Te mit tanultál a régiektől a pénzről?
Posted by Himer Csilla on nov 3, 2012 in Pénzügyi intelligencia | 0 comments
November eleje van, elérkezett az ideje, hogy egy kicsit megálljunk, lelassítsunk, és emlékezzünk. Arra, hogy mi volt régen, hogy hogyan élt és mit tanított nekünk a dédi, a nagyi, a nagynéni, nagybácsi, keresztanyu, keresztapu… – bárki, aki sajnos már nem lehet velünk. Mert ez a hétvége az övék: rájuk emlékezünk. Felemlegetjük, hogy mit csináltak, mit mondtak – és nem csak azt, amikor valami viccesen sült el. Elismeréssel szólunk arról a régvolt nőrokonunkról, aki ugyan tisztes szegénységben, de 5-6-7-8, vagy még több gyereket nevelt fel egyedül, mert fiatalon, sok gyerekkel maradt ott özvegyen, mégis megcsinálta. Büszkén mesélünk a mi gyerekeinknek arról a rokonról, aki a semmiből indult el, mégis több boltot, üzletet alapított aztán, avagy esetleg egész kis üzemet teremtett. Néhol még az államosítás is adott egy csavart az egész sztorinak, de a rokon kedvét persze ez sem szegte: alkalmazkodott az új körülményekhez, és még így is komoly egzisztenciát alapozott meg a szocializmusban – amit vagy vittek tovább a következő generációk, mert erre is van példa (ld. Gombdinasztia), vagy már csak a vagyon nosztalgikus emlegetése maradt Nektek ezen a napon…
De ilyenkor, amikor összegyűlik a család és újra megelevenedik a családi legendárium, van-e Köztetek olyan, aki a merengésen túl a következtetéseket is levonja? Van-e olyan, aki a gyerekeitek kíváncsi kérdéseire nem csak a tényeket, anekdotákat meséli el, hanem a tanulságokat is? Mondjuk a pénzügyi intelligenciára, a pénzügyi életvitelre, a pénzügyi gondolkodásra vonatkozólag? Mert tanulni lehetne az őseinktől nem is keveset. Csak kérdés, hogy rászánjuk-e az időt a szembenézésre, vagy marad továbbra is az édesbús kesergés.
Talán szemléletesebb lesz a dolog, ha a magam példáján keresztül magyarázom meg, mire is gondolok…
Az apai nagyanyám anno kulák származásúnak minősült. Ezt azzal érdemelte ki, hogy a dédnagyapám meglehetősen igyekvő ember volt, és nyakas református lévén szigorú elveket vallott. Mind a családi, mind az erkölcsi, mind az üzleti életben. Mert bizony, ettől lett ő módos gazda, ahogy a korábbi korszakban nevezték, hogy nem csak a mezőgazdálkodás hoz értett: mindig tovább tervezett a következő hónapnál, sőt a következő évnél is. Pontosan tudta, melyik gyerekét hogyan és miből fogja kitaníttatni, pedig volt neki is egy szekérderékaljnyi, hogy a lányainak milyen lesz a hozománya és az miből lesz meg, de azt is, hogy a gazdasága egy vállalkozás, és ha nem növekszik, akkor halálra van ítélve, így aztán mindig
foto: saját montázs
valami bővítésen, fejlesztésén törte a fejét. Így aztán fejlődött is a gazdasága.
Amikor aztán egyszer nagyanyám azzal állt oda dédnagyapám elé, hogy ő jobb iskolába akar járni, mert ő többet akar tanulni, a dédnagyapám kézen fogta nagyanyámat, kivitte az istállóba, és rábökött az egyik tehénre:
– Majd a Riska kitanít.
Nagyanyámnak innentől kétsége sem lehetett afelől, hogy ha jobb, így aztán költségesebb iskolában akar tanulni, akkor azért neki is meg kell majd dolgoznia.
Persze nagyanyám felett sem múlt el nyomtalanul dédnagyapám makacs, nyakas reformátussága: ha akart valamit, azt tényleg akarta, és hajlandó volt a távolabbi szebb jövő hasznáért a jelenben megtenni a befektetést. Így aztán nagyanyám minden nap hajnal háromkor kelt, kialmozott, rendbe tette Riskát, megetette, megfejte a tehenet, majd elment iskolába. Amikor hazajött a tehénnel még egyszer ugyanez a kör, és csak aztán az ebéd. Tanulás, egyéb munkák a ház körül, hiszen az természetes volt, hogy a család minden tagja ellát kisebb-nagyobb munkákat képességei szerint. Este még egyszer Riska volt a program, imádság, közös vacsora, majd korai fekvés, mert hajnal háromkor újraindult a verkli. Félreértés ne essék hétvégén is. Merthogy Riska akkor is enni kért, meg a tőgye akkor is tele volt.
Ilyenformán éldegéltek nagyanyám, dédnagyapám meg a Riska. Riska elégedett volt, mert lelkiismeretesen gondozták. Nagyanyám elégedett volt, mert olyan iskolában tanulhatott, ahol ő szeretett volna, teljesült a vágya. Dédnagyapám is elégedett volt, mert Riskát becsülettel fordították pénztermelőre, és mert láthatólag nagyanyám is megtanulta a leckét egy életre.
Milyen leckéket adott nekem pénzügyi intelligenciából ez a történetből nekem?
Csak ennek a szűkre szabott családi sztorinak a során kapásból 5 nagyon fontos tanulságot, leckét szűrtem le magamnak. (Ha a kibővített sztorit adom elő, akkor nagyjából estig sorolhatnám a következtetéseket.)
1. Ha van egy álmod, ahhoz ragaszkodj – tűzön-vízen át, különben esélyed sem lesz rá, hogy megvalósítsd! – ne foglalkozz másokkal, mások kicsinyes véleményével! Kérd ki olyanok véleményét, akik a megvalósítás terén már előbbre járnak, mint Te! Ezzel nem csak inspiráló példát kapsz, hanem valódi, használható jótanácsokat is. (Ugye, mennyivel másabb, ha azt hallod jótanácsként, ha pl. vállalkozást akarsz indítani, hogy jó, de gondold végig ezt meg ezt, csinálj tervet így meg így, ha valami nem stimmel, akkor se add fel, csak valamin változtass, számolj újra, és erre meg erre külösen figyelj, nehogy beleszaladj, mint én annak idején… szemben azzal a „jótanáccsal”, hogy „ma vállalkozni? Egy őrültség, tiszta hülye vagy, ha belevágsz!”?)
foto: freedigitalphotos.net
2. Tervezz! – És a tervezés nem merül ki a jövő havi számlák kifizetésében. Minél távolabbra gondolkodsz, és minél tisztábban látod, hogy mik az elképzeléseid, annál könnyebb mellétenni azokat az eszközöket is, hogy miből lehet ezeket megvalósítani.
3. A megvalósítás során is légy kitartó!
4. A befektetésedet, ami a pénzt hozza, a jó gazda módjára gondozd! – ahogy nagyanyám gondozta Riskát minden áldott nap, úgy kell Neked is minden pénztermelő eszközödre gondot viselned. Ha alkalmazott vagy, akkor is van ilyen pénztermelő eszközöd: saját Magad.
5. Minderre ideje korán tanítsd meg a gyerekeidet is! – mert meg lehet. Csak legyenek nekik is olyan hőn áhított céljaik, amelyeknek a megvalósulását éppen ennek a leckének a során tapasztalják meg.
Neked milyen ehhez hasonló családi történeteid vannak? Mire tudnának Téged is megtanítani az őseid, ha egy kicsit másképpen is megnéznéd a példájukat?
Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!
