Gazdagság, szegénység – és ami közte van…

1. a gazdagság vagy éppen a szegénység gondolkodás kérdése – Gabriela Solis (Született feleségek) nagy megállapítása szerint „a szegénység egy tudatállapot” – illetve az, hogy
2. a gazdagság mint tudatállapot megalapozásában a gyakorlatban azzal teheted a legtöbbet, ha az anyagi biztonság megteremtésére hajtasz. (Az anyagi védettség, anyagi biztonság témájáról már írtam korábban, most jól teszed, ha átismételed az egészet. Az anyagi függetlenségre mint legfelső szintre még nem kerítettem sort, de ami késik, az maximum múlik, de nem marad el, úgyhogy majd jövök még azzal is.)

Szóval ha végülis minden fejben dől el, akkor érdemes talán azt is megnézni, hogy hogyan látja a világot az, akinek szegény a gondolkodása, és hogyan az, aki gazdag. No és persze ne feledkezzünk meg arról sem, aki a kettő között van…

Hogyan gondolkodnak a szegények? 

Érdekes módon van egy olyan pont, amelynek kapcsán éppen úgy gondolkodnak, mint a gazdagok… Meglepő, de a szegények pénzügyi intelligenciája annyira azért van jól fejlett, hogy maximalizálni próbálják a bevételeiket – legalábbis azokat, amelyeket ők bevételi lehetőségként ismernek. Bár ez náluk szerintem sokkal inkább a túlélés ösztöne és kényszere, semmint tudatos pénzügyi intelligencia, de egy biztos: ugyanúgy a többlábon állás a törekvésük, mint bármelyik kőgazdagnak. Az már egy másik kérdés, hogy ők nem a Kiyosaki-féle négy cashflow-mező közül válogatnak, tehát nem a befektetés, a cégvezetés, a vállalkozás vagy az alkalmazotti meló a bevételek lehetséges forrása. Herman Judit, aki szintén coach, és szintén foglalkozik pénzügyi intelligencia oktatással, A gazdagság útján című könyvében, amelyet erősen ajánlok mindenki szíves figyelmébe, a következő cashflow négyszöget rajzolta fel a szegény gondolkodásúak életvitelét megfigyelve:

foto: saját montázs Herman Judit munkája nyomán

Ennek megfelelően a szegények életvitelére a legjellemzőbb jelző a kudarcos… Ennek lényege, hogy a bevételeik legtöbbször alatta maradnak a kiadásaik szintjének, és ez az ő tragédiájuk. Ha vizuális alkat vagy, akkor ezt így tudom Neked szemléltetni (ezt a képet pedig Papszt Kriszta barátnémmal közös alkotásunkból, a Segítség, hitelem van! c. infotermékünk egyik darabjából loptam ki):

foto: saját montázs

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kudarcos életvitel csakis a szegényekre jellemző, de jó ha tudod, hogy ha ez jellemző a bevétel-kiadás egyensúlyodra, vagy inkább egyensúlytalanságodra, akkor Te is könnyen a szegények között találhatod Magad! (Jövő héten lesz még szó arról, hogy milyen átjárási lehetőségek vannak az egyes gondolkodásmódok között, úgyhogy most még nem lövöm le a poént.)

A szegények pénzügyi magatartására a túlélés a jellemző: mindig csak egy hónapot, rosszabb esetben a következő napot akarják csak túlélni, és mindig csak az éppen előttük tornyosuló pénzügyi problémával foglalkoznak. A jövőtervezés náluk ismeretlen fogalom, ha pénzük van, rögtön el is költik – legtöbbször arra, ami alapvető szükségleti cikk, tehát ruhára, cipőre, ételre. Viszont Herman Judit felhívta itt a figyelmet még valamire: az is szegény, legalábbis gondolkodását tekintve, aki a bevételei és kiadásai közti különbséget – ahogy Judit írta – jobb esetben kölcsönből, rosszabb esetben hitelből fedezik… méghozzá olyan dolgok megvásárlására, amelyek további pénzt vesznek ki majd a szebükből, pl. LCD-TV, mobiltelefon, stb. Ezek a szegények státuszszimbólumaivá váltak, ezért olyan nagy rá az igényük. Abba viszont nem gondolnak bele, hogy ezeket nem csak megvenni kell, hanem fenntartani is: mindnek van saját rezsije. A hiteltörlesztőrészletekről már nem is beszélve.

Hogyan gondolkodnak a gazdagok? 

A gazdagok ezzel szemben szintén a többlábon állás hívei – bevételeiket tekintve mindenképpen. Az óriási különbség két dologban van a szegények és a gazdagok gondolkodásában:

1. ők a Kiyosaki-féle cashflow-négyszögben keresik a többlábon állás lehetőségeit, de ott sem akárhol! Csakis a jobb oldali negyedekben mozognak, vagyis a cégek és a befektetések érdeklik őket. Aki igazán gazdag, az nem csak anyagilag független, hanem munkajogilag is: én nem igazán emlékszem egyetlen gazdag emberre sem, aki az anyagi függetlenségével a háta mögött valahol alkalmazotti jogviszonyban, vagy egyéni vállalkozóként ténykedett volna. Aki gazdag, és mégis főnökre vágyik, az elmegy önkéntes munkát végezni minden hónapban egyszer, aztán ezzel le is tudta az év hátralévő részére az ilyen irányú igényeit.
2. a gazdagok, már az igazán és tartósan gazdagok kínosan ügyelnek a kiadásaikra is! Igenis nagyon megnézik, hogy mire adják ki a pénzt, az megéri-e az árát – és mindenek előtt azt, hogy tényleg szükségük van-e arra a valamire, amit megvenni készülnek.

Nem véletlen ezek után, hogy a gazdag gondolkodású emberre két dolog mindenképpen jellemző:

1. ha netán még alkalmazott is valahol, vagyis még fejlődésben van a pénzügyi intelligenciája, már most is keresi a cashflow-négyszög többi negyedébe az átjárást, és egyidejűleg több negyedben is megvetette a lábát – azaz már gyakorolja a többlábon állás művészetét
2. az életvitelét ábrázoló grafikon így néz ki:

foto: saját montázs

A gazdagok pénzügyi magatartására a tervezés és az ellenőrzés, ugyanakkor a rugalmas alkalmazkodás is jellemző. Egy valamit azonban sosem tévesztenek szem elől: azt, hogy nekik a pénz egy eszköz, és nem cél. Ők a pénzzel a céljaikat akarják megvalósítani. Ezért is képesek a terveiket rugalmasan felülírni, ha szükséges, mert a cél, amit a pénzzel elérni szándékszanak, nem változik, maximum az a mód, ahogyan elérik őket (ez tükröződik a tervezésben). Ahhoz mérten, hogy az igazán gazdagok mekkora vagyon és pénz felett rendelkeznek, szerény életvitelt folytatnak – éppen azért, mert a kaidásaikat is szoros kontroll alatt tartják. Tudom, ez most messziről nézve hülyén hangzik, az átlag magyarnak például Donald Trump életvitele cseppet sem mondható visszafogottnak. Ezért is írtam, hogy ahhoz képest kell mérni a dolgot, hogy mekkora a vagyonuk: el is szórhatnák az egészet. Viszont akkor lenne temérdek márkás kacatjuk, biztonságuk meg semmi. Na, ez az, ami a gazdag mentalitású embereknél elképzelhetetlen!

És mi van a szegénység- és a gazdagságtudat között? 

A nagy többség. A középosztály. Amelyik nem biztos, hogy már a szerinte középosztálybelinek mondható anyagi színvonalon él, viszont még most is úgy gondolkodik. Vagyis még most is azt tartja a legüdvözítőbb megoldásnak, ha először keményen tanul, aztán szerez egy biztos állást, ahol keményen dolgozik, hogy legyen biztos nyugdíja, és legyen saját lakása/háza, autója – no meg csinos hiteltartozása, mert a saját bevételeiből, ami többnyire az egy szem alkalmazotti fizetésére korlátozódik, ezt az életben nem tudná elérni. (Gondolja ő.)

Ha Kiyosaki cashflow-négyszögében kell elhelyezni a középosztálybeli gondolkodásmódú polgártársunkat, akkor a cashflow-négyszög bal oldalának két negyede jellemzően a középosztályé: vagy alkalmazott, vagy egyéni vállalkozó. Igen, az egyéni vállalkozó is jellemzően ide tartozik – egy esetet kivéve: ha az egyéni vállalkozói állapot a tervezett vállalkozáshoz vezető első lépés. (Ekkor ugyanis szerintem az egyéni vállalkozói lét a vállalkozói evolúció egyik lépcsője az alkalmazotti létből a cégvezetői felé. Persze van olyan is, aki ezt egyből megugorja, de valljuk be őszintén, ez a ritkább eset.) A középosztálybeli gondolkodású alkalmazott és egyéni vállalkozó között mindeössze annyi a különbség, hogy az egyéni vállalkozó a saját állásának a gazdája.

Az alkalmazott legfőbb jelszava a „biztonság”, ezt pedig abba a hamis illúzióba ringatva gondolja megvalósítani, hogy van egy állása, ahonnan minden hónapban stabilan megkapja a fix bérét. (Hogy eza  biztonság mennyire valós, arról kaptunk néhány kijózanító pofont a válság kitörésekor. És ahogy elfigyelem, messze még a fellendülés, egyelőre újabb cégek jelentenek be csoportos leépítéseket.) Az alkalmazott ugyanis ezt választja, mert saját maga eltartása már olyan felelősséget jelent a számára, amelyet nem képes maga viselni – ezzel lemond a saját munkaereje feletti rendelkezésről, de arról is, hogy felépítse a háta mögé az anyagi biztonságát, hiszen kizárólag erre az egy bevételi forrására hagyatkozik a nagy többség. (Tisztelet a kivételnek.)

Az egyéni vállalkozó már érzi a saját és családja eltartásának felelősségét, gürizik is rendesen. A különbség talán csak a bevételek keletkezésének ciklusában van: itt nem havi fix van, hanem megbízástól megbízásig, megrendeléstől megrendelésig kell kihúzni. Itt nem a biztonság, hanem az önállóság az illúzió: az egyéni vállalkozó jelszava ugyanis az, hogy „tökéletesség”. Ez zavarja bele abba, hogy részletekbe merüljön bele, no és abba, hogy 12-14 órás munkanapjai legyenek. Én nem biztos, hogy ezt a fajta munkafelfogást az önállóság zálogának tudnám tartani: itt nem a munkáltató, hanem a saját, pontosabban a vállalkozása rabszolgája lesz az egyéni vállalkozó. Innen is van persze kitörés, jövő héten meg is beszéljük, hogy hogyan, de tegye a szívére a kezét minden egyéni vállalkozó, és úgy árulja el, nem esett-e meg vele is az a csoda, hogy gürizett látástól mikulásig, mégsem érezte azt, hogy ő most belepottyant a mézesbödönbe…

A középosztály jellemző életvitele az átlagos kategóriába sorolható. Amint az az ábrán is látszik, a bevételek időnként elérik a kiadásokat, máskor pedig alatta maradnak. Ilyenkor szokták általában hitelből pótolni a különbséget.

foto: saját montázs

Az a baj ezzel az egésszel, hogy a legtöbb középosztálybeli pénzügyi magatartása a következőkben merül ki:

• a bevételei egyetlen forrásból származnak, és az is alkalmazotti jogviszony alapján fizetett bér
• ezt a pénzt többnyire el is költi következő fizetésig
• magyarul nincsenek tartalékai
• igényei ellenben vannak, ezért a különbséget többnyire hitelből finanszírozza
• az igényei többnyire olyan dolgokra korlátozódnak, amelyek megszerzése a későbbiekben is komoly kiadásokkal járnak (pl. lakás, autó).

Mindez már csak ahhoz vezethet, hogy kétfelől is csapdahelyzetbe lavírozza magát a középosztálybeli gondolkodással az ember fia/lánya:

1. egyrészt kiszolgáltatja magát egyetlen bevételi forrásnak, amely meglehetősen kockázatos, különösen annak fényében, hogy tartalékai sem nagyon vannak – ha valami gubanc van az egyetlen bevételi forrással, tartalékok híjján kész az anyagi katasztrófa
2. másrészt a túlzott és pénzügyileg egészen biztosan nem végiggondolt kiadások hitelből fedezése egyetlen bevételi forrás mellett nem éppen vall túlzott pénzügyi intelligenciára.

Tudom, most lehet azt mondani, hogy persze, de miből. Erre az egyik ügyfelem egészen biztosan tudna olyat röhögni, mint más nekifutásból, pedig ő betegsége okán TÉNYLEG tartósan le van százalékolva, keresete nincs, alkalmi melókkal segít

foto: saját montázs

be a családi költségvetésbe, anyukájával él, aki kisnyugdíjas, panellakásban, annak minden gyönyörével, pl. közös költség, távfűtésszámla, illetve annak hátralékaival, plusz egy megörökölt tartozással. (Igen, ilyen is van, a tartozások bizonyos esetekben örökölhetőek. Ő pont belefutott egy ilyen esetbe…) Szóval a távolság okán inkább csak chaten és Skype-n keresztül beszélgettünk, ellenben annyi elszánás volt a hölgyben, hogy a beszélgetések után nekiindult és csinálta, amit csak tudott. Alkalmi melók palettáját bővítette, utánajárt minden létező kedvezménynek és támogatásnak, amit csak igénybe vehetett, és meg is pályázta, egyezkedett a hitelezőkkel, haladékot harcolt ki, ellenben bizonyította a fizetési hajlandóságát, és így kapott átütemezést. Azóta is rendszeresen törleszt, a tartozások szépen apadnak, a felszólítgatások így meg is szűntek. Messze még a vége, de már most sokkal nyugodtabb az életük. Tudod, miért? Mert

1. növelte a bevételeit
2. szoros emberfogással követi a kiadásait!!! Még ők is találtak olyan kiadási tételt, amelyről el tudtak mondani annak érdekében, hogy normalizálják a helyzetüket, és nem is járt különösebb életszínvonalcsökkenéssel.

Ha neki sikerült, akkor Neked miért ne jönne össze? 

Kicsit hosszú lett a mai post, de talán megérte. Valószínűleg most már Te is le tudod tisztázni Magadban, hogy minek mentén szerveződik a pénzügyi gondolkodásod és a belőle levezethető magatartásod. Egy azonban biztos: vegytisztán nem fogod megtalálni Magadban csak az egyik, vagy csak a másik gondolkodásmódot. Biztosan lesznek Benned is a másik, vagy a harmadik szemléletre jellemző vonások. A lényeg azonban az, hogy melyik az, amelyik tipikusnak mondható Rád.

Te melyik pénzügyi gondolkodásmód szerint intézed a pénzügyeidet? 

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!