Karácsonyi pénzügyek 1 – Hol rontjuk el?

Posted by Himer Csilla on dec 1, 2012 in Pénzügyi intelligencia | 5 hozzászólás

Menthetetlenül jön a karácsony. Erre a legjobb bizonyíték, amikor a halottak napi hétvége után menetrendszerűen megjelenik az első karácsonyi TV-reklám. Bár most már az sem feltétlenül szent dolog, hogy legalább a halottakra való megemlékezést megvárják a kereskedelemben: nem akartam hinni a szememnek, amikor az egyik legnagyobb hazai élelmiszer-kiskereskedelmi láncban már október vége felé megláttam a teljes mikuláspalettát, valamint a szaloncukrok tömkelegét… Az egyik nagy kereskedelmi szövetség vezetője el is mondta, hogy a válság miatt tudják, hogy kevesebbet fognak költeni az emberek a karácsonyra, ráadásul mindehhez elvárják a jelentős akciókat is. Ezt tudatosan próbálják azzal ellensúlyozni, hogy a szokásosnál is jóval hamarabb nyitják a karácsonyi kampányt, hátha hosszabb idő alatt mégis összejön a remélt bevétel…

Hát, ez is egy érv. Annyiban igazuk van, hogy a karácsony akkor lesz az elvárt színvonalú a családokban is, ha már időben elnyújtva kezdjük el a felkészülést rá. De hogy mit is jelent ez az „elvárt színvonal”, miért tud minket ez az elvárt színvonal akkora költekezésre rávenni, azt mindjárt megmondom. Így talán könnyebb lesz ellenállni a kísértésnek is. A jövő héten meg azt is elárulom, hogy konkrétan hogyan tudod legyőzni a Benned lakó karácsonyi pénzszóró masinát. Most azonban ismerjük meg ennek a masinának a működését!

Egyszerűen igényünk van az ünnepekre. És ez nem véletlen. Egész egyszerűen belénk van építve, hogy néha ünnepelni kell.

Miért akarunk bőségben ünnepelni?

Iduljunk onnan, hogy miért is vannak rendszeres ünnepeink. És igen, megint evolúciós indokok jönnek. Valamikor régen ugyanis kicsit küzdelmesebb volt életben maradni: nem jutott minden napra hús, de az sem biztos, hogy bogyó, gyökér vagy hasonló sem, akkor meg jött az éhkopp, hiszen anno nem volt semmi olyan módszer, amivel tartósítani lehetett volna bármit is. Ehhez képest elég egyhangú volt az élet: kutatás vagy növényi kaja, vagy nagyobb vad után, ha akadt ilyesmi, akkor gyors megszerzés. Na, azt aztán a hosszú éhkopp után valóban meg is ünnepelték egy két-három napos eszemiszommal. Ezek azonban kiszámíthatatlanok voltak, sosem lehetett tudni, hogy mikor szegődik melléjük a vadászszerencse, mert max a rituális táncaikban bízhattak. Ezért is emelkedett a sikeres vadászat ténye rögvest szakrális eseménnyé, és vált ünneppé: a bőség ritka dolog volt, ha összejött, meg is ünnepelték, hiszen volt miből.

Később a mezőgazdálkodás elterjedésével sokkal kiszámíthatóbbá váltak az ünnepek, Ennek oka, hogy a mezőgazdálkodás biztosította a viszonylag egyenletes élelemmennyiséget, a korábbiakhoz képest összehasonlíthatatlanul stabilabbá vált az ellátás. Meg is látszott a népességen a viszonylagos jólét, szépen elkezdett gyarapodni a létszám. Mindez azonban meglehetősen kemény és monoton melóval járt az év legnagyobb részében. Ha nem akartak teljesen belegárgyulni a sok munkába és az egyformaságba, akkor bizony kellett időnként valami, ami megszakítja a sort. Erre voltak jók az ünnepek. Természetszerűleg adódott a következtetés, hogy akkor érdemes ünnepet tartani, amikor van miből, tehát a mindennapi megélhetést nem veszélyezteti az a tény, hogy egyszer-egyszer ereszdelahajamat van. Nem véletlen tehát, hogy a lélekmelegítő, monotóniatörő ünnepek mindig valamilyen bőséget képviselő időszakhoz kötődnek: pl. az aratás befejezéséhez, vagy az őszi munkák befejeztével, amikor már megtermelték a télire való tartalékot (alma a veremben, gabona a csűrben, bor a pincében, malac a kamrában sonka és kolbász képében, stb.). Ezért logikus, hogy karácsony is éppen a tél elejére esik.

Ragadjunk még le egy kicsit a monotóniatörésnél. Az ünnepeknek tehát kétségtelen volt egy olyan szerepe, hogy oldja a monoton munka okozta stresszt. A mindennapok taposómalmából való kiszakadás pedig éppen elég indokot adott arra is,

hogy tovább emeljék az ünnep fényét némi szakrális jelleggel, így kialakultak a vallási ünnepek is. Elég, ha csak az ókori Egyiptom legnagyobb ünnepére gondolunk, amikor a Nílus áradását ünnepelték, hiszen ez a bőséget garantálta az országnak, de megfelelő vallási körítéssel is ellátták. Így lett igazán lélekemelő az ünnep, olyan, ami tényleg ápolja, megtisztítja a pszichét, a lelket. A vallásos szín pedig újabb indok volt arra, hogy kitegyenek magukért az emberek, hiszen akkoriban illett áldozatokat bemutatni az isteneknek, de legalábbis felajánlásokat tenni a megfelelő isten templomában. (Ennek maradványa létezik a kereszténységben is, amikor a bort, a termést megszentelik.)

Ha mindehhez még figyelembe vesszük mindazt, amit anno a takarékosságot gátló evolúciós és szülői örökségeinkről írtam korábban, akkor minden tényező adott ahhoz, hogy a karácsonyt bőségben akarjuk eltölteni – no meg ahhoz is, hogy ha ezt valamiért nem siekrül az elvárásaink szerint alakítani, akkor komoly lelkiismeretfurdalást érezzünk.

Miért is érzünk lelkiismeretfurdalást, ha nem szórjuk a pénzt karácsonykor?

Egyrészt azért, mert a karácsony ünnep, méghozzá a legnagyobb ünnep, és nagy ünnepen nagy bőség dukál. (Ld. fentebb.)

Másrészt pedig azért, mert a karácsony családi ünnep. Mi több, a szeret ünnepének is nevezik. Innentől már nem nehéz lelkiismeretfurdalást éreznie senkinek, ha úgy érzi, nem sikerült éppen a szeretet ünnepén éppen a családjának, akiket pedig a legjobban szeret, ilyen módon is kifejeznie a szeretetét…

A coach (köz)beszól: 

Na, ez azért szép dolog ám, mert ilyenkor tényleg hajlamosak vagyunk a szeretet nevében szórni a pénzt számolatlanul. Januárban aztán persze mindig jön a megvilágosodás, hogy soha többet a büdös életben ennyi pénzt még egyszer nem szórunk el csak a karácsonyra…, de ez legtöbbször persze csak novemberig tart, mert akkor újból beindul a verkli, ismét képesek vagyunk stresszelni magunkat azon, hogy olyan legyen a karácsony, hogy ihaj. A szépség meg ott van, hogy ha netán pénzt adunk ajándékba, akkor meg azért van lelkiismeretfurdalásunk, mert nem voltunk képesek mége gy valamire való ajándékot sem venni a szerettünknek, és micsoda dolog ez – sőt van úgy, hogy ezt éppen a családtagunk dörgöli az orrunk alá. 

Nekem ez tipikusan a van rajta sapka, nincs rajta sapka, édesmindegy esete – egyszóval, ha már pénz kerül a karácsony közelébe, az már stresszt okozhat.

A pénzről mint karácsonyi ajándékról egyébként is ejtünk még majd szót, de egy biztos, a pénznek karácsonykor is annak kellene lennie, ami: egy eszköznek, amelyik inkább megnyugtat azzal, hogy van, semmint stresszel. Vélemény? 

Milyen a pénzügyileg intelligens karácsony?

Először is nem stresszes.

Másodszor is nem pénznyelő.

Harmadszor ezt fogom megmutatni a jövő héten. 🙂 

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!