Pénzügyi önvédelem – fekete öves szint
Az előző két hétben a jól kiépített pénzügyi önvédelmi rendszerről beszéltem, ill. arról, hogy ez milyen fontos a pénzügyi intelligencia megalapozása szempontjából. Érkeztek is hozzászólások, amik újabb kapcsolódó postokhoz adták az ötleteket. Viszont van még egy tartozásom: itt a pénzügyi önvédelmi rendszer utolsó szintje, az anyagi függetlenség.
A pénzügyi karate fekete öves szintje
Igen, ez az! Az anyagi függetlenség – mint a neve is mutatja – az a – most még – ritka állatfajta, amelyik lehetővé teszi Neked, hogy ne kelljen többé se a főnököd jóindulatától függened, se a válságtól, se az aktuális kormány kedvenc elképzeléseitől. Minden ilyesmitől függetlenül lesz elég pénzed, hogy úgy élhesd az életedet, ahogy Neked legjobban tetszik. Ha akarod, akkor elmész nyaralni, ha akarod, akkor új kocsit veszel Magadnak, ha akarod, akkor lecsapod az asztalra a gyerek tandíját, ha akarod, akkor akár ötven éves korod előtt nyugdíjba mész…
Az anyagi függetlenségnek ugyanis az a lényege, hogy olyan tőkét építesz fel, amelynek jövedelmei (az a sokat emlegetett passzív jövedelem!) bőven meghaladják a folyó kiadásaidat. Vagyis itt már rég nem az a kérdés, hogy van-e annyi vagyonod, amelynek hozamai fedezik minden költésedet, hanem az, hogy képes vagy-e megtöbbszörözni a vagyonodat.
Anyagi függetlenség és a magyar valóság
Na igen, ez szokott a legtöbb ügyfelemnél a problémás pont lenni. Hogy ez mind szép és jó, persze, mindenki vágyik is rá, hogy így éljen, de hogyan lehet ezt megcsinálni bérből és fizetésből, főleg most, hogy válság van, és mindenki a tartalékait éli fel? Bocs, hogy ezt mondom, de nem ez lenne a pénzügyi intelligenciáról árulkodó válasz. Miért?
Hát akkor nézzük:
- bérből és fizetésből indult szinte mindenki, aki később elmondhatta magáról azt, hogy gazdag lett. (Mert hogy aki anyagilag független, azt nyugodtan nevezhetjük gazdagnak is.) Ma még az az általános, hogy alkalmazottként kezd dolgozni az emberek nagy többsége. (Én személy szerint nem is bánom, sokat lehetett tanulni abból is.) Tehát lehet félretenni akkor is, ha valaki bérből és fizetésből él. (Ha nem hiszed el, keress meg, megmutatom, hogyan.)
- ahhoz, hogy valaki eljusson az anyagi függetlenség szintjére, évekre van szükség a legtöbb esetben. Szóval időigényes dolog, általában ez sem megy varázsütésre. Nem azt mondom, sok példa van arra is, hogy valaki egy éven belül éri el az anyagi függetlenséget – akár szinte a nulláról is. De azért azt én is aláírom, nem ez az általános.
- válság van:nem tudom, ki hogy van vele, én ezt kezdem unni. Ezért is van szükség a pénzügyi önvédelmi rendszerre, hogy az ilyen válságok ne tudjanak megrázni. Én személy szerint csak azt látom, hogy a tőzsdék egyre jobban teljesítenek, a legtöbb cég még most is nyereséges, az igazán jó vállalkozási szemléletűek pedig a válságban is tudtak növekedni, és érdekes módon az autóipar, amelyik a pénzügyi szektor mellett a második legjobban jelző gazdasági szegmens válság tekintetében, virágzik. (A férjem autóipari cégnél dolgozik mint tipikus alkalmazott, hát ők az ún. legmélyebb válságban majd belegebedtek a melóba, mert nem győzték gyártani a kocsikhoz az alkatrészeket…) Ebben a válságban nem az volt a
foto: freedigitalphotos.net
gáz szerintem, hogy volt, vagy hogy milyen sok embert érintett, hanem az, hogy az eladósodás áttevődött állami szintre, és ez az, amire eddig – főleg ilyen tömegesen – még nem volt példa. Ez az, ami miatt nyög az állam (nem véletlenül lett elsődleges gazdasági célként megnevezve az államadósság elleni harc), és mivel ezzel van tele a sajtó, hát csak ezt halljuk mi is. Persze van ennek olyan hatása, hogy adók jönnek, nőnek, stb. De a pénzügyi önvédelem pl. arra is jó, hogy ennek a hatásait is kiküszöböljük. (Erről majd a jövő heti postban.)
- még mindig a „válság van” témához: egyértelmű, hogy azok az emberek érzik legjobban a válság hatását, akik a leginkább „kitettek” az állami intézkedések hatásának. Vagyis az alacsonyabb jövedelműek, akiket eddig ilyen-olyan módokon és mértékben, de mégiscsak segített az állam (pl. adójóváírás), ill. azok, akik szinte minden anyagi természetű gondjuk megoldását az államtól várják. Aki továbbra is ezzel a szemlélettel próbálja meg intézni az anyagi ügyeit egy megváltozott környezetben – mert hát a válság az akárhogy nézem is, de megváltozott környezet -, az ne is számítson másra, mint hogy feléli a tartalékait, már legalábbis ha eddig voltak neki.
Szóval lehet anyagilag függetlennek lenni – még magyar viszonyok között is.
Miért merem ezt állítani?
Mert bár még nem értem el a teljes anyagi függetlenséget, de jó úton haladok felé. Nem csak tartalékaim vannak, hanem tőkém is, amiből jövedelmem van. Meg tudjuk oldani a nagylányom iskoláztatását, akármit talál is ki az állam. Vállalkozást is azért építek,
hogy tovább haladjak ezen az úton, és ne csak anyagilag, hanem idő tekintetében is független lehessek – gyakorlatilag annyi tőke- vagy másmilyen passzív jövedelmem legyen, hogy megvehessem rajta a saját időmet. Ez szerintem egy pénzügyileg is intelligens megoldás – magyar viszonyok között is.
Szóval én haladok. És Te, hol tartasz?
Coach vagyok, …
… és mint ilyen, szilárdan hiszek abban, hogy az ügyfél mindenre képes, mert mindenre ott van a képesség benne. Ezért is alkottam meg a Jó(l)llét forradalma tréningemet, hogy ezt bebizonyítsam Neked. Tudom, sokat ígérek. Coachként viszont éppen ezért a teljes szakmai hitelemmel játszanék, ha nem tartanám be az ígéretemet. Ezért nem is ígérek olyat, amit ne tudnék megtartani. Együtt meg garantált, hogy tutti lesz az eredmény! Nézz szét itt, aztán dönts! Főleg, ha nem akarsz lemaradni az extrákról sem! 🙂
Himer Csilla
Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!
Follow Me:
Az anyagi függetlenség elérhető (ez a jó hír) vérrel, verejtékkel és rendkívüli kitartással (hazai viszonyaink között inkább) évtizedek alatt. Mi is kell ehhez? Legfontosabb az erre alkalmassá tevő mentalitás. Ha ez és az eltökéltség megvan, akkor sok (szerencsésebb esetben kevesebb) lemondással gyűjteni kell az indulótőkét (inkább az átlagra gondolok, mint a kiemelkedően tehetségesekre, vagy szerencsésekre). Nyilván el lehet kezdeni már kis tőkével is a kockázatmentesnél nagyobb hozam ígéretével kecsegtető tranzakciókat. Azért ezzel kapcsolatosan túl nagy illúziókat nem kergetek. A tőke kritikus szintjének elérése szükséges lehet ahhoz, hogy annak növekedési mértéke belátható időn belül biztosítsa az anyagi biztonságot. A realitások talaján maradva: a többlethozam többletkockázatot feltételez (ha kizárjuk a bennfentes információt stb.). Namost ez nem való mindenkinek, de ez így a helyes. Ha a Pareto elvet többé-kevésbé alkalmazhatónak tartjuk ebben a helyzetben, akkor talán kijelenthetjük, hogy a társadalom (vagy az anyagi függetlenséget megteremteni vágyók) 80%-nak esélye sincs a sikerre. Az persze egyéni, hogy ki hova tartozik. A 80%-20% között van átjárás.
Ha a próbálkozók 80%-a törvényszerűen elbukik (mert a pl. kezdő nyelvi kurzusokon résztvevők hány %-a jut el a nyelvvizsgáig?) és a maradék 20%-nak 80%-a épphogy kielégítő eredményre jut, akkor elmondhatjuk, hogy az eredetileg rajtvonalhoz állók 4%-a lesz igazán sikeres.
Ez most elkeserítő, vagy nem? Talán inkább motiválónak kellene lennie az igazán eltökélteknek. A 4%-ba kerüléshez drasztikusan megnő azok esélye, akik kitartóan tesztnek is érte. Vakszerencséje bárkinek lehet (lottó főnyeremény), de ennek az esélye nagyságrendekkel kisebb.
Szerintem.
@Zoli: annyiban jogos a két pont, hogy nem lesz mindenkiből multimilliomos. Viszont lehet. A lehetősége megvan rá. És ebben ez a lényeg szerintem.
A másik: a pénzügyi intelligenciának alapvetése a célratartás, pontosabban a céltudatosság. Valóban, az első millió megszerzése szokott a leggázosabb lenni – ugye, Rockefeller is azzaé kezdte, hogy csak arról ne kérdezzék… De nem azért, mert ez pénzügyileg olyan meghatározó lenne, én coachként sokkal inkább amolyan lélektani, pszichés határnak érzem ezt.
Hogy ennek az első milliónak mennyire keserves az összekaristolása, az persze sok mindentől függ. Nyilván döntő, hogy ki honnan indul. Például a több éves munkanélküliség után a szabolcsi kis faluból nagy eséllyel nehezebben, mint egy eleve kurrens szaktudással rendelkező yuppie.
Nekem nem az arányokkal van bajom elsősorban, bár azon is lehetne változtatni bőven, hanem azzal, hogy van lehetőség, de nem élnek vele. A kitartás valóban kell, de megéri.
És valóban: már ennek belátásához is kell egy bizonyos mentalitás. És ezért csinálom ezt az oldalt, mert a mentalitáson is lehet csiszolgatni.
Valamelyik csatornán – talán Duna – láttam néhány napja a „Mikrohitel csodája”)c. dokumentumfilmet. Csak ajánlani tudom. Self-made kategóriában egészen kiváló. Bangladesben, Dakkaban folynak az események. Itt a kritikus tőkeméret már néhány 10 v. 100 helyi dollárnál kezdődik és nyitott az út az anyagi függetlenség felé (ha megfelelő a mentalitásod és a kitartásod stb.)
Köszi Zoli, utánanézek a filmnek. És ebből is csak az jön le nekem, hogy még egy Banglades-szintű országban is lehetséges az anyagi függetlenség.
Szóval aki akar, az igenis az lehet. De tény, hogy nem mindenki akar annyit változni és változtatni, amennyi ehhez kell, így nem is lesz a Föld csupa gazdag ember lakóhelye.
Megtaláltam!!! Ez ugyan csak az ismertető, de még keresek:
http://www.port.hu/viragzo_varosok_surging_cities/pls/fi/films.film_page?i_film_id=113531&i_where=1&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_episode_id=201226
Továbbra is hiányolom az igazi szakmai tartalmakat, tanácsokat az oldalról. Ilyen közhelyekhez, mint „ahhoz, hogy valaki eljusson az anyagi függetlenség szintjére, évekre van szükség a legtöbb esetben”, nem kell sok tudás. Arról nem is beszélve, hogy egy pénzügyi coach-nak kötelezően ismernie kellene a szegények mikrohitelezését, már csak azért is, mert itthon is volt ilyen próbálkozás az elmúlt években (ha jól tudom, sikertelenül).
@Fantomas: igen, jól tudod, sikertelenül. Éppen ezért nem is gondoltam rá, hogy említésre méltó lehetőség lenne, mert már nem létezik, mert nem működik.
Másik: tanácsokat nem osztunk általánosságban. Aki felelős tanácsadónak tartja magát, az nem is teszi, mert minden ügyfél élethelyzete és célja más, ennek megfelelően másképp, más termékekkel, stb. kell megoldani. Ami nagyon általános, az jöhet ide. A többi személyes tanácsadás kérdése.
Harmadik: coach vagyok és nem tanácsadó. Nem forgalmazok, közvetítek pénzügyi termékeket, „csak” gondolkodásmóddal foglalkozom, és átsegítem az ügyfeleimet azokon a vélt vagy valós akadályokon, amelyek miatt nem boldogul. A megoldást azonban minden esetben az ügyfelem ötli ki, a lehetőségeket minden esetben ő választja ki. (Mert sokszor nem is hiszi, hogy egyen kívül van neki több is.) Ez pedig megint csak nem teszi lehetővé azt, hogy konkrét termékmélységig beszéljek itt bármiről.
Negyedik: vállalkozó vagyok, én is a fizetőképes keresletből élek, tehát nem kifejezetten a szegények a célcsoportom.
Ötösik: éppen azért, mert vállalkozó vagyok, ne haragudj, de nem az ingyenes blogban fogom ellőni a puskaporomat… 🙂
Hatodik: ezzel együtt szilárdan hiszek abban, hogy a szegényeknek is szükségük van segítségre, mert ők a legrászorultabbak, ill. abban is hiszek, hogy pénzügyileg csak az lehet intelligens, aki adakozik is – akár pénzzel, akár önkéntes munkával. Éppen ezért vállaltam már ingyen rászoruló család esetén azt is, hogy segítsek nekik. És működött. Nem azt mondom, hogy meggazdagodtak egy év alatt, de most már nem az a gond, hogy egyik hitelt a másikból fizessék, és közben csak görgetik maguk előtt a megnövekedett tartozást, hanem stabil az anyagi helyzetük, és most már tudnak megtakarítani is… Ahhoz képest, hogy előtte a számlákkal sakkoztak, melyiket fizessék be az adott hónapban, szerintem ez óriási fejlődés. Mikro- vagy akármilyen hitel nélkül. (Ha már tényleg el is hiszik, hogy ez velük történt, akkor remélem, itt az oldalon is elmesélik, hogy hogyan is tudták ezt végigcsinálni. 🙂 )
Hetedik: köszönöm az építő kritikát (a „unit-linked-es” feltételezésedhez képest ez már sokkal inkább az volt 🙂 ), igyekszem figyelembe venni, és azokat az olvasókat is kiszolgálni, akik már nem ennyire alapvető ismeretekre vágynak, mint Te.
Szép napot!
🙂 Csilla 🙂