SZPR® – a befektetések rendszere 5. rész

Posted by Himer Csilla on márc 30, 2013 in Pénzügyi intelligencia | 0 comments

Ha lassan is, de végére érünk a befektetésekről szóló leckesorozatnak. Eddig végignéztük, milyen lehetőségek vannak Előtted, ha befektetni akarsz, melyik mire való és legfőképpen kinek, és milyen gondolkodásmódbeli, esetleg pszichológiai háttere van egyik-másik lehetőség működésének és működtetésének.

Most pedig itt az ideje, hogy egy kicsit jobban beleássuk magunkat a pénzügyi intelligenciának abba a részébe, amely a befektetések mögötti gondolkodásról szól – ahogy most van, illetve abba, hogy hogyan lehet ezen változtatni, ha tuti befektető akarsz lenni. A mai lecke megírásához szakirodalomként Herman Judit: A gazdagság útján c. könyvét használtam fel – ajánlom Neked is minél tüzetesebb elolvasásra.

Pénzügyi gondolkodásmódok

Azért ezzel kezdjük, mert ez fogja meghatározni azt is, hogy ki mibe fog befektetni. Erről már írtam korábban, kattints ide, és olvasd is el, mert különben nem lesz követhető, hogy itt most miről beszélek. It már elég sok mindent leírtam arról, hogy hogyan gondolkodik egy szegény, egy gazdag és középosztálybeli mentalitású ember, és hogy mi jellemző a bevétel-kiadási egyensúlyára (vagy éppen egyensúlytalanságára), merre keresi a bevételi lehetőségeket, egyáltalán keresi-e a több lábon állás módjait, vagy komfortzóna-fogolyként megelégszik az egyetlen bevételi forrásától való függéssel.

Most arról szeretnék egy kicsit értekezni, hogy mi mindent lehet értelmesen befektetni – amit sokan nem is tekintenek befektetésnek. Erről is hoztam egy felsorolást, amit anno egy olyan előadáshoz raktam össze, amelyet a HozamInfo Klubban tartottam.

A legtöbben ugyanis, ha azt hallják befektetés, reflexből arra gondolnak, hogy csakis pénzt lehet befektetni.

A coach (köz)beszól:

foto: mydentity.hu – az arculatfelelős

Ez is nagyon jellemző a szegény és középosztálybeli gondolkodásmódra: elképesztően sokaknak meg sem fordul a fejében, hogy a befektetést kicsit tágabban értelmezzék – ezzel persze egy nagy rakás lehetőségtől zárják el magukat automatikusan.

Pedig pénz nélkül, vagy legalábbis minimális pénzzel is lehet sok pénzt csinálni. Ha ugyanis nincs pénzed, akkor is nagyon sok mindent befektethetsz:

• az idődet
• a munkádat (ez a kettő általában együtt jár)
• a tudásodat, tapasztalatodat, ötleteidet
• a különféle kapcsolataidat (ezt hívják kapcsolati tőkének)
• a Nálad fellelhető információkat (és ez sok esetben pénzt jelent – az információs korban ugyanis a pénz nagyon gyakran már csak bitek és byte-ok formájában, azaz információként létezik… 🙂 ) Itt csak két kritérium van: vagy csak Nálad van meg ez az info, ezért ritkaság, így sok pénzt fizet érte bárki, vagy Te tudod ezt az infot a legjobban tálalni – a piac ízlése, vagy éppen felfogóképessége szerint, ezért lesz a piacnak olyan része (szegmense), amelyik bármikor kész ezért az infoért, tudásért fizetni.

Mi ebből a tanulság?

1. Egy dolog biztos: pénz nélkül, vagy kevés pénzzel lehet sok pénzt is csinálni, de befektetés nélkül soha!
2. Érdemes egy kicsit elgondolkodni azon is, hogy milyen részeit kell a személyiségünknek erősíteni ahhoz, hogy egy innovatív pénzügyi-befektetői gondolkodásmódot tudjunk elsajátítani, illetve hogy ezeket a területeket hogyan tudjuk együttműködésben megdolgoztatni. Ezt szemlélteti az alábbi ábra, amit szintén a már emlegetett 2011. november 16-i HozamInfo Klub előadáson mutattam be először:

 

 

Ez az ábra nem véletlenül hasonlít annyira globális fenntarthatósági fejlődés modelljére:

 

Az egyéni fenntarthatóságnak is ez a lényege: össze kell hangolni azt ahárom különböző személyiség-, pontosabban intelligenciaterületet, amely a legtöbbet segít Neked abban, hogy boldogulj:

• a hagyományos IQ-t, amely lényegében a Te szellemi tőkéd (emlékezz csak vissza, mit írtam a felsorolásnál, mit lehet befektetni! Tudást, tapasztalatot, ötleteket, iletve ez utóbbinak az innovatív verzióját, a csak Nálad fellelhető infókat, pl. know-how-k)
• az érzelmi intelligenciádat, amelyet durva megfogalmazásban kapcsolati tőkének neveztem itt, de nemcsak erről van ám szó! Az érzelmi IQ-t hajlamosak vagyunk túlságosan is leegyszerűsíteni, és az emberekkel való olyan bánásmódot érteni alatta, amely minden partner számára win-win, azaz nyerő szitut eredményez. Ez igaz is. Csakhogy az érzelmi IQ két fontos összetevőből áll! Az egyik az interperszonális IQ, azaz az, mit az EQ-val (ézelmi IQ-val) azonosítunk. Ez a személyközi kapcsolatok kiépítésének és kezelésének képessége. (Mit is lehet még befektetni? A kapcsolati hálódat! Ez is a listán van ám!) Viszont legalább ilyen hangsúlyos az is, hogy a saját érzelmeidet képes legyél helyesen azonosítani és tudatosan kezelni! (Emlékezz vissza arra, amit a befektetések pszichológiájáról a trading kapcsán írtam! Mi kell ahhoz, hogy valaki jó befektető legyen? Tudás, gyakorlat és lelki állóképesség. Ez utóbbi kifejezetten az intraperszonális intelligencia, vagyis a befelé figyelés, önreflexió, önelemzés, és a saját érzelmek feletti kontroll képessége.)
• a pénzügyi IQ-t, amely lehetővé teszi a Számodra, hogy úgy élj, ahogyan szeretnél – ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy kőgazdagnak kellene lenned. Sőt! Ez azon múlik, hogy az igényeidet milyen magas fokon tudod kielégíteni. Ha Neked annyi az igényed, hogy ne kelljen pénzt használnod, mégis meglegyen mindened, amire szükséged lehet, az sem baj. A lényeg itt ugyanis a gondolkodás: ezek az emberek ugyanis, ha akarnák, akkor kőgazdagok is tudnának lenni. Nézd meg itt ezt a nőt és a két pasit! Több, mint 10 éve egyikük sem használ pénzt, mégis a világ legboldogabb embereinek mondják magukat – mert minden vágyuk teljesül így is. Viszont ehhez nem kevés találékonyságra van szükségük, no meg a kapcsolatokra is – még akkor is, ha az egyik remetének mondja magát. (Nem az. Te is látni fogod, ha elolvasod a cikket.) Vagyis a jóléthez nem biztos, hogy pénz kell, de a fent felsorolt három intelligencia használata mindenképpen!

A pénzvakítás

Ezt a fogalmat kivételesen nem én alkottam… 😀 , hanem egy Horváth András nevű úriember, nem mellesleg Magyarország egyik legjobb tőzsdeszakértője (itt a link, csak hogy tudd, komolyan vehető emberről és cégről van szó). Mint rutinos tőzsdéző, ő is pontosan ismeri azt a két alapvető emberi érzelmet, amely a befektetőket mozgatja: a kapzsiságot és a félelmet. Ő ezt egybe fogta, és pénzvakításnak nevezte el. A kapzsiságot pozitív pénzvakításnak, a félelmet negatív pénzvakításnak. Erről már írtam korábban, nézd vissza! Ugyanitt már adtam néhány tippet arra vonatkozólag, hogy mit tehetsz azért, hogy kivédd a pénzvakítás hatásait, de még maradt ez-az Herman Judit tarsolyában is:

• tanulj! – valami ilyesmit írtam én is, csak akkor azt elegendő befektetői tudásként emlegettem. Herman Judit mond mást is: járj el minél többféle pénzügyi jellegű gyakorlati tanfolyamra! (A gyakorlati szó különösen hangsúlyos!!!) Miért? Mert valahányszor egy újabb befektetéssel próbálkozol, minden egyes kipróbált területen beindul majd a pénzvakítás mechanizmusa. Tanulj, hogy minél többször, minél több területen tapasztald meg a pénzvakítást (egyelőre a tanfolyamokon tét nélkül!), mert ezzel az emberi psziché is csak úgy van, mint a versenyló agya: minél többször megy neki az elrontott akadálynak, annál magabiztosabb lesz, és egyszer csak siekrül neki, amit addig elrontott. Így már a sikerélmény marad meg benne és a tudat, hogy képes erre. 
• keress társakat! – ahogya Judit fogalmaz, „a pénzvakítás tipikusan magányos műfaj”. Azaz ha Magad vagy, akkor sokkal könnyebb elkövetni, sőt a mértéke is nagyobb  lesz, ezért sokkal nehezebb vele megbirkózni is. Ha csoportban éled át, akor viszont sokkal kisebb a hatás. Judit ezért azt ajánlja, hogy vagy csatlakozz egy tanulócsoporthoz, vagy alakíts egyet! (Most már tudod, hogy én is miért szerveztem mesterelme csoportokat… 😀 És ha eddig nem volt világos, hogy mire is jó ez, most már tudod. Itt jelentkezz, hogy kivédd a pénzvakítást is! ››› )
• vezess naplót! – Judit azt mondja, hogy az összes befektetési lépésedet írd le – és igaza van. ha valami félremegy, sokkal könnyebb így visszakeresni, hogy csúszott el az egész, mint utólag visszapörgetni a papír-Google-ben a kivonatok, elszámolások között. Ő is erősen ajánlja, hogy az így kapott infohalmazt rendszeresen elemezd, és vond le belőle a tanulságokat – pirossal beírva, hogy kiverje a szemed. Ha jobban megnézed, valami nagyon hasonlót írtam én is befektetési terv címén az előző leckében. És ez nem véletlen: Judit szó szerint azt írta a könyvében, hogy „Ez a fogás óriási ugrást jelent a pénzügyi intelligenciád fejlődésében – ne hagyd ki!” És én is azt mondom. Uff!
• engedd el a pénzt! – na, ez egy érdekes tanács… Judit szerint meg kell tanulni elengedni a pénzt fizikailag is: szó szerint kienegdni a kezedből, vagy éppen elveszíteni, de akár jó szívvel megválni is tőle. Eljátszhatod, hogy szórod a pénzt, ha tényleg szétszórod a szobában. A koldusnak add oda azt az aprópénzmennyiséget, amit egy marokra össze tudsz fogni a zsebedben, vagy a pénztárcádban – a lényeg, ne számolgass, ne legyen róla fogalmad sem, hogy mennyi az annyi! Ha vendégségbe mész, akor pedig valami használható dolgot vigyél ajándékba a házigazdáknak, ne egy újabb vázát. És természetesen adakozz rendszeresen! Hogy ennek mi értelme? Az, hogy ne ragaszkodj annyira a pénzhez. A fogyasztói társadalom ugyanis erősen hajlamosítja a résztvevőit arra, hogy mindent pénzben mérjen. Még akkor is, ha alapvetően nem egy anyagias ember. De reflex szintjén ez működik. (Gondolj bele, amikor meghallod, hogy a kormány megint bevezet valami kisadót a vállalkozásoknak. Reflexből mindenki elkezdi védelmezőn tapogatni a zsebében a pénztárcáját, hogy jajj, már megint mibe fog ez nekünk kerülni, mert ezt ő valahol úgyis megérzi, mert tovább fogják rá hárítani a cégek a többletkiadást.) Ezek sokszor tudatalatti dolgok, mert beépültek a szokásaink közé. Igaz, ebben nagy szerepe van a médiának is, amelyik ilyenkor el is kezdi felfújni a dolgot, és egyből elkezdenek cikkezni a villámsújtott vállalkozókról, hogy ezt képtelenség kigazdálkodni, és muszáj továbbhárítani, ha továbbra is működni akarnak. (Különben ebben is van valami, csak ez kicsit messzebbre visz, mint a mostani témánk.) Erre vagyunk szocializálódva, és csinálunk magunknak vele egy rakás pénzstresszt. (Egyszer majd a pénzstresszekről is megosztom a gondolataimat.) Ezért fontos, hogy valami olyan fizikai tapasztalást szerezzünk a pénz elengedéséről, ami ez ellen dolgozik. (A blog másik felén párhuzamosan futó Pénzügyi Nevelési Tréning® egyik mesterelme csoportjában éppen a múlt héten volt szó arról, hogy a gyerekeknek szükségük van a pénzzel kapcsolatos fizikai tapasztalatokra, hogy egy-egy módszer, gondolatmenet rögzüljön. Kell nekik az, hogy kézbe vegyék, érezzék a pénzt – ezért nem tartom jónak, hogy mindenféle bankkártyás junior számlákat nyitnak akár a hatéves gyerekeknek is, mert nem nekik való. Ezért nem működött anno a takarékbélyeg sem nálunk.)

 

Tipikus befektetések

Szintén Judit könyvét alapul véve itt találod meg azoknak a befektetéseknek a listáját, amelyek a szegény, a középosztálybeli és a gazdag mentalitású befektetőre jellemzőek:

 

Szegények befektetései:

• gyakorlatilag ismeretlen a szó hagyományos értelmében vett befektetés, hiszen az életben maradásra kell minden időt, energiát fordítani
• nyerőgépek, szerencsejátékok – ami tulajdonképpen egy önáltatás minden szempontból
• fogyasztói csoportok, pilótajátékok, hamisított befektetési dokumentumok (pl. fénymásolt befektetési jegyek) – ez pedig a csalás kategóriája.

Vigyázz! Attól, hogy az anyagi helyzeted szerint nem vagy szegénynek mondható, még gondolkodhatsz szegény módra! Ennek tipikus példái az ún. fogyasztói csoportok, amelyek ugyan elsőre jól hangzanak, de óriási bajuk, hogy fenntarthatatlan a működésük. Jól mutatja a jellegét, hogy jellemzően azok az emberek ennek a fajta befektetésnek a célpontjai, akik kiszolgáltatottak anyagilag, mert a bankok szolgáltatásait ilyen vagy olyan okoknál fogva nem vehetik igénybe. Így pl. a BAR(KHR)-listások, a kisnyugdíjasok, a minimálbéres alkalmazottak és alacsony jövedelmű egyéni vállalkozók.

Középosztálybeliek befektetései:

• saját lakás – ez nem befektetés, hanem egy tévhit. Befektetés az, ami pénzt hoz, ez meg csak viszi. Kiyosaki egyenesen odáig megy, hogy a saját lakás csak egy illúzió. Sosem lesz a sajátod. Próbáld csak meg egyszer nem befizetni a jelzáloghiteltörlesztésedet, vagy éppen az ingatlanra eső adódat, és rögtön megtudod, kié is a lakásod, amiben élsz… A bank és az állam/önkormányzat rögvest behajtja Rajtad, ami neki jár. 
• banki lekötés – erről már volt szó a rövid távú befektetéseknél. A lényeg már akkor is az volt, hogy ez sokkal inkább a készpénz egy másik megnyilvánulási formája, semmint befektetés. Viszont kényelmes, biztonságos, és nincs vele sok nyűg, ezért szeretik.
• 

  foto: freedigitalphotos.net

  életbiztosítás – na, ez az, amikor a fogalmak keverednek, és aztán keverjük a dolgokat, csak nem akar belőlük Martini-koktél lenni… Az életbiztosítás megtakarítás: félreteszel egy bizonyos összeget minden hónapban (vagy negyedévben, vagy évben) azért, hogy ha majd szükséged lesz rá, akkor elővedd. (Ebben az esetben majd azért, hogy a biztosító odaadja Neked.) Amilyen összegről szól, annyit kapsz, és slussz-passz. Nincs hozam, nincs kamat, semmi sincs, csak a befizetések, meg egyszer majd a kifizetések. (Egyetlen kivétel van ez alól, a unit-linked biztosítások, de arról is írtam már korábban, hogy az meg olyan öszvér, hogy inkább befektetés, semmint biztosítás.) A befektetés célja mindig a vagyongyarapítás. Vagyis azért mondasz le a pénzedről egy időre, hogy utána hozamostul lásd viszont, azaz növelt értéken. (És ezen nemcsak az inflációval növelt értéket kell érteni.) Na, ez nem a tipikus és hagyományos életbiztosítás. Vagyis az életbiztosítás nem befektetés, hanem megtakarítás, és jó esetben is annyi köze van a befektetésekhez, hogy a befektetések kockázatát lehet csökkenteni, kezelni vele.

• állampapír – ez már azért egy fokkal jobb, sokat írtam róla mind a rövid-, mind  aközép-, mind a hosszútávú befektetéseknél. Egy bibi van vele csak: nem hozamot hoz, hanem kamatot, mivel meglehetősen biztonságos befektetésnek számít (az állam garantálja a tőke visszafizetését még akkor is, ha valamiért kamatot nem produkál a papír).
• befektetési alapok – ez már hangsúlyozottan jobb, tényleg befektetésnek tekinthető. Már anno is írtam, hogy egy baj van csak vele: semmi kontrollod nincs afölött, hogy hogyan áll össze az alap portfóliója. Ezért kell nagyon körültekintően választani a különböző alapok közül, és nagyon ráfeküdni arra, hogy megtudd, milyen papírok is vannak konkrétan az alapaban, és melyik milyen arányban!
• privát banking – én erről nem írtam, mert nem igazán külön befektetési forma, inkább befektetési csatornának nevezném. Nagy előnye, hogy személyre szabott tanácsadást kapok. A bibi vele viszont az, hogy bankhoz, bankcsoporthoz köthető: erősen meghatározott, hogy milyen befektetési lehetőségeket tudok ezen keresztül elérni. Ha jobban megnézed, szinte az összes eddig említett középosztálybeli befektetésnek van még egy sajátossága: szinte minden esetben kiszervezed a befektetésedet. Nem Te kezeled a portfóliódat, sokszor azt sem tudod pontosan, hogy mi van benne… ezt elintzi Helyetted valamilyen pénzintézet (bank, alkuszcég, biztosító, stb.) alkalmazottja, vagy egyéni vállalkozója (ügyintéző, üzletkötő, tanácsadó), akik többnyire szintén nem mondhatók nagybefektetőknek…
• törzsvásárlói klubok – ez már kifejezetten a befektteési csalás kategóriája. Emlékszik még valaki egy ScienNet nevű cégre? Ha arra nem, a szlogenjére biztosan: „Gazdagodjon meg a költekezéseiből!” Pffff! Már ez egy közgadzadási nonszensz, és ha jobban belegondolsz, ennek belátáshoz még csak közgazdasági diploma sem kell. Ha többet költesz, akkor kevesebb pénzed lesz, nem több. Vagyis ezzel megint a fogyasztásodat akarják felpörgetni, és/vagy előrehozni. Tehát olyan dolgokat veszel meg a kedvezmény reményében, amire most vagy egyáltalán, vagy nem ekkora mennyiségben van szükséged. Ez akkor is pénzkidobás, ha kedvezményt kapsz rá. A másik kétséges momentum az ügyben a visszaosztott kedvezmény. Minden egyes fogyasztói klub profitorientált cégként lett bejegyezve. (Máshogy nem is lehetett, mert a tevékenységét nem lehetett besorolni az érvényes törvények szerint meghatározott non-profit kategórákba.) Márpedig ha ő profitorientált, akkor az életben nem fog lemondani bevételről, ah már egyszer megfogta. Egy esetben teheti ezt meg: ha valamilyen csalásból szerez plsuzpénzt. (Ugye, rémlik, hogy mindegyik ilyen céget adócsalás vádjával fogták meg???)
• befektetési „buborékok” kihasználása – ilyen volt az ingatlanpiaci boom, aminek következményeit még most is nyögjük (meg sok minden másét is, amit ez felszínre hozott), vagy a dotcom-lufi, netán anno a kontár pénzügyi tanácsadók által fűre-fára rásózott kínai befektetési alapok, mert „ott úgyis olimpia lesz”… (Na, kb. itt sikerült lejáratni a pénzügyi tanácsadó szakmát, pedig nagyon sokan vannak, akik hozzáértőek – és maguk is gazdagok, mert a saját pénzükkel is képesek értő módon bánni!) A bubiknak egy nagy bajuk van: benfenntesnek kell lenni hozzá, hogy ezt ki tudd használni. Hacsak nincs Neked is egy olyan belső embered, mint a lovin azpok, akik a tuti tippeket szállítják, akkor nem tudod, hogy mikor kéne be- és kiszállni. Ha meg van, akkor az a baj: gyakorlatilag minden országban, ahol tőzsde van, büntetik a benfenntes információk alapján történő kereskedelmet, méghozzá súlyos börtönévekkel.
• gyors online-kereset: itt csak az segít, ha nem dőlsz be a hangzatos dumáknak a honlapon, hogy „csak pár kattintás és dől a 200%-os hozam!” meg hogy „Évike ma már vígan koktélozik a Bahamákon, pedig fél éve még hajléktalan volt”. Tessék mindennek utánanézni! Ha pontosan tudod, kinek, hová utalod a pénzt, és hogy az mire kell nekik, azaz pontosan miért is fizetsz; ha nemcsak homályos célozgatások vannak a befektetésről és a hozamáról; ha korrektül ott van minden a honlapot üzemeltető és a befektetést irányító cégről (név, cím, vezetékes és mobiltelefon, email-cím, cégjegyzékszám, amit leellenőrzöl a nyilvántartásban!!!, PSZÁF-engedélyszám, amit leellenőrzöl a nyilvántartásban!!!, konkrét, visszakereshető referenciák, akiknél rá is kérdezel!!!), na akkor talán.

Azért nem kell kétségbe esni, a középosztálybelieknek is adottak a tényleg befektetésként számon tartható lehetőségek és csatornák:

• hiteles pénzügyi tanácsadók – mázlid van, én éppen ismerek egyet, aki maga is jól él, mert ért ahhoz, amit csinál, a saját befektetéseiből is kiválóan megélne, csak éppen szereti a szakmáját, meg ugyanolyan futóbolond, mint én, és feltett szándéka, hogy márpedig igenis javít a magyar pénzügyi kultúra színvonalán… 
• etikus bankok – ezt Judit könyvében azért említi, mert ebben a fajta bankban van arra lehetőséged, hogy beleláss és bele is szólj abba, hogy a bank a Te befektetett pénzeddel mit csináljon, kinek helyezze ki, ráadásul mindezt a fenntarthatóság szempontjainak figyelembe vételével teszik meg. Ma Magyarországon nem nagy a választék ilyen bankokból: tudomásom szerint eddig csak a MagNet Bank létezik, illetve van egy ÖkoBank nevű projekt. Ennyi. Pedig akár jó is lehetne.
• önálló portfóliókezelés – ez az a pillanat, amikor vérbeli befektető születik! Amikor nem szervezed ki többé a befektetéseidet, hanem Te tartod a kezedben az összeset. Te döntesz, Te adsz megbízást – és Te viseled a következményeket is. Ehhez néhány jótanács:

1. keress tőkegarantált alapot, vagyis akármi történik is, a tőkédet kapd vissza!
2. egyetlen alapba se tegyél többet, mint amennyire a biztosítás (bankonként) fedezetet nyújt!
3. diverzifikálj! – azaz többféle alapba pakold a pénzed, így – ahogyan Judit írta – „porítod” a kockázatot
4. nem biztos, hogy a legmagasabb hozam a legjobb! – csak annyit vállalj, amennyit a kockázattűrő képességed elbír! Márpedig a magasabb hozam magasabb kockázattal is jár…
5. ne pánikolj, ha valami baki történik! – megeshet, hogy jön egy nagyobb árfolyamesés. Ilyenkor a legtöbben pánikszerűen el akarják adni a befektetésüket „menteni a menthetőt” jelszóval. Ilyenkor jobb, ha veszel egy mély levegőt, beülsz egy csendes sarokba, és gondolkodsz. Ha nem jutsz semmire, akkor megkeresed a befektetői csoportodat, és ott megbeszélgettek mindent. (Nehogy elvigyen a negatív pénzvakítás.) De az biztos, hogy a pánikszerű eladás csak még lejjebb fogja tornászni az árfolyamot, ami azonban hosszabb idő átlagában mindig kiegyenlítődik.

Gazdagok befektetései:

Erre nagyon sok szót nem fogok vesztegetni, mert egyrészt ezzel van tele minden pénzügyi guru honlapja, másrészt már én sokat írtam róla – itt a Személyes Pénzügyi Rendszer® leckéiben is.

Az biztos, hogy a gazdagok befektetéseinek triumvirátusa:

• a tőzsde
• az ingatlanok
• az üzlet/cég

 

Feladat:

Olvasd végig alaposan a leckét és a szövegben található linkek alatt található kapcsolódó anyagokat!

Ezek után térképezd fel a saját gondolkodásmódodat!

Keríts tiszta papírlapokat, és írj le mindent:

• milyen befektetéseid vannak most? 
• ezek alapján milyen gondolkodásmódú befektetőnek mondanád Magad? (Szegény, középosztálybeli, vagy gazdag?)
• milyen pénzügyi céljaid vannak? (Ehhez vedd elő a pénzügyi életpálya-tervedet!)
• ehhez milyen befektetéseket kell eszközölnöd, hogy meglegyen a fedezetük – akkor, amikorra a terveid szerint szükséged lesz rájuk? (Ehhez meg a befektetési tervedet vedd elő!)
• ezek a befektetések tipikusan milyen gondolkodású befektetőt feltételeznek? 
• hol kell még fejlődnöd ahhoz, hogy változzon a befektetői gondolkodásod? (Itt gondolj a három intelligencia segítségével felállított egyéni fenntarthatósági modellre!) 
• milyen lépéseket teszel ezért? (Konkrét feladatokat fogalmazz meg itt!)
• kire számíthatsz ebben, aki segítségedre lesz? 
• milyen olyan tulajdonságaid, képességeid, készségeid vannak már most, amelyekre építhetsz? (Ez valószínűleg érinteni fogja mind a pénzügyi, mind az érzelmi IQ-d területét.) 
• melyekben kell fejlődnöd? 
• hogyan, milyen eszközökkel akarsz fejlődni ezeken a területeken? (Pl. könyvek, tréningek, stb.) 
• mibe fog ez kerülni? 

Ha mindez kész, akkor a kezedben tartod a befektetői fejlődési tervedet. 😀 

A mesterelme csoport tagjait kész fejlődési tervvel lepem majd meg. Te is szeretnél egy ilyet? Itt csatlakozz a csoporthoz! ›››

A mai leckével befejeztük a befektetések kivesézését. (Lehetne róluk még nagyon sok mindent mondani, de az szétfeszítené ennek a tréningnek a kereteit.) Lassan az SZPR is a végéhez ér: jövő héten még megbeszéljük a mindennapi pénzügyeket, aztán képzett-végzett személyes pénzügyér leszel!!! 

Nálad volt rendszerezés közben megdöbbenés, felismerés, AHA-élmény? Ha igen, akkor nyomj egy like-ot itt a cikk alján! Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Akkor küldj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját pénzügyeid iránt!!!