SZPR® – a befektetések rendszere 4. rész

Posted by Himer Csilla on márc 23, 2013 in Pénzügyi intelligencia | 0 comments

Ki hitte volna, hogy a befektetések így igénybe fogják venni a szürkeagysejtejinket ezen a tréningen… Már a negyedik leckénél tartunk, és már most sietek megnyugtatni mindenkit: lesz itt még ötödik is… 😀 És ez nem véletlen. A befektetések ugyanis a pénzügyeinknek az a csoportja, amelyben a legtöbbféle eszköz áll a rendelkezésünkre és mindezt a legváltozatosabb időtávon, kockázattal, likviditással kombinálva. Nem véletlen, hogy van mit mondanom róla, hiszen itt nemcsak arról beszélünk, hogy konkrétan milyen eszközök léteznek, és azok mire valók – igaz, ezt konkrátan úgysem merhetném megmondani, mert az úgyis mindenkinek a saját JPÉ-re (é. józan paraszti eszére) van bízva -, hanem azért is, mert nekünk az is lényeges, hogy minderről hogyan gondolkodunk.

Sok igazság van ugyanis egy régi befektetői bölcsességben, miszerint

a világ tőzsdéin az árfolyamokat hosszú távon a fundamentumok, középtávon a kamatlábak, rövidtávon pedig a pszichológia határozza meg.

Ez ugyanis eddig a történelem során még mindig így volt. Nem véletlen, hogy a befektetések kapcsán nálam mindig előkerül valamilyen formában előkerül a pszichológia – még a hosszútávú befektetéseknél is, hiszen amíg nem foglalkozol daytrade-del, addig a rövidtávú befektetéseid helyett a hosszútávúak forognak majd a tőzsdén, ehhez pedig kell némi pszichológiai állóképesség is.

A hosszútávú befektetések pszichológiája

Mivel a hosszútávú befektetések – akár pénzbefektetések, akár reálbefektetések – sokkal bizonytalanabbak, kockázatosabbak, mint a többi befektetés, ezért pszichésen is jobban „kitettek” vagyunk. Ez nem véletlen: az ember alapvetően bár szereti a változatosságot, de a biztonságot még jobban. Főleg hosszú távon. Hát nem lenne megnyugtató, ha tudnád, hogy öt év múlva felkelsz egy szép márcusi reggelen, és halálbiztos lehetnél benne, hogy a ma befektetett pénzed évente 20%-ot hoz, azaz összesen 248%-ot ér, mire öt év múlva kiszállsz belőle? A hülyének is megérné, hát még Neked!

Ez nagyon biztonságos, kiszámítható lenne – és szörnyen unalmas. Az élet minden más területén az lenne. Dögunalom. Na, ezért nincs ez így. Márpedig ha nincs így sehol sem, akkor miért pont a pénzügyek lennének kivételek ez alól?

A coach (köz)beszól:

A kiszámíthatóság paradoxona – így lehetne nevezni ezt a jelenséget. Bizonyos mértékig az életünk minden területén igényeljük a kiszámíthatóságot: jó lenne tudni, hogy az egészségünk még 100 évesen is ugyanúgy szuperál, mint

foto: saját montázs
Képek: freedigitalphotos.net

amikor még 25 voltunk, jó lenne tudni, hogy a párunk ugyanolyan stabil érzelmi hátországot ad nekünk, mint a szerelmünk első hónapjaiban, és azt is jó lenne tudni, hogy a vagyoni helyzetünk évente progresszíven nő, és a növekedési üteme stabil. Viszont azt még megsaccolni sem tudnánk, hogy milyen árat kéne fizetnünk azért, hogy sose legyünk betegek (lehet, hogy buborékban kéne élni hozzá??? És akkor mikor, de legfőképpen hogyan élsz?), és azt sem biztos, hogy garantálni tudnád, hogy ha a párod még mindig úgy viselkedne Veled, mint a szerelmetek első hónapjában, akkor egy bő fél év után, amikor az első roppant erős rózsaszín köd felszáll az agyadról nem menne az idegeidre, mert még mindig ugyanolyan… Talán egyedül a pénzügyek az a terület, ahol nagyon is el tudnánk viselni a kiszámítható unalmat (bár szerintem egyes kreatívabban gondolkodó alkatok még azt sem). Ehhez képest a XXI. századi pénzügyek az a kategória, ami, ha nem is kristálygömböt meg jövőbe látó képességeket követel, de kreatív gondolkodásmódot és lelki állóképességet (elsősorban kitartást) már sokkal inkább. Hiszen ha hosszú távon akarsz Magadnak anyagi biztonságot, az időtáv miatt egyre bizonytalanabbak a prognózisok, a gyorsan változó trendeket annál nehezebb megtippelni – ez pedig maga a bizonytalanság, amit az emberek nagy többsége meglehetősen rosszul tűr.

Ezért van szükség a tervezésre, és a különböző kimenetelekre kidolgozott forgatókönyvekre – mert ezzel jelentősen tudod csökkenteni a bizonytalanságot, a kockázatot.

A befektetések mozgatói

Az olyan okos és nagytudású tőzsdézők is, mint amilyen André Kostolany volt, azt mondták, hogy két egymással ellentétes érzelem vezérli a tőzsdézőket: az egyik a kapzsiság, a másik a félelem (a veszteségtől). Ez már a kisbefektetőknél is előjön, ezért van az, hogy amikor elkezd lefelé menni az árfolyam, akkor sokan inkább megpróbálják kiülni az esést, hogy „Majd megy az még felfelé is!”, mert még mindig nyerni akar, dolgozik a kapzsiság, a nyereségvágy. Aztán amikor csak nem akar felfelé indulni az árfolyam, akkor már sokkal inkább fél a veszteségtől, mert már eddig is sokat veszített, de még vár egy kicsit, hátha mégis elindul felfelé az árfolyam, és akkor legalább a veszteségeit tudná csökkenteni. Aztán amikor már annyit veszített, hogy az már minden tűréshatárán kívül esik, akkor elad. Hogy ne veszítsen még többet. Ez általában a mélyponton szokott bekövetkezni – ahonnan köztudott, hogy már csak felfelé vihet az út… Ez a tankönyvekben leírt, tipikus kisbefektetői magatartás.

🙂 Csilla 🙂 (köz)beszól:

Nem lennék meglepődve, hogy ha lenne olyan ember az ismeretségi körödben, aki legalább egyszer megpróbálkozott a tőzsdézéssel. Különösen a rendszerváltás környékén volt ez nagy divat, hogy a taxistól a hentesig mindenki megpróbálkozott vele, hogy részvénnyel keressen nagy pénzt a tőzsdén. Kevés volt az olyan ember, aki ebből tényleg komoly pénzt szerzett. Annál többen olyanok, akik a saját pénztárcájukhoz mérten egy-két éven belül komoly összegeket buktak egy, max két próbálkozásból. Kérdezd meg az ismerősödet, mit csinált, ami a buktához vezetett! Gyanítható, hogy valami kísértetiesen hasonló sztorival fog meglepni…

Mit tesz ehhez képest a pszichésen és szakmailag is jól felkészült tőzsdéző?

1. figyeli a piac információit – ezt nem spórolhatod meg Magadnak. Ha napvilágot lát egy olyan gyorshír, hogy a cég, amelynek részvényein ülsz, másnap közzéteszi a negyedéves gyorsmérlegét, amit a szakértők már most óvatos várakozással kezelnek, mert nem jók az eddigi forgalmi, stb. mutatók, akkor az a minimum, amit megtehetsz, hogy azonnal beállítasz egy Számodra még elfogadható stop loss értéket, ahol még nagyobb veszteség nélkül kiszállhatsz… ma már minden technikai feltétel adott is ahhoz, hogy ezt tök automatizáltan meg is tehesd.
2. figyeli az iparági trendeket, infókat – emlékezz a dotcom-lufi nevű jelenségre! Akkoriban annyira ment az IT (információtechnológiai)-szektornak, hogy tökmindegy, milyen cég lépett ki a tőzsdére, ha IT-ban utazott, akkor automatikusan felment az árfolyama. (Persze, lufi volt az egész, amikor helyére került minden, és a reális értékén értékelte a piac a szektort, akkor azonnal korrigált is – azaz estek az árfolyamok. De amíg tartott, és jókor szállt ki belőle az egyszeri befektető, addig nagyot lehetett kaszálni vele.) Figyelj ezekre, mert ilyen lufik mindig lesznek!
3. naponta ellenőrzi a beállításait – elsősorban a stop loss-ok beállítása itt a lényeges. Vagyis nem árt minden nap belegondolni, hogy mi az a szint, ahol még elviselhető a veszteség. Ha kell, eszerint korrigálj!

 

És mit tesz a befektető?

Mármint az a befektető, aki nem értékpapírokban, árukban, tehát nem a tőzsdén utazik…

Ugyanezt.

Ha pl. ingatlanba fektettél, akkor figyeled a helyi ingatlanpiacot, hogy

• milyen jellegű (lakás-, üzlet-, iroda-, ipartelep, stb. jellegű), beosztású, fekvésű, stb. ingatlanok a nyerők helyben… (akár városonként is változhat, hogy éppen hol mi számít menőnek)
• milyenek az ingatlanpiaci trendek – pl. lesz-e újabb devizahiteles mentő program, vagy netán újabb szocpol program? Hogyan alakul a bankok hitelezési kedve? Stb.
• milyen értékű aktuálisan az ingatlanod – és mihelyst valamelyik eléri azt az értékhatárt, amelyet már nem tudsz elviselni, mert akkor már nem maradna annyi hasznod, amennyit minimálisan elvárnál, abban a pillantban dobd piacra! (Kivéve, ha bérbe adási céllal veszed az ingatlanjaidat, sé nem forgatási szándékkal, amit ebben a példában feltételeztem.)

Vagyis érdemes a tőzsdepszichológiára kicsit jobban is odafigyelni, mert nem kizárólag a részvénypiacon résztvevők lelkében dúl a harc a kapzsiság és a veszteségtől való félelem miatt a harc, amit csak tetéz a bizonytalanság miatti stressz. Ez a viselkedésminta gyakorlatilag ráhúzható bármilyen reálbefektetőre is – ha nincs a birtokában

• elegendő szakmai (befektetői) tudás
• elegendő szakmai (befektetői) gyakorlat
• egy megfelelően kidolgozott befektetési stratégia (terv) a kockázat kezelésére
• elegendő pszichés állóképesség, hogy tudjon is ezzel bánni.

Különösen ajánlom mindenki szíves figyelmébe a négy pont közötti összefüggéseket. A pszichés állóképesség ugyanis nagy mértékben növelhető két dologgal:

• 

  foto: freedigitalphotos.net

  megfelelő önbizalommal – ehhez a tudás és a gyakorlat adja meg a szükséges hátteret

• megfelelő kockázatkezeléssel – ha ugyanis erre kidolgozott terved van, és azt végre is hajtod, akkor gyakorlatilag a lehetőségek szerinti minimumra csökkentheted a bizonytalanságot, a stresszt: tudod, hogy hol és mennyivel fogsz kiszállni – a legrosszabb  esetben is.

Vagyis a pszichés állóképességed a befektetések világában

• egyenesen arányosan nő a megszerzett tudásoddal, gyakorlatoddal, és ezzel önbizalmaddal (hiszen minden tudás és tapasztalat tágítja a komfortzónádat, így már kevés dolog lesz, ami még meg tud rettenteni)
• fordítottan arányosan nő a kockázat mértékével – azt pedig kezelni kell, hogy jelentősen csökkenteni tudd a szintjét. Mind a kockázatnak, mind a kockázattal mint bizonytalansággal járó stressznek.

Ha már így minden szempontból rákészültünk a hosszútávú befektetésekre, akkor itt az ideje, hogy megnézzük, a múlt heti leckéhez képest milyen befektetési lehetőségeid vannak még…

 

Egyéb hosszútávú befektetések

Írhattam volna úgy is, hogy reálbefektetések. Ezeknek is van pénzben kifejezett értéke, érdekes módon némelyik sokkal inkább hasonlít is a részvényre, semmint valamilyen reáliára (értéket megtestesítő dolog, módszer vagy szolgáltatás tulajdonjogára), ettől függetlenül itt tárgyaljuk, mert azért van lehetőség arra is, hogy fizikailag is fogható formában is a Tiéd legyen.

Nagyon sokféle ez a reálbefektetésnek nevezett halmaz, úgyhogy jobb is, ha nekilátunk, különben sosem végzünk… 😀

• arany – mint már fentebb emlegettem, ez az a befektetési forma, amely tulajdonképpen értékpapír, hiszen amikor aranyszámlát nyitsz, akkor a pénzedért azon aranyra szóló értékpapírokat írnak jóvá a nevedre, amelyek az aranytőzsdén, mint árutőzsdén forognak. (Erről bővebb és kimerítő tájékoztatást kaphatsz Papszt Kriszta pénzügyi tanácsadó oldalán, vagy személyesen tőle magától.) Ez persze nem jelenti azt, hogy ennek ne lenne meg az aranyfedezete: létezik a kifejezetten befektetési arany, amely kisebb-nagyobb kiszerelésekben (a pár grammostól akár az egy kilósig) megvehető, és ha kéred, akor a kezedbe is adják. (Csak aztán otthon jól zárd el valahová…) Emlékszel még a tréning legelső leckéjére, ami a tartalékok rendszeréről szólt? A mesterelme csoportunkban volt egy nagyon szemfüles résztvevő, aki azon nyomban kiszúrta, hogy neki valami nem kerek az aranytartalékról írottakkal kapcsolatban. Akkor arról volt szó, hogy az aranytartalék kizárólag valami kataklizma (háború, természeti csapás, stb.) esetén használható fel. A kérdés pedig a résztvevőtől úgy hangzott, hogy „az aranytartalékot hol tartsuk, hogy biztonságban legyen, de egy katasztrófa esetén azonnal hozzáférhető legyen?” Na, akkor most itt van rá a tervezett válasz… 😀 Az arany esetében ugyanis nem árt különbséget tenni, hogy mi a célod az arannyal. Jó esetben az arany kizárólag vagyonépítési célt szolgál, ilyenkor befektetésként tekintünk rá, és aranypapírként, vagy fizikai formában, de befektetési aranyként tartjuk – valahol egy bank, vagy befektetési arany kereskedelmével foglalkozó cég trezorjában. Ilyen cég van Magyarországon is, de van mód arra is, hogy külföldi cvég külföldi trezorjában őrizzék az aranyadat, csak akkor olyan befektetési tanácsadót kell kerítened, akinek megvannak ehhez a megfelelő kapcsolatai. (Ha van otthon saját, házi, külön bejáratú trezorod, úgy sem rossz. Csak legyen a falba építve, mert ha a falra van felfúrva, és egyben, trezorostul viszik el az aranyat, akkor a biztosító nem fizet.) Tehát itt folyik össze az arany mint befektetés, és az arany mint tartalék kérdése: háborúban hiába próbálsz értékpapírt lobogtatni, még akkor is, ha aranyra szól, majd jól megmondják, hogy melyik szűk helyiségben használd a papírodat. Oda a fogható, fizikai arany kell. Ilyenkor általában ékszereket szoktak csereberélni, az kenyérre, kajára pont jó is. Ha valami nagyobbat akarsz alakítani, ami többe kerül ettől, mondjuk, a családod élete, mert ki kell valahonnan menekülnötök, akkor viszont jó, ha nagyobb értékben is rendelkezésre áll az arany. Erre jó a fizikai arany. Meg arra is, hogy ha nincs éppen háború, akkor vagyont építs belőle. Az aranynak ugyanis van egy pár jó tulajdonsága, amire nagyon érdemes befektetésként alapozni: 

1. bár az arany értékének is ugyanúgy vannak ingadozásai, mint bármelyik másik tőzsdén forgó árunak vagy papírnak, sőt néha kifejezetten nagyot is lehet bukni vele, hosszú távon mégis emelkedő tendeciát mutat. Éppen ez a tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy generációkon átívelő vagyont alapozz meg vele. 
2. egyre értékesebb lesz – aranyból ugyanis meglehetősen végesek a készletek. Kb. 30 évig lehet még aranyat bányászni, ennyi készlet van még a Földön, ami gazdaságosan bányászható. (Bár ha a fogyó készletek miatt megugrik az arany ára, akkor máshová helyeződik a gazdaságosság is.) Egy biztos: nincs rá újabb néhány millió évünk, hogy kivárjuk az újabb nagyobb aranytelepek képződését, így aztán előbb-utóbb el fog fogyni a cucc. Amiből pedig kevés van, annak fel fog menni az ára. Az arany tehát ebből a szempontból is értékálló befektetés.
3. minden másnak is emelkedni fog 25-30 éves távlatban az ára, ami aranyat tartalmaz – tudtad, hogy az autóvezérlésekben, a telefonokban, számítógépekben is használnak meglehetősen nagy tisztaságú aranyat? Méghozzá úgy, hogy hiába  a recycling, ezt az aranyat nem tudják visszanyerni… Ez két dolgot jelent: A./ az aranytartalmú műszaki kütyük ára idővel felmegy B./ egy újabb terület, ami apasztja, ezzel pedig drágítja a meglévő készletet. Hacsak 10-15 éven belül ki nem találják, mivel lehet ezekben a ketyerékben helyettesíteni az aranyat, akkor az arany mennyisége komolyan csökkenni fog az ipari méretű felhasználás miatt. Ha kitalálják, akkor a készlet ugyan nem csökken, de azoknak a műszaki bigyóknak, készülékeknek értéke, amelyeket továbbra is arannyal készítenek, megnő. Luxuscikké, státuszszimbólummá válnak. Újabb befektetési terület nyílik meg…

• gyémánt, egyéb ékkövek és nemesfémek – hasonló szépeket és jókat lehetne erről is elmondani, mint az aranyról, vagy éppen az ezüstről: ezek is hosszú távra valók, nem egykönnyen lesznek likvidek, ezért is inkább vagyonépítők, és nem szerencsés nagyobb mennyiségben otthon tartani… 😀
• természeti erőforrások – mivel egyre gázabb, ahogy bánunk a Földdel, egyre inkább fogyni fognak a jó minőségű termőföldek, az ivóvíz, az erdők és a lélegezhető levegő. Nem, nem azt mondom, hogy szénkvótát adj, vagy vegyél, de a zöldenergiákat kihasználó iparágak igenis befektetésre érdemesek. Ilyen a szél-, a nap- és a vízi energia, és az azt szolgáltató cégek, hosszú távon pedig érdemes elgondolkodni a minőségi, pl. bioélelmiszert előállító farmok, cégek tulajdonrészének megvásárlásán is.
• gyűjtemények – ha már az újabb befektetési területek megnyílásánál tartunk… vannak már ma is ehhez nagyon hasonló befektetési lehetőségek, ilyen pl. a műgyűjtemény. Ez is kifejezetten hosszútávú dolog, hiszen ma még azoknak az alkotóknak a műveit érdemes megvenni, akik még élnek, nem annyira ismertek, de tehetségesek, hiszen ilyenkor még relatíve olcsón hozzá lehet jutni az alkotásokhoz. Később, amikor valamilyen oknál fogva már nem tud újabb művekkel előrukkolni a művész (mert pl. megcsömörlött, másba fogott, esetleg elhunyt), akkor viszont jól fel fog menni az ára a festményeknek, szobroknak, stb. Egy hátránya van csak: bizonytalan, hogy mennyire likvid ez a befektetés, azaz milyen gyorsan lehet pénzzé tenni. Ez is piaci viszonyoktól függ, az aktuális kereslettől-kínálattól. Az azonban érdekes, hogy nem csak műremek lehet gyűjtemény tárgya: vannak, akik Kinder tojás figurákat gyűjtenek – egy-egy ritkább darab egészen elképesztő összegekért cserél ám gazdát. Vannak, akik ritka, limitált példányszámú, sorszámozott sportcipőket gyűjtenek – el sem hinnéd, hogy egy pár cipő akár több ezer dollárba is kerülhet… Egy a lényeg: olyan cuccos legyen, ami

1. viszonylag ritka
2. van piaca, azaz vannak eléggé bogaras és elszánt gyűjtői, akkor lesz árfolyama is.

• vállalkozások tulajdonjoga – ha már szó esett róla a részvénynél, ami ugye egy tulajdonjogot megtestesítő értékpapír, akkor essen szó másféle cégbirtoklási módokról. A kft-kben pl. üzletrész van, ez lehet éppen olyan jó befektetés, mint  a részvény, feltéve persze, ha jól is megy a cégnek. Ilyenkor is megvan arra a lehetőség, hogy a taggyűlésen (kft-nél így hívják a tulajdonosok minimum évenkénti összeröffjét, amikor megvitatják az előző év eredményeit, és kijelölik a következő év üzleti irányát) a tulajoknak a talajdonrészük arányában kifizetést szavazzanak meg a nyereség egy bizonyos, vagy akár teljes részéből. Semmi nem akadályozza meg azt, hogy egyszerre több cégeben is legyen tualjdonod, kivéve ha alapjáraton egyéni vállalkozó vagy, mert akkor teljes anyagi felelősséggel tartozol a saját egyéni vállalkozásodért, így már másik olyan cégben nem lehetsz olyan tulaj, ahol szintén teljes az anyagi felelősséged. (Teljes felelősséget értelemszerűen csak egy helyen vállalhatsz a vagyonoddal, különben ez olyan lenne, mintha ugyanazt az ingatlant több, az ingatlan teljes értékét kitevő jelzáloghitellel terhelnéd. A hasonlat már csak azért is jó, mert jogi értelemben tényleg így működik a dolog: ha bebukod az egyéni vállalkozást, a közkereseti társaságod, vagy betéti társaságod, amelynek beltagja, tehát teljes felelősségű tagja vagy, akkor a teljes vagyonod erejéig kell jót állnod a hitelezőiddel, szállítóiddal szemben. Ha egy vagyonnal kellene ezt megtenned több vállalkozás esetében is, az kitolás lenne a hitelezőkkel, így aztán tiltja is a törvény.) Ez sem rossz befektetés, de csak akkor, ha a jó gazda szemével hízlalod és vigyázod a céget. Egy fokkal talán még likvidebb is ez a befektetés, mint a gyűjteményeké: a tulajdonostársaknak elővételi joga van a részedre, tehát ki kell, hogy fizessenek, ha le akarsz lépni. Az viszont komoly alku tárgya, hogy mennyi is az annyi – no meg a szabályoké, ami a cég alapító okiratába, stb. foglaltak anno a cégalapítók. Úgyhogy nagyon észnél kell lenni, ha netán el akarod adni a cégtulajdonod. 
• ingatlanok – már a példa kedvéért egyszer emlegettem az ingatlanokat. Tudom, mostanság nem biztos, hogy népszerű az elképzelés, hogy ingatlanba fektessen valaki pénzt, de ha jobban meggondolod, a TESCO-ba sem akkor mész vásárolni,
  

  foto: freedigitalphotos.net

  amikor a legdrágább a cucc, hanem akkor tódul oda mindenki, amikor akció van – vagyis olcsóbb. Minden befektetésnél az az aranyszabály, hogy a haszon mindig az eladásnál keletkezik, de a vásárlásnál alapozod meg. 😀 Ingatlant akkor vásárolj befektetésként, ha nem Te akarod használni, különben csak pénznyelő lesz, nem pénztermelő. Vagy vedd meg, pofozd ki, vagy adj hozzá valamilyen más módon plusz értéket, és aztán add el – na ez az, ami mostanában nem igazán megy, bár vannak kedvező irányba mutató jelek -, vagy kiadod bérbe. Vagy albérletnek, vagy irodának, boltnak, műhelynek, ipartelepnek, stb., amire éppen alkalmas az ingatlan. Több dolgot is figyelembe kell venned, amikor megállapítod a bérleti díjat:

1. az átlagos rezsiköltségeket (ha nem a bérleti díjon felül fizeti a bérlő)
2. a biztosítási díjakat
3. a helyi adókat
4. az ingatlan amortizációját – ebből fogod rendszeresen felújítani az ingatlant, mert azt a bérlő nem fogja megtenni, hacsak nem így állapodtok meg (bár ez sokkal inkább jellemző lízingnél, semmint bérletnél)
5. ha nem magánszemélyként, hanem cégként adod bérbe az ingatlant, akkor a bérlet fenntartását terhelő mindenféle költségeket
6. a környékbeli bérleti árakat – kivéve, ha valami extraszolgáltatást, különleges ingatlant adsz bérbe, mert akkor úgysincs mihez hasonlítani
7. plusz azt az összeget, amelyet tiszta jövedelemként szeretnél ebből a ténykedésedből viszontlátni.

• szellemi termékek – na, ez az, amin vagy éppenhogy keresni tudsz, vagy szégyentelenül gazdag lehetsz belőle. Többféle változata is van. Ide tartozik pl. a könyv írása, kiadása, amiből ma Magyarországon sok mindent lehet, csak kőgazdaggá válni nem, de ide tartoznak a know-how-nak mondott különféle egyedi módszerek, eljárások (akár gyártási, akár oktatási, akár másmilyen), amelyek viszont ha tényleg eredetiek, akkor nagy pénzt hozhatnak. Mi kell ehhez? Gyakorlatilag lehetetlen felsorolni, mert egészen más kell a könyvhöz, mint pl. egy remekbe szabott, szabadalomra érett technológiai leíráshoz. Egy a közös: az isteni szikra. 

Feladat: 

Most, hogy már mindenféle befektetésről volt szó, két dolgot kell, hogy megtegyél: 

1. egészítsd ki pontosan a pénzügyi életpályatervedet, azaz a konkrét céljaidhoz rendelj konkrét befektetéseket!
2. készíts pontos befektetési tervet, azaz egy olyan menetrendet, hogy melyik befektetésedet hogyan mikorra és miből építed fel. Ez utóbbihoz nem árt egy szakértőt is bevonni, keress egy hozzáértő pénzügyi tanácsadót! 
3. ennek része kell, hogy legyen egy kockázatkezelési terv is (beszállási-kiszállási stratégiákkal, biztosításokkal, stb.), ez része kell, hogy legyen a fent emlegetett befektetési tervnek!

A mesterelme csoport tagjai kapnak is majd egy mintát erre a befektetési tervre. Ha Te is hozzá akarsz jutni egy ilyenhez, akkor jelentkezz most a mesterelme csoportba! ›››

Nálad volt rendszerezés közben megdöbbenés, felismerés, AHA-élmény? Ha igen, akkor nyomj egy like-ot itt a cikk alján! Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Akkor küldj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját pénzügyeid iránt!!!