplomát, hogy ezt megtanítsák a gyereknek. (Magánvélemény ugyan, de messze nem értek egyet azzal, amikor a pedagógus megüzeni a szülőnek, hogy „Anyuka, tessék az összeadást-kivonást-szorzást-osztást-bármit otthon gyakorolni!” Én ezzel úgy vagyok, hogy ha nem én vagyok a pedagógus, akkor nekem erre nincs szakképesítésem, tehát nem is tudnám jól csinálni – azaz lehet, hogy pedagógiai értleemben több kárt teszek, mint hasznot. A másik: a gyakorlás is iskolai feladat, az a tanító/tanár feladata, miért én végezzem el helyette? Ráadásul akkor, amikor már amúgy is késő van, a gyerek is, én is fáradtak vagyunk… Ez úgy megterheli a szülő-gyerek kapcsolatot, még akkor is, ha szülőként véletlenül értek a pedagógiához is, hogy mély sebek maradhatnak szülőben is, gyerekben is. Nem tudom, hány pedagógus veszi a lelkére ennek terhét…)
Ugyanakkor sajna tudomásul kell venni, hogy a pedagógus is csak ember, akit ráadásul többnyire lehetetlen feladatok elé állítanak a hagyományos tantervi, és sokszor sajnos a szülői elvárások is: túlfeszített tananyagot kellene a gyerekek fejébe „öntenie” – így a lehető legritkább esetben van idő arra, hogy normálisan be is gyakorolja a gyerek, amit meg kell tanítani neki. Innentől maradsz Te mint mentsvár a pedagógusnak – és hosszú távon a gyereknek is…
De mit tehetsz Te, aki nem értesz a pedagógiához, és nem akarod, hogy az otthoni tanulás a gyerekkel való kapcsolatod rovására menjen? Főleg, ha még azt is feltételezzük, hogy nem csak a továbbtanulás, hanem a pénzügyi intelligencia miatt is fontos a matektudás alapjainak magabiztos ismerete? Nyugalom, közel a segítség, csak olvass tovább!
Nincs semmi meglepetés!
Tényleg nincs. Ahogy azt már tőlem megszokhattad, igen, most is azt fogom javasolni, hogy
játsszatok!
A gyerek számára az a legtermészetesebb tanulási forma, amikor játszik. (Meg amikor Téged utánoz.)
Általában a legtöbb ügyfelemnél ilyenkor áll meg az idő néhány másodperc erejéig, mert ez az a pillanat, amikor elképzelni sem tudják, hogy
„Jó, jó, de hogyan játsszunk matematikát?”
Erről a kérdésről mindig Varga Tamás örökbecsű könyve jut eszembe, amely már az én gyerekkoromban is ajánlott irodalom volt minden alsósnak matekból. A címe: Játsszunk matematikát! Két kötete is volt, ha jól emlékszem, kéz alatt,
foto: saját montázs
antikváriumban most is meg lehet venni, és erősen ajánlom is. Nagyon jó, szórakoztató feladatok vannak benne a kisebbeknek, még ma is megállják a helyüket. És ami még ma is megállja a helyét: Imrencze Zoltánné: Nem nehéz a matematika! (Minerva, 1976!), és Hugo Steinhaus: Matematikai kaleidoszkóp (Gondolat, 1984!). Ha eddig még nem voltatok könyvtári tagok, most legyetek.
A szerkesztő megjegyzése
Engem külön rémiszt, hogy az utolsó valamire való könyvet a témában, olyat, amelyet még a szintén játékos matekoktatásra felesküdött szakember, Sánta Csaba is ajánl, nem adtak ki 1984 óta… Van ugyan más próbálkozás, hasonló címmel, mint Varga Tamás klasszikusa Tóth Ágnes kezéből, de éppen nincs raktáron sehol, másrészt nem is tudom megnézni az interneten sem, hogy milyen ez a könyv, úgyhogy nem teszem érte tűzbe a kezem.)
Szóval ha a három könyvet beszerzed, akkor már elég jó alapod van ahhoz, hogy a gyerek játszva tanuljon matekot, és még azt is megértse, hogy van ennek értelme azon kívül is, hogy ötöst kap rá a suliban.
Mit tehetsz még?
- különös figyelmet szentelsz azon matematikai műveletek elsajátításának, amelyeket a Hyde park-i hordó rovatban már emlegettem a héten…
- a saját gyerekedet Te ismered a legjobban! Éppen ezért Te tudod megmondani, hogy a gyerek érdeklődési körébe mi esik bele, és mi nem. És most ne azt értsd ezen, hogy a matek en bloc kiesik. Persze, hogy kiesik, ha csak akadémiai tudást akarnak betölcsérezni a fejébe! De ha…
- elmagyarázod mindegyik feladatnak az értelmét, hogy melyiket hol fogja tudni használni az életben – különös tekintettel a pénzügyekre, ugye… 🙂 – akkor már több köze lesz a mateknak a valósághoz, mint a tankönyvhöz
- meg is mutatod a gyereknek, hogy Te melyik matekműveletet hol tudod használni a gyakorlatban – bevonod, ráadásul be is avatod, hiszen valami felnőttes dologba kap betekintést, ami szárnyakat tud adni neki
- ha már tudod, hogy mi érdekli, akkor afelől közelítve talán könnyebb elmagyarázni, mi mire jó a matekban, és hogyan műxik. (Többször írtam már itt is róla, hogy a fiam a mai napig emlegeti, ahogy a padlólapok rácsain magyaráztam el neki az egyenes arányossági függvényt, mert ő mozogni szeret, itt pedig ő maga „mozogta ki” a kooordináta-rendszerben az egyes koordinátákat. De emlegethetném azt is, amikor a nagylányomnak mesét mondtam alsóban a sajtárusról, hogy ki mindenkinek adott a készletéből, és így simán ki is számolta, hogy mennyi maradt meg a sajtból. Így a kivonást értette meg, mert ő meg a mesékért volt oda.)
Himer Csilla
Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!
Follow Me:
