Tündérmese mai uralkodóknak

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, amelyiknek Te voltál az uralkodója. Klassz királyság volt ez, mert nem csak Te érezted azt, hogy „Ez királysááááág!”, hanem a családod is, az ország népe. Ha megkérdezted őket, miért jó nekik, hogy a királyságodban élnek, mindig ezt hallottad tőlük:

–          Tiszta Hawaii! Van minden: kaja, pia, ruci, teló, még a kecó is van olyan jó, hogy meg lehet hívni a haverokat! Királysáááág!

Aztán egyszer csak, mint derült égből féltégla, elérkeztek az Új Idők. És velük együtt jött a Nagy Pofára Esés is: nem tudtál mit kezdeni velük!!! Minden, amit addig csináltál, és bevált, most kakukkfüttyöt sem ért. Kezdett eluralkodni Rajtad a lúzer-feeling.

Ami sokkal nagyobb baj volt, hogy ezt országod kicsiny népe is így gondolta: egyre kevésbé hallgatták el, hogy lúzernek tartanak. Ment a morci ezerrel, és Te hiába próbáltál bármit is csinálni, a szitu csak egyre gázosabb lett. Egészen addig, amíg eljutottál odáig, hogy a királyi verdát le kellett cserélned egy királyi bringára…

Ez volt Számodra az utolsó csepp a pohárban! Most már nem csak nyomott voltál, hanem Te is morciztál ezerrel. Igen csak begurultál, hogy hát ez már mégsem döfi így, és addig-addig hergelted Magad, amíg meg nem született a Nagy Elhatározás: elmész, és megkeresed az Új Idők Titkát! Mindezt közölted országod kicsiny népével, a családoddal is, akik kitörő örömmel fogadták mindezt: kitört belőlük a röhej.

De Te nem adtad fel! Erre az ország népe már egy kicsit meg is szeppent, de legalábbis kezdtek komolyan venni. Így hát megosztották egymás közt a feladatokat: az egyikük csomagolt Neked hamuba sült gumicukrot, a másik megtöltötte a PET-palackodat Light Cola-val, a harmadik pedig felpumpálta a királyi bringa kerekeit… Utána pedig sorfalat állva lengették fehér zsebkendőiket búcsúképpen.

Elindultál. Sokfelé jártál, sok mindent láttál. Találkoztál szakértővel, hozzáértővel, és guruval, meg a kurta farkú malacpersellyel is, és jó barátoddal, a Google-lal is. Ez utóbbi ismeretség bizonyult a leghálásabbnak ügyed szempontjából, mert egy szebb napon a Google meglepett egy címmel: www.eznemjatek.com . Titokzatos volt ugyan, de sokat ígérő is, ezért úgy döntöttél, hogy megnézed Magadnak. Ebben a döntésedben nagy szerepe volt annak is, hogy a Google egy igazi tündérrel ígért Neked találkát a jelzett címen, így az egyre erősödő „Hú, na most aztán igazán!”-érzéssel a szívedben készülődtél az utolsó próbára. Mert tudtad, hogy ez az lesz.

A tündér persze az Üveghegyen lakott, mert hol máshol, erre sajnos csak akkor döbbentél rá igazán, amikor a bicajjal elkezdtél felfelé tekerni. De Te még ezt is vállaltad országod kicsiny népének boldogságáért, hát összeszorítottad a fogadat, tekertél, és éppen mielőtt a bringa kormánya felett kecses ívben ki nem köpted volna a tüdőd, meg is érkeztél.

Miután a látásod az ájulásközeli állapot után kitisztult, rögtön úgy meg is lepődtél, hogy elfelejtettél légszomjban meghalni is. Valami mesebeli kacsalábon forgó palotára számítottál, ehelyett kiverte a szemed egy üveghegyi luxusvilla. Az egyetlen oda nem illő dolog a kerítésen ülő kiskakas volt. Néztétek is egymást egy darabig, aztán a kiskakas megszólalt, de ahogy csak a torkán kifért:

–          Kukuríkúúú, szakadt uralkodó a kapuban!!!

Mielőtt megszólalhattál volna, kinyílt a távirányítású kapu, és kirepült rajta egy tündér – bőrszerkóban, napszemcsiben, Harley Davidsonon. Lefékezett Melletted, de először a kiskakasnak szólt oda:

–          Kiskakas, relax! Foglalkozz inkább a félkrajcároddal! Micsoda egy biztonsági szolgálat… – morgott a tündér.

Még mindig elhűlve néztél a tündérre, aki levette napszemüvegét, hogy jobban megnézhessen magának, és két rágót kérődző szájmozgás között megkérdezte:

–          Halihó! Eltévedtél?

–          Remélem, nem. – bökted ki végre. – Kicsit lepukkant uralkodó vagyok, és az Új Idők Titkát őrző tündért keresem.

–          Jó, akkor megtaláltad. – mért végig a tündér újból. Aztán megakadt a szeme a bicajodon. – Ezzel tekertél fel idáig? – vigyorgott. – Nem mondták, hogy erre jár a busz is?

–          Azért jöttem, hogy segíts, nem azért, hogy kiröhögj. – ágaskodott fel Benned a maradék önérzet.

–          Jó, jó. – enyhült meg a tündér. – De tudod, hogy hány balfék keres meg minden nap ugyanezzel? Tudod, hogy mennyire herótom van tőle, hogy hiába tépem a számat, ugyanúgy csinálják tovább ugyanazokat a hülyeségeket, amik miatt ők is szakadtak lettek?

–          Nézd, tündér – most már kezdtél ideges lenni.  – Segítesz, vagy nem? Ismered az Új Idők Titkát, vagy sem?

–          Szerinted, kishaver?  Otthon van a trezorban.

–          És mi kell ahhoz, hogy én is hozzájussak? – kérdezted türelmetlenül.

–          Hm… – gondolkodott el a tündér. – Úgy látom, Te tényleg akarod ezt. Mire vagy hajlandó érte? Tanulni, új szokásokat felvenni, és tanítani is?

–          Igen. – nagyot nyeltél, ahogy ezt kimondtad, mert érezted, hogy most valami olyan nagy dolog jön, akár egy atomvillanás.

–          Jó. Akkor válaszolj egy találós kérdésre! Mutatok Neked valamit, hátha abból rájössz, hogy mi az Új Idők Titka. Mehet?

–          Mehet! – válaszoltad. Mire a tündér meglengette varázstávirányítóját, és a kapu videos biztonsági rendszerének képernyőjén megláttad ezt:

Miután megnézted a videot, be is ugrott néhány ötlet, hogy mi lehet az Új Idők Titka. Mivel a tündér kicsit türelmetlen fajta volt, így ott hagyott, hadd gondolkodj nyugiban, de előtte még azt is megmondta, hogy itt a kapu előtt hagyhatsz neki üzenetet.

És a kapu alatt be is csúsztattad a kommentjeidet, hogy miket gondolsz az Új Idők Titkáról. (Sistergőset, vagy komolyat? Röhejeset vagy robbanósat? Írjátok le ide, uralkodók!!!)