Takarékossági hónap 3 – Ki állít még csapdát a pénzednek?
A törzs, a konformizmus és a pénzügyi intelligencia
Anno, amikor még csak ősemberek bóklásztak a Földön, sokáig nem történt semmi, mert minden haladt a normál kerékvágásában. eltelt egy pár tízezer év. Konkrétan durván 100-150 ezer. Ez alatt az idő alatt gyakorlatilag szinte változatlan
életmódot folytattak az őseink, amely szokásoknak aztán ez alatt a néhány ezer év alatt volt bőven idejük szinte genetikai szinten beleégni az agyunk programozásába.
- nem számíthatott másra, csak magára. Nem segített be neki senki a törzsi munkamegosztás révén, azaz a hústól kezdve a bogyókon át a fegyvereket keresztül a ruhaként szolgáló bőrig, mindent neki kellett előteremtenie. Ehhez egyrészt nem is biztos, hogy mindhez megvolt a kellő tudása, másrészt komoly időzavarral is küzdhetett egy száműzött, hogy minden nap minden szükségletét teljes mértékben kielégíthesse.
- nem számíthatott elégséges energiát adó kajára. A vadászat ekkor még társas tevékenység volt, még kisebb állatokat is komolyabb esélyük volt elejteni, ha közösen próbálták azokat becserkészni, levadászni. Ilyen formán egy száműzöttnek egyedül sokkal kevesebb esélye volt arra, hogy hús is kerüljön a gyomrába, mint a közösségben élőknek. Ha nem volt hús, az hosszú távon legyengülést jelentett, ami az adott körülmények között nem volt minden veszély nélkül való vállalkozás.
- nem számíthatott arra, hogy a közösség megvédi a medvével, kardfogú tigrissel, vagy éppen az ellenséges törzzsel szemben. Egy magányos harcos többnyire elveszett is volt.
- és végül nem számíthatott a közösségben felhalmozott tapasztalatokra, tudásra sem – elsősorban a munkamegosztás révén kialakult specialisták, illetve az idősebbek tudására sem, amelyek pedig betegség, mérgezés, illetve ezek elkerülése esetén szintén életmentők lehettek volna.
Mikor pénztárcagyilkos a közösséghez való tartozás?
Vannak olyan közösségek, ahol az sem elfogadott, hogy gyűjts, megtakaríts. Mert „valahogy eddig is volt, ezután is lesz valahogy”. Vagy éppen az amish-ok közé keveredtél… (Ők azok, akiknek a ruházata a mai napig is olyan, mint az 1800-as években volt, a hajviselet is szigorúan szabályozott, sőt még a gomb is tilos a ruhán, csak kapcsok vannak, mert a gomb olyan „hívságos”, vagyis már anyagi helyzetbeli különbséget mutat.) A lényeg, hogy csináld úgy, ahogy mi. Ha többre vágysz, azzal a közösségünket veszed semmibe.
Mit lehet tenni, ha pont a így viselkednek Veled?
- Fel kell ismerni a szitut.
- Ha már benne vagy, lásd, hogy ez egy játszma! Ezt megélni ugyan elég nyomorult érzés, de vigasztaljon a tudat, hogy van rá ellenszer.
- Használd az ellenszert! Ez pedig nem más, mint az indulatmentes, tárgyszerű, de empatikus reagálás. (A tranzakcióanalízis fedőnevű pszichológiai irányzatra előszeretettel hivatkozom, most is ezt teszem. Most csak nagyon rövidre fogva a lényeg: a énünknek három része van. A Gyermek-én, a Szülő-én és a Felnőtt-én. Ha „szülőből”, vagy „gyerekből” beszélsz, kapásból kiváltod a válaszreakciót: a szülői megnyilvánulásra gyerek-én választ kapsz, a gyerek-én szövegére a szülő válaszol. Ha ez történik, akkor jó esély van arra, hogy idővel ezekből pszichológiai játszmák lesznek. Ezt egy módon lehet megtörni: ha a felnőtt-én válaszol. Ezzel ugyanis nem a megszokott, pontosabban az elvárt reakciót kapja a másik fél, ezért tökéletesen alkalmas arra, hogy kibillentsd őt a szituból, és elgondolkodásra késztesd. Vagyis megtörtöd a játszmázást. Ehhez nem is kell más, mint nyugiban lenni – könnyű azt mondani! 🙂 – és tárgyszerűen beszélni, azaz „felnőttesen viselkedni. Egyszer majd még részletesebben is kivesézem ezt a témát…)
Neked volt már olyan személyes tapasztalatod, amikor a szűkebb ismeretségi, ne adj Isten családi köröd miatt nem tudtál lendíteni az anyagi helyzeteden? Vagy legalább olyan, amikor bepróbálkoztak? És ha csak a próbálkozásid jutottak, Te hogyan kezelted le a szitut? Írd meg, hadd okuljunk belőle!
Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!
A pénzügyi intelligencia egy másik, de nem kevésbé fontos, a témához kapcsolódó aspektusa a spekulációk és tömegőrületek lefolyása.
Erről ír J.K.Galbraith ebben az esszéjében: http://images.kerekgyarto.multiply.multiplycontent.com/attachment/0/TLW9zgooCpgAAAgGDWs1/John%20Kenneth%20Galbraith%20-%20A%20penzugyi%20spekulaciok%20rovid%20tortenete.pdf?key=kerekgyarto:journal:218&nmid=374632980
Tanulságos, szemnyitogató olvasmány a hosszú hétvégére.
Köszi, Zoli!