Az alapmű

Posted by Himer Csilla on nov 12, 2011 in Játéktár | 0 comments

Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa – Mit tanítanak a gazdag szülők a gyermekeiknek a pénzről, amit a szegények és a középosztálybeliek nem tanítanak meg?

Bagolyvár Kiadó, Budapest, 2006

Törlesztem egy adósságom. Ha már ugyanis pénzügyi nevelés témakörben írom a könyvajánlókat, akkor igazság szerint ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem. Magyarországon legalábbis az ő neve a legismertebb a pénzügyi intelligencia témájában.

Igen, Robert T. Kiyosaki-ról van szó, és az ő alapművéről, a Gazdag papa, szegény papáról.

Előre szeretném leszögezni: a könyv irodalmi értékeire nem szeretnék egy árva szót sem vesztegetni, mert olyanja nincs neki. Mert hogy nem is azért íródott. Hanem csakis és azért, hogy tanuljanak már meg végre az emberek másképpen gondolkodni a pénzről, mint eddig.

Ennek szellemében fogant a könyv alcíme is: “Mit tanítanak a gazdag szülők gyermekeiknek a pénzről, ami a szegények és a középosztálybeliek nem tanítanak meg?”.  (Itt rögtön meg is jegyezném: az alcím kissé félrevezető. Máshol éppen maga Kiyosaki írja le, hogy még a gazdag szülők közül sem mind, sőt a legtöbbje nem tanítja meg gyerekeiknek a pénzkezelés és a pénzről való gondolkodás módját, ezért van az, hogy a következő generáció rendszerint el is herdálja az összegyűjtött vagyont.)

Lényeg a lényeg: a könyv maga egy komplett mítoszrombolás. Sok meggyökeresedett tévhitet cáfol meg, netán tabukat is döntöget. Az egyik ilyen tabu, hogy a könyvelés csak a könyvelők területe, oda nincs bejárás, földi halandó azt nem értheti meg… Jelentem, ez így nem teljesen korrekt. Tény, hogy anno a kettős könyvvitelt a firenzei bankárok a reneszánsz korban azért találták ki, hogy a kívülállók még csak véletlenül se tudják kisillabizálni a könyveikből, hogy hol mennyi pénzük van. Ettől függetlenül a logikája nem ördögtől, hanem nagyon is embertől való – erre kénytelen voltam rájönni a fősulin, amikor könyvelést tanultam, meg később is, amikor a mérlegképest végeztem. És éppen ezért van nagy szüksége az átlagembernek is ennek a logikának az ismeretére (és nem a konkrét könyvelési lépések tudására!), hogy átlássa, hogyan bánnak mások az ő pénzével.

A másik ilyen, a közvélekedésben meggyökeresedett mítosz, hogy csak az lehet gazdag, aki hülyére keresi magát. Hát, van olyan pénzügyi tanácsadó ismerősöm, akinek az ügyfele pl. hülyére keresi magát, mégis tele van adósságokkal, és szó szerint hónapról hónapra él, mert rengeteget költ, és éppen ezért sok tárgya van, de hó végére pénze, az sosincs. Ha igaz lenne ez a tétel, akkor nem létezne egy self made milliomos sem a világon.

A self made milliomosok azok, akik még egy mítoszt lerombolnak már csak a puszta létezésükkel is: mégpedig azt, hogy pénzt csak pénzzel lehet csinálni. Ezen milliomosok virulása ellenére is makacsul tartja magát az elképzelés, hogy pénzt csak pénzzel lehet csinálni. Mert egyszerűen a saját anyagi sikertelenségünket könnyebb ezekkel az álbölcsességekkel igazolni (racionalizáőlni), mint a gondolkodásunkon változtatni.

Kiyosaki és szerzőtársa, Sharon L. Lechter mégis erre tesznek kísérletet. És azt kell mondjam, nem is gyenge ez a kísérlet! Tény, akinek van némi pénzügyi műveltsége, az sokkal gyorsabban átlátja Kiyosaki állításainak igazságát, de aki teljesen töknek tartja magát a pénzhez, annak sem reménytelen vállalkozás. Kiyosakinak ugyanis megvan az a jó tulajdonsága, hogy addig egyszerűsíti a mondani valóját, amíg az nem lesz széles rétegenek is emészthető, ráadásul az egyszerűsítés nem megy a mondanivaló rovására sem.

A másik nagy erénye a könyvnek, hogy Kiyosaki sok példát hoz fel. Ahol lehet, ezeket még grafikusan is ábrázolja (pl. gondoltad volna, hogy még a kettős könyvvitel logikáját is lehet valamilyen formában “képesíteni”???).  Esélyed sincs rá, hogy ne értsd meg.

Egy dologgal lehet csak bibi: ha elolvasod a könyvet, és nem kezdesz el gondolkodni rajta. Tudom, kicsit amerikai a gondolkodásmód, ettől függetlenül azonban itt, Magyarországon is használható. A pénz ugyanis mindenhol ugyanarra a kaptafára működik. Ezért hirdeti az igét Kiyosaki.