Védőháló életszínvonalesés ellen
A hétvégén, szombaton a CoachOK Szakmai Egyesület Nőiség tabuk nélkül c. nyílt napján vettem részt – egyrészt mint egyéni üléseket tartó coach, másrészt mint előadó. Mint mindig, ez a mostani esemény is élményszámba ment nekem is, mert nagyon jó ilyen közegben is találkozni ügyfelekkel. Az egyik egyéni ülésre egy kedves, mosolygós, életvidám anyuka ült be, akivel három mondat után tisztáztuk is, hogy ő most tulajdonképpen nem is coaching miatt jött hozzám, sokkal jobban érdekli, hogy pénzügyi nevelés terén kérdezhet. Ezzel gyorsan átcsaptunk pénzügyi nevelési tanácsadásba. A hölgy egy nagyon érdekes kérdést tett fel, ami foglalkoztatta, bár nem annyira, hogy ezzel a problémával kelt volna reggelente, és ezzel feküdt volna esténként. Csak kíváncsi volt. Aztán, ahogy beszélgettünk, én is az lettem…
A hónap kérdése a pénzügyi nevelésben…
A kérdés így hangzott:
Jelenleg egy viszonylag magas életszínvonalat tudunk biztosítani a családunknak. A gyerekeim ebben élnek, ehhez szoktak/szoknak hozzá. Ha azonban önálló életet kezdenek, elkerülhetetlen, hogy az önálló életkezdés ne járjon egy bizonyos mértékű életszínvonaleséssel is. A környezetemben látom, hogy ott, ahol nagyobb gyerekek vannak, és már bekövetkezett ez az életszínvonalesés, ott a gyerekekre mekkora nyomás nehezedik, hogy ezt a különbséget mihamarabb leküzdjék. Hogyan tudom ettől megóvni a gyerekeimet?
A válaszomat itt közlöm, aztán majd olvass tovább a Cirkusz rovatban is, mert ott a hölgy reakciói, megjegyzései, észrevételei kapcsán még szakmázok egy kicsit, de játék- és nevelési ötleteim is lesznek. Na, amikor a hölgy az ötleteiről beszélt, volt az a pont, ahol én is tátott szájjal hallgattam, amit mesélt, mert még soha életemben nem láttam
foto: saját montázs
ilyen jól működő példáját mindannak, amit pénzügyi intelligencia oktatóként, pénzpedagógusként tanítok…
A pénzpedagógus válaszol…
Szerintem semmi baj nincs azzal, ha a gyerekek megszoknak egy bizonyos életszínvonalat. Az lesz ugyanis a természetes. Sőt. Gyaníthatólag arra is emlékezni fognak, hogy amit még nem engedhetett meg magának a család, amikor ő kb. 7-8 éves volt, azt már megengedhette, amikorra ő 12-13 éves lett. Vagyis tisztában lesz azzal, hogy létezik fejlődési, előrelépési lehetőség ezen a téren is.
A coach (köz)beszól:
Ezt ugyan nem mondtam akkor ott a hölgynek, de itt a háttérmagyarázat: borzasztó lényeges, hogy milyen a „pénzügyi szomszédságod”, azaz hogy kik vesznek körül, és ezek az emberek hogyan képesek bánni a pénzzel, mit gondolnak róla, hogyan viszonyulnak hozzá. Ez ugyanis meghatározza azt is, hogy Te hogyan vagy képes bánni a pénzzel, mit gondolsz róla, hogyan viszonyulsz hozzá. Biztosan hallottad már Te is azt a mondást, hogy „Nézd meg a barátaidat, és tudni fogod, hogyan élsz…” Na, hát ez nem csak a barátaidra igaz, hanem elsősorban a családodra. Gyerekkorunkban kapjuk meg ugyanis mindazt, amivel az életben elboldogulunk – meg azt is, ami esetleg ebben megakadályozhat. Ugyanis a család pénzügyi léte fogja behatárolni a családtagok, és benne a gyerekek ún. pénzügyi komfortzónáját is. Vagyis azt a pénzügyi színvonalat, állapotot, amelyben éppen jól érezzük magunkat. Mert azt ismerjük, azt szoktuk meg, abban mozgunk otthonosan. Ezért van az, hogy ha van is lehetőségünk felfelé kimozdulni ebből a zónából, akkor záros határidőn belül teszünk valami olyat, amivel visszacsúszunk a régi zónánkba. De ugyanez igaz visszafelé is: ha lefelé mozdulunk ki, mert éppen önálló életet kezdünk, az hihetetlen motiváló erőt jelent ahhoz, hogy visszakapaszkodjunk a már megszokott szintre, amelyben már gyerekként is ottohnosan érzetük magunkat.
Ha erről bővebben is szeretnél olvasni, akkor keresd Klontz-Klontz-Kahler: Gazdagságra hangolva c. könyvét.
Tehát a lényeg: szülőként három dolgot tehetsz meg, de azt nagyon kell...
-
foto: libri.hu
Ha minden alapvető dolgot megmutat egy szülő, amit ő is elvégez mindennapos gyakorlatként a pénzügyei terén (pl. vezeti a háztartási cashflow-ját, mondjuk, egy háztartási napló képében), ebbe a gyereket is bevonja egy idő után,
- ha hagy neki teret a kísérletezésre, arra, hogy kipróbálhassa magát önállóan is a pénzügyek terén (természetesen mindezt a gyerek életkorának megfelelő szinten),
- és ha megtanítja neki a vágykésleltetést, amire alapozhatja a pénzügyi tervezést, és a tervek megvalósításának örömét,
akkor ettől többet szülőként nem tehet. De nem is kell tennie. Mert mindennel felvértezte, amivel csak lehetséges volt.
Azt hiszem, a legmegnyugtatóbb mégis az volt, amikor azt mondtam az anyukának, hogy nincs azzal semmi baj, ha a gyerek megszokja a jót. Ha kiegészíti mindazzal, amit az előbb mondtam, akkor ugyanis a gyerek
- tudni fogja, hogy az önálló életkezdés életszínvonaleséssel jár, és erre fel is lesz készülve, nem fogja váratlanul érni
- nem az életszínvonalesésével lesz elfoglalva, mert kitölti az agyát az, hogy HOGYAN tud visszakapaszkodni arra a szintre, amit eddig megszokott. (Ld. a pénzügyi komfortzónákról szóló magyarázatot.)
Aztán a három pont kapcsán az anyuka elkezdett mesélni arról is, hogy hűűű, de jó, mert ő már csinált ezt-azt, hogy ezek a pontok érvényesüljenek. És elkezdett mesélni… én pedig tátott szájjal hallgattam, mennyire jól csinálta. Gyakorlatilag mindent láttam, hallottam a gyakorlatban is megvalósulni, amit én eddig bármelyik ügyfelemnek tanácsoltam, tanítottam. Mit mondjak, a hölgy pénzügyi nevelés terén egy őstehetség. Éppen ezért felkértem, hogy írjon egy vendégpostot a tapasztalatairól az oldalra, amit ő nagy örömmel el is vállalt. (Most próbálunk időpontot egyeztetni, hogy ezt mikorra tudja megírni.)
Ha most átklikkelsz a Cirkusz rovatba, akkor egyelőre az én szakmailag is megtámogatott javaslataimat találod meg ahhoz, hogy ez a pénzügyi komfortzóna tényleg ösztönző legyen majd a gyereked számára. De figyeld a hírleveleket és a FB-oldalt is, mert nemsokára életszagú, gyakorlatban is működő példát fogsz látni hús-vér emberektől, akiknek ez bevált. Láthatod, hogy amiről itt írok, az lehet játék, de semmiképpen sem mese… 🙂
Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!
Himer Csilla
Gratulálok! Te is csatlakoztál azon szülők közösségéhez, akik fontosnak tartják a gyerekeiket abból a szempontból is felkészíteni a nagybetűs életre, hogy egy rugalmasan alakítható pénzügyi életvitel alkalmazását tanulják meg a saját boldogulásuk, anyagi biztonságuk érdekében - mindezt pedig úgy, hogy közben nem vesztik szem elől, hogy a családtagok minőségi időt tölthessenek el egymással. Ehhez nemcsak itt találsz tőlem mindenféle okosságokat, anyagokat, hanem az itt látható közösségi oldalakon is. És még ezeken kívül: scribd.com: http://www.scribd.com/HimerCsilla slideshare.com: http://www.slideshare.net/HCsilla A Sykpe-csatornámat csak ügyfeleknek tartom fenn. Jó tanulást, jó játékot!
Follow Me:
Kedves Csilla!
Régóta olvasom a hírleveleket,de most hozzá is szólok. Az imént olvasottakkal nem értek egyet, miszerint:” Nézd meg a családod, és tudni fogod hogyan élsz.” Én az eddigi életemben mindent elkövettem,hogy semmiben se hasonlítsak a családom anyagi és egyéb szokásaira. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a férjem is pont ilyen célokkal indult neki a nagybetűs Életnek. Egymást támogatjuk abban, már 16 éve, hogy bebizonyítsuk magunknak,és hogy megmutassuk a gyerekeinknek, hogy ki lehet törni abból a tehetetlen légkörből amibe beleszülettünk. Nem célunk visszakerülni abba a helyzetbe, amiből nehezen,de sikerült kilépni.
Amúgy nagyon hasznosnak találom az írásaidat,és köszönöm,hogy olvashatom őket. Sokat tanultam belőle.
Üdv: Mónika
Kedves Móni!
Általánosságban írtam, ami alól természetesen mindig akad kivétel, ami egyesek szerint erősíti, pedig az eredeti szólás szerint is inkább próbára teszi a szabályt… (Szóval amikor valaki ezt emlegeti, akkor tudjon róla, hogy egy fordítási tévedésre hivatkozik olyan szorgosan… 🙂 )
Ellenben erre is van jó pszichológiai magyarázat, ráadásul ebben a könyvben is lehet róla ezt-azt olvasni (bár nem vesézi ki teljesen). A tranzakcióanalízis ugyanis nem csak a szülői mintákat mint sorskönyvi parancsokat vagy tiltásokat ismeri, amelyek meghatározzák a későbbi viselkedésünket, és mintegy meghajtóként, driverként működnek az agyunkban, hanem az ellendrivert is… Ezek általában 7-14 éves kor körül alakulnak ki (plusz-mínusz két év), amikor a gyerek számára kitágul a világ, elkezd iskolába járni, sokkal több ismerőse lesz, mint korábban, sok tapasztalatot, ismeretet szerez – amelyek egyáltalán nem biztos, hogy egybe csengenek azzal, amit a szüleitől kapott. Ha ezek az élmények elég mélyrehatóak, meghatározóak, akkor bizony ellendriver lesz belőlük, és már az fogja meghatározni a viselkedésünket…
Nem ismerem a körülményeidet, de lehet, hogy Nálad is valami ilyesmiről van szó?
Szóval egyik nem zárja ki a másikat. EZÉRT nem mindegy, hogy ki van a pénzügyi szomszédságodban!!! Mert ha olyan emberek vannak ott, akik sokkal sikeresebbek anyagi téren, mint pl. a szüleid voltak, akkor Neked is jó esélyed van arra, hogy sikeresebb légy, mint ők voltak, mert tőlük megkaphatod az ellendrivert. (Azt mondtad, mindent meg is tettél azért, hogy ne úgy élj, mint a szüleid. Gondolom, ez azzal is járt, hogy nem kifejezetten olyan gondolkodású emberek vannak most az ismeretségi körödben, mint a szüleid. 🙂 ) Azt viszont változatlanul fenntartom, hogy a szülői példa, modell a legmeghatározóbb mindenki életében. Vagy így, vagy úgy. Nálad úgy… De a legtöbben még most is olyan minta szerint élnek, amelyeket a szüleiktől kaptak. És nem értik, miért nem műxik…
Remélem, így már kicsit árnyaltabb, ami a postban szerepel.
Üdv:
🙂 Cs. 🙂
Kedves Csilla!
Igen, nagyon kielégítő volt a válasz,és köszönöm.
Valóban más mentalitású emberek vesznek körül,mint a gyermekkoromban.Teljesen más.Igen,volt egy nagy leválás az életemben, ami egyben fordulatot is hozott 19 éves koromban.Akkor kellett eldöntenem, hogy folytatom e amibe bele születtem,vagy nagyon másként csinálom. Az utóbbit választottam, bár nem kevés fájdalommal járt érzelmi síkon. A szüleim teljesen elfordultak tőlem, de azóta felépíthettem magamnak egy szertő családot, akiket már a tőled tanult pénzügyi tanácsokkal láthatok el. Nagyon boldog vagyok,mert jól működik. Köszönöm még egyszer a gyors, részletes választ.
Üdv:Mónika
Mónika, csak gratulálni tudok! A sok lelki fájdalom, ami a leválással járt, nem volt véletlen, és minden tiszteletem a Tiéd, hogy ezt végig tudtad csinálni.
Nagyon örülök neki, hogy egy kicsit én is hozzájárulhattam ahhoz, hogy az Életed most nyugodtabb mederben folyik, bár ahogy írtad, nem kevés lemondás volt ennek az ára (pl. lemondtál a szüleiddel való kapcsolatról).
Ha tudok, segítek máskor is, és másban is, keress meg!
A sikereidhez még egyszer gratulálok, csak így tovább!
Szép napot!
🙂 Cs. 🙂