Bálványok ledőlése – avagy isten-e Kiyosaki?
Most igaza van Kiyosakinak, vagy sem? Pénzügyileg intelligens a pasi, vagy csak egy csaló? Ki így látja, ki úgy. Én meg itt vagyok középen…
A héten belebotlottam egy olyan blogbejegyzésbe, amely elég komolyan ekézte Robert T. Kiyosaki életművét. Konkrétan pénzügyi ostobaságok gyűjteményének titulálta az egészet.
Azért írok most postot a témáról, mert én is sokat merítettem Kiyosaki műveiből. És úgy gondolom, itt az ideje tisztán látni.
Aláírom, sok mindenben támaszkodtam arra, amit Kiyosaki írt, mondott, gondolt. Viszont azon egyszerű oknál fogva, hogy az amerikai önfejjlesztő irodalomnak megvan a maga sajátos, szinte hurráoptimista stílusa – ez alól Kiyosaki sem kivétel -, már eleve vettem magamnak a bátorságot, hogy bizonyos kételkedéssel közelítsek ahhoz, amit mond. Ismerve kis magyar valóságunkat és a közutálatot, ami a vállalkozókat körülveszi, nem biztos, hogy ennyire nyomatnám itthon a vállalkozást, mint egyedül üdvözítő felemelkedési lehetőséget. Viszont a cashflow négyszög szerint nem is kell feltétlenül kizárólagosnak lennie a vállalkozásnak. (Igen, ez is egy ellentmondás az életműben.) Viszont nem látom be, hogy miért kellene ennek feltétlenül így maradnia, éppen ezért én személy szerint nagyon pártolom, hogy legalább a gyereknek adjuk meg az esélyt, hogy személyes tapasztalatot szerezzen a vállalkozásról mint pénzszerzési lehetőségről, és ne csak az össznépi fanyalgásra alapozza az ítéletét. (Mondom én, aki szintén vállalkozó vagyok.)
Aláírom, vannak következetlenségek, mit ne mondjak, logikai bukfencek a könyveiben. Ettől függetlenül ezeket ki lehet szűrni. Igaz, hogy egy olvasó dolga nem ez lenne. (Ezért csinálom én… 🙂 )
Még valamit figyelmébe ajánlanék a vakon kritizálóknak: lehet, hogy Kiyosaki nem ismeri és nem jól alkalmazza a közgazdasági törvényszerűségeket. Lehet. Én viszont visszakérdeznék: melyiket? Talán hihetetlenül hangzik, de annak ellenére, hogy a közgazdaságtan elvileg matematikai alapokon álló tudomány, a matek meg egy egyértelműnek gondolt rendszer, a közgazdaságtudományban is több, esetenként egymásnak tökellentmondó elmélet kering – ergo a közgazdaságtan nem egy egzaktnak tekinthető tudomány. (Hogy mást ne mondjak, a kapitalista gazdaság ciklikusságát leíró elméletekből is több van, és nem is mindig képesek közös nevezőre jutni – nemhogy a kiváltó okokban, de sokszor még a lefolyásban sem, vagy a befolyásoló tényezőkben.) Ha a Nobel-díjas közgazdászprofoknak szabad hajmeresztő elméletekkel előállni, akkor másnak miért nem?
És még egy lényeges szempont: már régen mondom – személyes tapasztalatból -, hogy a nagy közgazdaságtani-pénzügyi törvényszerűségeknek, amit a fősulin-egyetemen tanítanak, nem biztos, hogy mindig köze van a személyes pénzmenedzsmenthez. Úgyhogy nem is biztos, hogy a személyes pénzügyi intelligenciát arra kéne alapozni minden esetben, vagy ha mégis, akkor nem árt más szemszögből tekinteni ugyanarra a közgazdasági-pénzügyi elméletre, ami a cégeknél, vagy netán makroszinten jól műxik.
Jaj, és a kedvencem: mekkora lehet a pénzügyi IQ-ja annak, aki maga is csődbe ment vállalkozóként? Hát, én ezt a kijelentést azért kétszer is meggondolnám a blogíró helyében. Nem tudom, hallott-e a szerző példának okáért André Kostolany-ról. Szerintem az ő pénzügyi zsenijét, ennél fogva pénzügyi intelligenciáját keveseknek jutna eszébe kétségbe vonni. Mégis, csak amit kapásból fel tudok idézni magamban, legalább kétszer tötölték fel az öreggel a tőzsde parkettjét, amíg aktívan tőzsdézett. Maga mondta, hogy ki legalább egyszer el nem veszíti mindenét, az nem fog megtanulni a tőzsdéről semmit. Nomármost szilárdan állíthatom, hogy a vállalkozás is egy pénzügyi hullámvasút. Addig legalábbis mindenképpen, amíg meg nem tanulja az ember fia/lánya, hogy mik is az alapok. (És amíg vállalkozik, addig mindig tanul is.) Szóval ebben is el lehet szórni akár kisebb vagyonokat is. Nem ahhoz kell a pénzügyi intelligencia, hogy csődbe menjen valaki, hanem ahhoz, hogy mihez kezd ezzel a tapasztalattal. Kostolany kezdett vele sok mindent. Mégis csődbe ment újra.
Kedvenc No. 2: Kiyosaki azt mondja, hogy nem kell tanulni(sic!), hanem csak a pénzügyekkel kell foglalkozni, mert azzal lehet meggazdagodni. És ezért állnak ott 30 évesen minden képzettség nélkül a fiatalok. Na, ez meg egyenesen csúsztatás. Tény, Kiyosaki mondott olyat, hogy a pénzügyi oktatásnak legalább olyan hangsúlyosnak kellene lennie, mint a hagyományos műveltség oktatásának. De ennyit. Ha valaki nem így értelmezi, az egyszeren csak lusta. Olyan, mint azok, akik arra használják a Vonzás törvényének a gondolatát, hogy megússzák a cselekvést – és csak ülnek, nagyon megrendelnek mindefélét az Univerzumtól. (Pedig a Vonzás Törvénye is azt mondja, hogy ezzel a gondolkodás pozitívba fordítását akarják elérni, illetve azt, hogy az adott dologra koncentrálhasson a megvalósítás során.) Ettől függetlenül szíve joga mindenkinek, hogy higgyen a Vonzásban, vagy sem. Csak éppen tudnia is kéne, hogy miben hisz.
Szóval összefoglalva, ahogy én látom:
- Kiyosaki nem igazán következetes pasi – még akkor sem, ha a saját gondolatairól van szó
- Kiyosaki jól felkavarta az állóvizet, legalábbis ami a személyes pénzmenedzsment témakörét illeti
- Kiyosaki módszerei, még ha Amerikában működnek is (ezt nem tudom, nem voltam ott, hogy leellenőrizzem), Magyarországon már nem feltétlenül, vagy legalábbis módosításra szorulnak – én speciel módosítottam is, erről meg is lehet győződni, ha belenézel a Játéktáramba
- Kiyosakinak vannak olyan gondolatai, amik a hagyományos közgazdaságtan alapján eget verő baromságok,
- ettől függtelenül a személyes pénzügyi síkon meg működnek – én legalábbis kipróbáltam, és csak azokat adom tovább, amikről biztosan tudom, hogy működnek.
Vagyis Kiyosakinak is megvannak a maga korlátai. Pl. következetesen kerüli annak magyarázatát, hogy pontosan mennyi a vagyona, melyik módszerével és hogyan kaszálta a legnagyobbat, stb. Tehát úgy en bloc a személyes részleteket kerüli. És ez azért manapság fura. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenestül tagadni kéne azt, amit összerakott.
Konklúzió: Kiyosaki nem isten, nem bálvány. Tanár. A maga tévedéseivel és igazolható tanításaival.