SZPR® – célok rendszere

Posted by Himer Csilla on febr 23, 2013 in Pénzügyi intelligencia | 0 comments

Célegyenesbe fordult a Személyes Pénzügyi Rendszer® tréning: az alapokat felépítettük (tartalékok, cash flow, adósságok rendszere), vagyis minden olyat megnéztünk, ami rendszeresen kihatással van a mindennapi pénzügyeinkre. Úgyhogy itt az ideje, hogy egy kicsit távlatosabban is elkezdjünk gondolkodni. Mi lesz velünk? Mik a céljaink? Mi mindent akarunk elérni? És hogyan? (Ezt a kérdést a jól kidolgozott terv fogja megválaszolni.) És mi lesz erre a fedezet? 

Ezer kérdés, vagy több is – attól függően, hogy mekkorát mersz álmodni. Bár én ezt is hajlamos vagyok úgy szemlélni, hogy pénzügyi intelligencia szempontjából messze nem az a lényeg, hogy mekkorát tudsz álmodni, hanem úgy, hogy elhiszed-e, hogy ezt meg is tudod csinálni. (Walt Disney után szabadon.) 

A coach (köz)beszól: 

Ha már szóba került a távlatokban gondolkodás és a mindennapi pénzügyek kapcsolata… Az a véleményem, hogy a távlatos gondolkodás a mindennapi pénzügyek szintjén sem ártana: az adósságok legtöbbje pl. a mindennapi pénzügyeinkben jelenik meg, mert ott kell fizetni a törlesztéseket, viszont ezt hosszú távon kell tudni teljesíteni. Éppen ezért megdöbbentő a számomra mindig, hogy milyen sokan vesznek a nyakukba úgy tartozást, hogy a jelenbeli helyzetüket tekintik adottnak – évtizedekre előre. Mintha semmi nem változna. Se jó, se rossz irányba. Ha ma ennyit keresek, akkor ennyit tudok törlesztésre fordítani. Pont. De így lesz ez két-három-tíz-akárhány év múlva is? Ezt a jelenséget nevezem én állandóság-paradoxonnak: tudván tudjuk, hogy minél távolabbra ható döntést hozunk az időben, annál kevesebb rá az esély, hogy a körülményeink állandóak maradjanak – mégis erre „tervezünk”. Tudjuk, hogy csak a változás állandó, mégis a változatlanságra alapozunk a pénzügyeinkben. Tipikus esete a kognitív disszonanciának, amikor az észlelésünk és a valóság nincs párhuzamban – ezért olyan fájóak ezek a felismerések.

Életcélok – életvágyak?

Na igen, ezt a két fogalmat nem árt némileg tisztába tenni, mielőtt bárminek is nekifognánk… Sokan el vannak keveredve ezzel, állítják, hogy céljaik vannak, pedig a vágyakozó sóhajtozásnál messzebbre még nem jutottak.

A vágy az én olvasatomban a motiváció. Ez az, amiért úgy érzed, hogy ez a valami Neked kell. Ha eléggé kell, akkor fogsz ezekből a vágyakból célokat faragni. Ha nem kell eléggé, mert már az indulásnál lemondtál róla, hogy ez Neked valaha is összejöjjön, akkor nyugodtan maradj a sóhajtozásnál és a színes álomfelhők kergetésénél.

A cél a vágyból lesz. De csak akkor, ha

• már szinte látod is Magad, amint elérted a célt, és abban a helyzetben vagy (ez a legbiztosabb jelek egyike, hogy tényleg el is akarod érni a célt)
• az odavezető utat is elképzeled Magadnak
• végiggondolod, mi mindent kell tenned, megmozgatnod, megszerezned azért, hogy ezt a célodat elérd.

Hogy értsd, mire gondolok, hozok egy példát.

Az egyik ügyfelem azt mondta, hogy neki pontos életcéljai vannak. Megkértem, sorolja fel ezeket, és szépen el is mondta, hogy egyszer szeretne saját családot, gyerekeket, egy fiút, egy lányt, hogy kiegyensúlyozott legyen e nemek aránya 😀 , saját lakást a fejük fölé, kocsit, amivel eljárhatnak majd kirándulni, kutyát a kertbe, jó munkahelyet középvezetői beosztásban (itt részletes leírást adott még az irodájáról is!), diplomát a gyerekeinek, szép nyugdíjas éveket a párjával, sok unokát, stb. Nagyon szépen, részletesen, élénk színekkel ecsetelte, milyen is lesz az ő élete. Eddig jól is nézett ki a dolog, vagyis a motiváció megvolt benne. Meg is kérdeztem, hogy ha ekkora benne a lendület, akkor miért van itt?

Kiderült, hogy azért, met a vágyai és a valóság között ordító ellentét feszült: mindebből semmi sincs meg. Mondtam, hogy az nem baj, attól még elérheti, amit szeretne. Az ügyfél válasza szerint azonban már hatodik éve csak a szépen kidolgozott vágyálmait látja, de a valóságban ebből semmit. Ekkor ébredt fel bennem a gyanú. Ezért a következő kérdésem az volt, hogy melyik vágyát mikorra tervezi elérni. Az ügyfél nem is igazán értette a kérdést. Zavartan válaszolta, hogy majd egyszer. Aztán rákérdeztem, hogy mit tett eddig azért, hogy a vágyai megvalósuljanak. Még zavartabb válasz jött: szorgalmasan dolgozott a cégnél, várta, hogy „felfedezzék”, előléptessék. Ezért cserébe gyakorlatilag lemondott a magánéletéről a remélt szakmai és anyagi előrehaladás érdekében. (Ezzel persze szinte lenullázta az esélyeit a vágyott családra is.) 

Aztán még inkább zavarba ejtettem az ügyfelet… Megkérdeztem, hogy ha ilyen részletesen kidolgozta a célállapotot, akkor a célelérésre is vannak-e ugyanilyen konkrét elgondolásai. Nem ragozom tovább: nem voltak. Fogalma sem volt róla, hogyan is érhetné el, amit szeretne, mikorra szeretné elérni, milyen eszközökkel, erőforrásokkal, kitől mit vár el ezen az úton – elsősorban persze magától…

A vágyból alapvetően akkortól lesz cél, ha van egy, a cél elérését pontosan leíró terved. A tervben benne kell, hogy legyenek

• a konkrét feladatok
• azok végrehajtásának konkrét határidői
• azok végrehajtásának konkrét felelőse(i)
• azok végrehajtásához szükséges konkrét erőforrások, eszközök

Vissza a példához…

Az ügyféllel ezek után tervet építettünk. Mindegyik vágyát felírta egy lapra. Mindegyik mellé leírta, hogy melyik évben akarja elérni (plusz-mínusz egy év ráhagyással az 5 éven túli céloknál). Ahogyan azt is, melyik cél esetében milyen konkrét feladatlépéseket kell elvégeznie, vagy elvégeztetnie. Itt szintén jelölte a határidőket. Mellé írta azt is, hogy kinek a dolga lesz ezt elintézni, ahogyan azt is, hogy mi minden kell annak az adott feladatnak az elvégézéséhez. Ha előléptetés volt a cél, akkor ilyen erőforrás pl. a saját tudása, amelyet belső céges tanfolyamokon, tréningeken, vagy akár egy újabb diplomával is lehet mélyíteni, de ilyen eszköz volt pl. a projektfeladatok vállalása is, amelyben igazán megmutathatta, hogy mire is képes. (Nagyon jó kiugrási lehetőség volt a számára, amellyel fel is tudta hívni magára a felettesei figyelmét. Sokkal inkább, mint az önként vállalt, de senki által elő nem írt túlórákkal.) A lakásvásárlásnál pedig ilyen erőforrás volt a megfelelő anyagi fedezet előteremtése.

Egy a lényeg: ha vannak konkrétumok is az elképzeléseidben, akkor már tudod, hogy mihez tartsd Magad – azaz hogy mit vársz el Magadtól. És pontosan tudod mérni is, hogy mivel hol tartasz. Ezért lesz megvalósítható. Ha látod az előrehaladást, plusz vannak drukkereid is (barátok, család, netán egy coach 😀 ), akkor menni s fog a dolog.

Így lesznek a vágyakból célok, az elképzelésekből pedig megvalósításra váró tervek.

Egyet ne felejts el: a pénzügyi intelligencia ismeri a vágy fogalmát, de mellette ismeri a vágykésleltetést is, a célkitűzést, a tervezést és a célmegvalósítást is!

Na, igen, a fedezet…

A legtöbben itt szokták, ha nem is feladni, de minimum a fejüket vakarni: na, azt hogyan teremtsem elő? Hát éppen úgy, amivel a postot indítottam: előre kell gondolkodni…

Hogyan lehet előállítani X ft-nyi tőkét?

A klasszikus képlet szerint:

pénz X idő = tőke

 Azaz ugyanazt a mennyiségű tőkét kétféle módon is fel tudod halmozni (eltekintve most a mindenféle kamatokkal, hozamokkal kecsegtető befektetésektől, csakis a megtakarításokra koncentrálva):

• vagy hosszú időn keresztül kisebb összegeket (pénzt) raksz össze
• vagy rövid időn belül pakolsz össze nagyobb összegeket.

Ha naívan megkérdezem, hogy melyik verzió terheli meg kevésbé a pénztárcádat, nagy eséllyel rávágod, hogy az első, azaz kisebb összegeket csípsz le inkább hosszabb időn keresztül a havi bevételeidből, mint csak két-három évig nagyobbakat. (Tekintsünk el most a kamatok, hozamok mindenféle pluszbevételétől, és csak a megtakarításokra koncentráljunk!) És ez nagyon rendben van! Ha viszont ebben egyet értünk, akkor nem lesz nehéz azt sem belátni, hogy ha ilyen módon az idővel játszunk, akkor szükség lesz arra, hogy kicsit messzebbre lássunk az időben, mint  a következő egy év, netán néhány hónap.

Vagyis ami nekünk kell, az a hosszú távú, másnéven életpálya-tervezés.

Így lehet majd összerakni azoknak az életed során előforduló tetemes kiadási tételeknek a fedezetét, amelyek egészen biztosan végig fogják kísérni az életedet. Pontosabban a gyerekeidét…

Életpályát pénzügyileg is a gyerekre tervezünk

Bizony, nem a Te saját életedre szabjuk a pénzügyeidet hosszú távon, hanem a gyerekeidére. És ez nem véletlen: ha jobban belegondolsz, az első lakás megszerzését leszámítva, amely elég arra, hogy kettecskén ellegyetek benne, kizárólag a nyugdíjas éveidről való gondoskodás lesz az, ami az életpálya-tervedből Rád vonatkozik. Az összes többi mind olyan életeseményekhez fog kapcsolódni, amelyek be sem következnének, ha nem lennének gyerekeid.

Hogy lásd, miről beszélek, előveszem az egyik kedvenc tervező eszközömet, az időmátrixot. (Ilyet már a legelső leckében is megpróbáltál csinálni. Most is csinálunk, de most már sokkal profibban fog menni. Ha előveszed azt, amit korábban csináltál, látni fogod a különbséget!) Ez egy olyan táblázat, amelynek oszlopaiban a családtagok szerepelnek, a soraiban pedig azok az évszámok, amelyekben valamilyen nagyobb kiadással járó életesemény történik. A táblázat belső mezőiben pedig azok az életkorok, amelyeket az egyes családtagok az adott évben betöltenek.

Évszám/Családtag	Apu	Anyu	1. gyerek	2. gyerek
2013	30	28	–	–
2014	31	29	0	–
2016	33	31	2	–
2017	34	32	3	0
2028	45	43	14	11
2031	48	46	17	14
2032	49	47	18	15
2035	52	50	21	18
2038	55	53	24	21
2050	67	65	36	33

Amint látható, Apu és Anyu még egyelőre csak reménybeli Apu és Anyu, de a gyerek már valószínűleg úton van, de legalábbis erősen tervben, mert jövőre már meg is születik. Éppen ezért már az idén jó, ha van fedél a fejük felett, ahová majd jövőre a babát is hazavihetik. (Kiadás No. 1: lakásvásárlás.) A baba születése is kiadással jár, nem is kevéssel, erről írtam egy kiadós postot a Felelős Szülők Iskolája oldalán is. (Kiadás No. 2: 1. baba születése)

2016-ban már nagyobb lakást kell venni, mert a jelenlegi kb. 50 nm nem igazán alkalmas két gyerek nevelésére. (Kiadás No. 3: nagyobb lakás, esetleg ház vásárlása) Így aztán már kényelmes körülmények közé érkezhet haza a második baba is 2017-ben. (Kiadás No. 4: második baba születése)

2028-ban a nagyobbik gyerek betölti a 14-et, elballag (Kiadás No. 5: ballagás), és várhatóan középiskolában fog továbbtanulni. Már ennek is vannak költségei, hiszen a különórák száma általában ilyenkor ugrik meg, plusz a suliba is egyre gyakrabban kell ilyen-olyan jogcímen pénzt vinni. Ha ehhez még az is párosul, hogy a gyerek másik városban tanul majd, akkor kalkulálni kell a közlekedés, kollégium, étkezés különköltségeivel is. (Kiadás No. 6: középiskolai továbbtanulás – 1. gyerek) 2031-ben pedig ugyanez pepitában a másik gyerekkel. (Kiadás No. 7: középiskolai továbbtanulás – 2. gyerek)

2032-ben aztán beüt a mennykő: a nagyobbik gyerek egy éven belül szalagavatózik, ballag, érettségizik, majd ha felveszik, akkor költözik és továbbtanul. Ez utóbbi azzal jár, hogy egy komplett háztartást szerelsz fel neki, plusz szinte egy komplett ruhatárcserét hajtasz végre nála, fedezed a közlekedését, a jegyzeteit, az étkezését, és nem árt, ha szórakozni is el tud menni időnként, hogy ne maradjon ki a diákéletből. (Kiadás No 8: érettségi év a középsuliban. Kiadás No. 9: továbbtanulás főiskolán, egyetemen.) Apu ekkor már 49, Anyu 47 éves. Vagyis abban a korban vannak, amikor már igencsak gondolniuk kell a nyugdíjukra – ha még eddig nem tették. (Ez pedig egy roppant helytelen lépés lenne részükről. Már csak azért is, mert hosszabb idő alatt ezt is könnyebb lenne összerakni. Rémlik még a pénz X idő = tőke képlet? Minimum 20 éven keresztül kell megtakarítani ahhoz, hogy valami tisztes pénzmagot lehessen összegereblyézni a nyugdíjhoz. Ezzel összecsengenek a törvényi változások is: a NYESZ, azaz a nyugdíjelőtakarékossági számla pl. éppen az idén január elsejétől lesz már csak húsz éven túli futamidő esetén adókedvezményes, míg ehhez korábban elég volt tíz éves futamidő is. – Kiadás No. 10: saját nyugdíjalap)

A 2035-ös év gyakorlatilag egészében egy nagy pénzügyi kihívás lesz a szülőknek: egyrészt, mert a második gyerekkel végigcsinálják ugyanezt pepitában, amit az elsővel három évvel korábban. (Kiadás No. 11: érettségi év a középsuliban. Kiadás No. 12: továbbtanulás főiskolán, egyetemen.) A vesszőfutás azonban még nem ért véget! Vagy ugyanebben az évben, vagy egy éven belül várható ugyanis, hogy az első gyerek lediplomázik, ami szintén tervezendő anyagi teher – szakdolgozat költségei (nyomtatás, beköttetés, utazás, postaköltségek, stb.), plusz a diplomaszerzés (államvizsgák díjai, illetve az ünneplés). Tehát egy éven belül ez már a harmadik nagyobb kiadási tétel lesz. (Kiadás No. 13: diplomaszerzés – 1. gyerek) Ettől nagyobb tétel lesz azonban az, hogy a gyereket, ha már diploma van a kezében, útnak is kellene indítani az életben. Hogy ezt hogyan tervezitek (kocsi, lakás, pénz vállalkozásindítására, stb.), azt majd Ti végiggondoljátok, de egy biztos: pénzbe fog kerülni, és ez nagyobb tétel lesz, mint a diploma megszerezésének költsége. (Kiadás No. 14: életkezdés – 1. gyerek) Erre pedig azért van szükség, mert kezdő fizetésből elég nehéz lesz mindezt előteremteni. Max hitellel fog menni. A hitelfelvételnek is megvannak azonban a szabályai: az ingatlannak max a harmadát ajánlatos hitelből fedezni, és akkor már nagyon a végső határokat feszegetem. Ha ettől nagyobb a vételárban a hitel aránya, az gyakorlatilag egy pénzügyi öngyilkossággal ér fel. (Ld. a mostani adóshelyzetet.) Ha ezt meg akarod spórolni a gyerekednek, akkor próbálj meg neki összegyűjteni, amennyit csak tudsz, hogy ne eleve hátrányból kezdje az életét.

2038: ugyanez a második gyerekkel is. (Kiadás No. 15: diplomaszerzés – 2. gyerek plusz Kiadás No. 16: életkezdés – 2. gyerek). Ha netán az első gyerek még valami mesterszakot is a fejébe vett, nagyjából erre az évre tehető az is, hogy azt elvégzi, amelynek szintén vannak költségei. Apu ekkor már 55, Anyu pedig 53 éves, kb. 12 évük van még a nyugdíjig. Ha csak ekkor kapnának észbe a nyugdíjjal, akkor már nem sok jóval tudnám biztatni őket…

2050 körül várható, hogy Apu és Anyu nyugdíjba tudnak menni. Őszintén szólva én személy szerint nem hagyatkozom az állami nyugdíjra. Egyrészt, mert nőként három gyerekkel éppen elég ideig estem ki a melóból ahhoz, hogy kevés legyen az, amit kapnék. Másrészt pedig azért, mert az, amit én befizettem, az nem az én nyugdíjamra ment el, vagy lett félrerakva, hanem a mostani nyugdíjasoknak lett kifizetve. Vagyis az én nyugdíjamat majd az én gyerekeim befizetéseiből fogják fizetni. Tekintve, hogy a magyar népesség fogy, a nyugdíjasok száma pedig nő, meglehetősen kevesen lesznek azok, akik befizethetnék az én nyugdíjam. Egyszer utánaszámoltam egy kalkulátorral, ami ugyan nem pontos, de irányt mutat: mire én nyugdíjba mehetnék, mai értéken számítva 30-35.000,- forintot kapnék nyugdíj címén. Ez még ma is inkább nyögdíj lenne, akkor meg pláne. Itt szeretném jelezni: ez másnak sem lesz jobb… Szóval maradjunk annyiban, hogy én most 43 éves vagyok, de már kb. 10 éve vannak nyugdíj célú megtakarításaim.

A másik ok, amiért magam kapirgászom a nyugdíjamra valót, az az a tény, hogy az alaptörvény ugyan rátestálja a gyerekekre az idős szülőkről történő gondolkodás terhét, ellenben ha megnézed a példamátrixunkat, már abból is látható, hogy ez kb. lehetetlen. Mire Apu 67 évesen nyugdíjba megy, addigra a gyerekei 36 és 33 évesek lesznek. Vagyis éppen el lesznek foglalva a saját családjuk alapításával, a gyerekvárással, lakásvásárlással – és esetleg a hiteltörlesztéssel. Ilyen körülmények között kicsi rá az esély, hogy még a nyugdíjas szüleiket is el tudnák tartani.

A harmadik ok, amiért gyűjtök a nyugdíjamra, az az a tény, hogy (ne így legyen!, de) a nők tovább élnek. Kisebb nyugdíjjal, mint  a férjük, de tovább élnek. Ha kiesik a párjuk nyugdíja, az valami hihetetlen életszínvonalesést képes produkálni, erre pedig egyetlen nő sem vágyik egy végigdolgozott élet után. Én sem.

Tervezés indul!

Bizony, az a tény, hogy megcsináltad az időmátrixotokat, még csak a tisztánlátáshoz elég. Most már pontosan tudni fogod, hogy mikor mire számíts, meg tudod saccolni legalább nagyságrendileg, hogy mikor mennyi pénzre, pontosabban mondva, fedezetre lesz szükséged ezen életesemények pénzügyi hátterének biztosításához. És azt is látod, hogy nagyjából mennyi időd van ennek előteremtésére, valamint azt is, hogy akkor éppen mennyi idős leszel – mert ez nagy mértékben befolyásolja azt, hogy mennyit keresel akkor éppen. (Egyrészt a szakmai előmeneteled alapján nagyobb fizetésre számíthatsz, mint  most, másrészt a teherbírásodat is meghatározza, mert nem valószínű, hogy 47 évesen ugyanúgy ficánkolni fogsz a melóban, mint 30 évesen.)

Most, hogy tisztán látsz ezekben a kérdésekben, jön a tényleges munka: el kell döntened, melyik kiadásra milyen konstrukcióban mennyi anyagi hátteret építesz fel. Ezt megteheted Te is, ha tájékozódsz. A neten most már nagyon sok infot el lehet érni, sőt sok pénzt lehet kezelni is. Ha azonban nem igazodsz ki a rövid-, közép- és hosszú távú befektetési konstrukciókon, akkor az időmátrix segítségével letisztázott céljaiddal érdemes megkeresned egy független pénzügyi tanácsadót, aki mindegyik kiadási tételhez kiválogatja Neked azt a három-négy legjobbat, amelyből majd Te választod ki a Neked leginkább tetszőt, portfóliót építetek, stb.

Feladat:

talán már mondanom sem kell: készítsd el a saját időmátrixodat! 

Ha megvan a mátrix, akkor készíts egy minimál kivitelű pénzügyi tervet is, amelyben az is szerepelni fog, hogy mai értéken számolva melyik életcélodhoz mekkora összegű anyagi fedezetre van szükséged, azt mennyi idő alatt kell előteremtened, és ahhoz milyen rövid, közép és hosszú távú pénzügyi eszközöket veszel igénybe. Ez utóbbihoz a mesterelme csoport tagjai kapnak egy minimáltervező táblázatot is. Ha Te is szeretnél egy ilyen helyes kis készséghez hozzájutni, akkor jelentkezz Te is egy kattintással a mastermind csoportba itt! ›››

Ha készen vagy a mátrixszal, a minimális pénzügyi terved azonban kifogott Rajtad, semmi baj! A jövő héttől átnyálazzuk azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek segíthetnek Neked a különböző életcéljaid pénzügyi fedezetének előtermetésében. 

FIGYELEM!

Az, hogy legalább négy leckén keresztül mást sem fogunk csinálni, mint hogy a rövid, közép és hosszú távú pénzügyi eszközöket taglaljuk, nem jelenti azt, hogy konkrét befektetési tanácsokat kapnál tőlem! Nem vagyok pénzügyi tanácsadó, nem vagyok jogosult pénzügyi termékek és szolgáltatások közvetítésére – és őszintén szólva, nem is akarok az lenni 😀 – így csakis általánosságban fogok ezekről a befektetési módokról beszélni. Abban akarok Neked ezzel segítséget nyújtani, hogy Magad is ki tudd választani a sokféle konkrét termék közül azt, ami leginkább megfelel a céljaidnak, illetve hogy egyenrangú tárgyaló partnere legyél annak a pénzügyi tanácsadónak, akit kiválasztasz a nemes feladatra. Vagyis pénzügyi műveltésget fogok adni, nem pedig konkrét pénzügyi piaci áttekintést!

Nálad volt rendszerezés közben megdöbbenés, felismerés, AHA-élmény? Ha igen, akkor nyomj egy like-ot itt a cikk alján! Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Akkor küldj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját pénzügyeid iránt!!!